PK BH 2002/16
PK BH 2002/16
2002.01.01.
A házastársi tartásdíj megállapításánál a jogosult rászorultsága körében sem a szociális járadékot, sem a szociális segélyt nem lehet figyelmen kívül hagyni [Csjt. 21. § (1) bek.; 1993. évi III. tv. 37/A. §; 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM 22. §].
A peres felek 1986. június 28-án kötöttek házasságot, amelyből 1986. október 10-én Tímea nevű gyermekük született. Az együttélést a felperes kizárólagos tulajdonában álló lakásban folytatták, életközösségük 1996. szeptemberében megszűnt, ekkor az alperes a gyermekkel együtt a szüleihez költözött.
Az 1997. február 12-én megindított házassági bontóperben az 1998. október 28-án tartott tárgyaláson a felek egyezséget kötöttek. Megállapodtak abban, hogy gyermekük az alperesi anya gondozásában marad, a felperes vállalta, hogy a gyermek tartására 1998. november I-jétől megfizeti a havonta folyósított egészségkárosodási járuléka 20%-át, legalább havi 7000 forintot, szabályozták a felperes és a gyermek közti kapcsolattartást, továbbá megegyeztek a közös ingó vagyonuk megosztásában is. Egyezségüket a bíróság jogerős végzésével jóváhagyta.
Az alperes a bontóperben előterjesztett viszontkereseti kérelmében lakáshasználati jog ellenértéke címén 400 000 forintot, 1997. szeptember 1. napjától pedig havi 3500 forint házastársi tartásdíjat követelt a felperestől. A felperes a viszontkereset elutasítását kérte.
A bíróság jogerős ítéletével a házasságot felbontotta, 1999. október 1-jétől kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek havi 3500 forint házastársi tartásdíjat, a lakáshasználati jog ellenértéke tárgyában a viszontkeresetet elutasította.
Az irányadó tényállás szerint a felperes 40%-os rokkant, 1999 januárjától 45 900 forint egészségkárosodási járulékban részesül. Lakását anyagi okokból eladta, az édesanyjával él együtt, vagyontalan. Az első házasságából született gyermeke után havi 5000 forint tartásdíjat fizet, a közös gyermek tartásához a jövedelme 20%-ával járul hozzá.
Az alperes szintén a szülei lakásában él a gyermekkel. Cukorbetegsége, krónikus mozgásszervi megbetegedése, magas vérnyomása és szívbetegsége következtében munkaképességét 50%-ban elvesztette, ezért rendszeres szociális járadékra jogosult, melynek összege 1998 januárjától 10 600 forint volt, utóbb 11 900 forintra emelkedett. Emellett az alperes 1997. szeptember 12-től hat órás elfoglaltsággal járó munkaviszonyt létesített havi nettó 12 832 forint keresetért, az 1999. évben elért havi nettó jövedelme négy órás takarítói munkakörben 10 374 forint volt. Az alperes is vagyontalan, a közös gyermekről természetben, a saját háztartásában gondoskodik. Munkavégzése mellett a szociális járadékkal együtt elérhető havi jövedelme 1999-ben 22 274 forint volt.
A másodfokú bíróság jogerős ítélete indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes rászorultságának vizsgálatánál a rendszeres szociális segély jövedelemként nem vehető figyelembe, mert ezt a pénzbeni ellátást a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 37/A. §-a alapján a települési önkormányzat olyan személy részére állapítja meg, aki aktív korú, nem foglalkoztatott, vagyis ha a havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 70%-át, valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át, valamint vagyona sem neki, sem családjának nincs, feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosítható. A hatályos jogi szabályozás a volt házastárs kötelezettségévé teszi házastársának megélhetéséről való gondoskodást, ha önhibáján kívül rászorul a tartásra, vele szemben érdemtelenségi ok nem áll fenn, és a kötelezett a tartás vonatkozásában teljesítőképes. A volt házastárs tartásdíj iránti igénye a gyermektartásdíjat követően megelőzi a többi rokon iránti tartási kötelezettséget, mindezekből pedig az következik, hogy az állam által a rászorult megélhetéséhez nyújtott támogatást megelőzi a volt házastárs tartási kötelezettsége. Mivel a felperes számára jövedelme a gyermektartásdíj levonása után is lehetővé teszi a megítélt házastársi tartásdíj megfizetését, ezért a Csjt. 21. §-ának (1) bekezdése alapján elsősorban a felperes az, aki az alperes részére kiegészítő tartásdíj fizetésére köteles, tehát az alperes részére folyósított szociális járadék összegét a jogerős ítélet meghozatalától: 1991. október 1-jétől figyelmen kívül hagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a másodfokú ítélet fenti rendelkezésének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletnek az alperes házastársi tartásdíj iránti viszontkeresetét elutasító részének a helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes nem az 1993. évi III. törvény 37/A. §-a szerinti rendszeres szociális segélyben részesül, hanem a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 22. §-ában szabályozottaknak megfelelően rendszeres szociális járadékot kap a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól, ezért a kiegészítő házastársi tartásra való rászorultságának a Csjt. 21. §-ának (1) bekezdése szerinti megállapítása iratellenes és megalapozatlan.
A jogerős ítélet – az indokolás alábbiak szerinti helyesbítésével – nem törvénysértő.
Az alperes részére a 6. sorszámú átirat szerint 1998. január 1-jétől rendszeres szociális járadékot folyósítanak. A járadék jogcíméből következően ez a szociális juttatás a megváltozott munkaképességű dolgozók szociális ellátásának rehabilitációjáról kiadott, a 66/1997. (XII. 29.) NM-PM együttes rendelettel módosított 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet 22. §-a értelmében jár az alperesnek, az erre való jogosultságát nem befolyásolja az, hogy van-e tartásra kötelezhető házastársa, illetve más rokona vagy sem.
Téves egyébként a másodfokú ítélet indokolása a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény értelmezésében is, ugyanis a törvény 37/A. §-a nem ad alapot olyan következtetés levonására, hogy a volt házastárs rászorultsága megítélésénél a jogosult saját jogán a részére folyósított rendszeres szociális segélyt figyelmen kívül kellene hagyni.
A kifejtettek ellenére a felperes kiegészítő házastársi tartásdíjban történt marasztalása nem törvénysértő és nem megalapozatlan.
Az alperes szociális járadékának és az orvosi vélemény szerint tőle elvárható munkavégzéssel elért keresetének együttes havi összege 22 274 forint, amelyből egy kiskorú gyermek természetben tartására is köteles. Ilyen vagyoni helyzetben megállapítható, hogy az alperes saját jövedelme a létminimumot sem biztosítja, tehát a kiegészítő házastársi tartásra rászorul.
A felperes részére folyósított egészségkárosodási járadékból a gyermektartásdíjak levonása után havi 3500 forint házastársi tartásdíj vonatkozásában a felperes teljesítőképessége még megállapítható, mert az így fennmaradó
29 000 forint a saját szükséges tartását nem veszélyezteti. A fenti körülmények között a felperesnek a Csjt. 21. §-a (1) bekezdésében írt házastársi tartásdíj-fizetési kötelezettsége fennáll.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet – az indokolás fent írt módosítása mellett – a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.20.013/2000 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás