KK BH 2002/167
KK BH 2002/167
2002.04.01.
A vadászterület határának megállapítása során a földtulajdonosok törvényes képviselőjeként az önkormányzat jegyzője jár el, ha a földtulajdonosok képviseletükről másképp nem gondoskodtak; a képviseleti jogosultság igazolásához az ingatlan tulajdonjogának igazolása is szükséges [1996. évi LV. tv. 12. §, 13. § (3) bek.; 28/1996. (X. 10.) FM r. 2. §].
A P. Agrár Rt. 1996. november 12-ére tulajdonosi közgyűlést hívott össze a vadászterület kialakítására. A közgyűlésen – többek között – részt vett az E.-D. Szövetkezet képviselője is. A közgyűlés határozataiban megállapította, hogy a tulajdonosok közösségét a P. Agrár Rt. képviseli, elhatározta, hogy kezdeményezi a kialakítandó vadászterület határának módosítását, és úgy döntött, hogy a társult vadászati jogot a közösség a vadászati törvény 13. §-ában foglaltak szerint gyakorolja.
Az alperes 1997. január 31-én kelt határozatával a tulajdonosok kérelmének helyt adott, és a vadászterület határát megállapította.
1996. november 28-ra K. János hívott össze tulajdonosi közgyűlést. A közgyűlésről készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a közgyűlésen a szavazásra jogosultak személyét, a rendelkezésére álló termőföld nagyságát, a szavazat jogalapját és a tulajdoni arány szerint számított szavazati arányt megállapították, ennek során B. Sándor megbízását 1546 ha. földterület tulajdonosainak képviseletére nem tartották elfogadhatónak, mert a megbízásokhoz tulajdoni lapot nem csatolt. A jegyzőkönyv 2. oldalának utolsó bekezdésében foglaltak szerint B. Sándort Dr. T. István, E. község jegyzője tájékoztatta arról, hogy a megbízásokat hiteles okirattal szükséges alátámasztani. A közgyűlés ezt követően a 41. számon kialakított és a közgyűlés résztvevői előtt a térképen is bemutatott vadászterület elfogadásáról döntött, majd képviselőtestületet és képviselőt választott, illetve úgy határozott, hogy a vadászati jogot a tulajdonosok maguk gyakorolják.
Az alperes 1997. február 10-én kelt határozatában K. János kérelmének helyt adva a vadászterület határát megállapította.
1996. november 29-ére B. Sándor hívott össze tulajdonosi közgyűlést. A közgyűlésen – több jelenlévő ismételt kifogásai ellenére – nem tisztázták a szavazásra jogosultak körét, a rendelkezésre álló termőföld nagyságát, ennek ellenére határozatot hoztak arról, hogy kezdeményezik a vadászati hatóság által javasolt 41. számmal megjelölt kialakítandó vadászterület határának módosítását, úgy döntöttek, hogy a kialakítandó vadászterület tulajdonosainak közösségét B. Sándor képviselje, illetve, hogy a társult vadászati jogot haszonbérlet formájában gyakorolják.
Az alperes 1997. február 10-én kelt határozatában B. Sándornak a vadászterület határának első alkalommal történő megállapítására irányuló kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint a kérelem nem teljesíthető, mert az abban megjelölt vadászterület teljes egészében átfedi a szomszédos földtulajdonosi közösségek már korábban meghozott határozatait, illetve az ennek alapján kialakításra javasolt vadászterületeit, továbbá a földtulajdonosi határozatok meghozatalánál nem tartották meg a szavazás rendjének a vad védelméről, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. tv. (a továbbiakban: Vtv.) 12. §-ában, illetve a 28/1996. (X. 10.) FM r. (a továbbiakban: Vhr.) 2. §-ában foglalt szabályait.
A felperes keresetében mindhárom határozat megsemmisítését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 1997. február 10-én kelt határozatát megsemmisítette, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes kérelmét elutasító határozat nem jogszabálysértő, mert a közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint a jelenlévők által képviselt területnagyság összességében nem fedte le a közgyűléssel érintett 8100 ha. bruttó és 7900 ha. nettó területet, ennek ellenére az Sz. Város megjelent jegyzője kérelmének a közgyűlés nem tett eleget, és nem tisztázta, milyen helyrajzi számú területre vonatkozóan kell szavazni, és a szavazati arányokat pontosan nem állapította meg.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem jogszabálysértő a P. Agrár Rt. kérelmének helyt adó határozat sem. A közgyűlésen az előírt szabályokat betartották, és annak időpontjában nem állt rendelkezésre a megyei bíróság 1997. január 16-án meghozott ítélete sem, amely 95 felperes és a T. Kertészeti és Mezőgazdasági Szövetkezet közötti jogvitában döntve megállapította, hogy az alperesi szövetkezetből kivált tagokat is megilleti a földtulajdon.
Az elsőfokú bíróság úgy találta, hogy a K. János kérelmének helyt adó határozat jogszabálysértő, mert a jegyzőkönyv szerint a közgyűlés csak szavazást folytatott le, de határozatokat nem hozott. Álláspontja szerint jogszabálysértően hagyták figyelmen kívül B. Sándor képviseleti jogosultságát, mert azt nem csak a tulajdoni lap hiteles másolatával, hanem más okiratokkal is igazolni lehet, illetve az igazolás hiányában sem kerülhetett volna sor arra, hogy a jegyző vegye át a képviseletet, mert B. Sándor a földtulajdonosoktól származó meghatalmazással rendelkezett.
A felperes és a II. rendű beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperesnek az alperes határozata felülvizsgálatára vonatkozó kereseti kérelmét elutasította, míg egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a K. János által 1996. november 28-ára összehívott földtulajdonosi közgyűlés jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a tulajdonostársak nem csupán szavazást folytattak le, de határozatot is hoztak, bár a jegyzőkönyv írásba foglalásakor a ,,határozat'' szó feltüntetése elmaradt. A jegyzőkönyvet a közös képviselő, a jegyzőkönyvvezető, valamint két hitelesítő aláírta, és mellékletét képezi a jelenléti ív is, amelyből a földtulajdonosok neve, tulajdoni aránya, valamint a képviselet és a képviselt tulajdonosok tulajdoni aránya is megállapítható. Így az a hiányossága, hogy a ,,határozat'' szó feltüntetése a jegyzőkönyvben elmaradt, az alperes döntését nem teszi jogszabálysértővé. A másodfokú bíróság a felperes 1996. november 29-re összehívott tulajdonosi közgyűlésével kapcsolatosan megállapította, hogy B. Sándor az 1546 ha. földterületre vonatkozó képviseleti jogosultságát felhívásra sem tudta igazolni, ezért a települési önkormányzat jegyzőjét jogszerűen illette meg a képviseleti jogosultság.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetnek helyt adó határozat hozatalát kérte. A felperes kérelmét elutasító alperesi határozattal kapcsolatban előadta, hogy az jogszabálysértő, mert csak általánosságban hivatkozik jogszabályra, illetve ezzel összefüggésben iratellenes a másodfokú ítélet indokolása annyiban, hogy a felperes által összehívott közgyűlés már megállapított vadászterületek határát átfedő határt kívánt kijelölni, ugyanis a vadászterületek határát kijelölő alperesi határozatok mindhárom közgyűlést követően kerültek meghozatalra. Vitatta továbbá, hogy a közgyűlésen a szavazás rendjét nem tartották meg. Állította, hogy a területi arányokat megállapították. Mind a helyrajzi szám, mind a területnagyság a meghatalmazásokon szerepel.
A P. Agrár Rt. kérelmének helyt adó határozattal kapcsolatban hivatkozott arra, hogy az E.-D. Szövetkezet elnöke képviseleti jogát nem igazolta, illetve annak a 95 kivált földtulajdonosnak a nevében is nyilatkozott, akik a megyei bíróság ítélete szerint pernyertesek lettek.
A K. János kérelmének helyt adó határozat a felperes álláspontja szerint jogszabálysértő, mert a jegyzőkönyvből nem állapítható meg pontosan és egyértelműen, hogy a közgyűlés milyen tartalmú döntéseket hozott, sem tartalmilag, sem alakilag nem tartották be a Vtv. 13. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat. A közgyűlés jogszabálysértően hagyta figyelmen kívül B. Sándor képviseleti jogosultságát is, ezért képviselőként a jegyző helyette nem járhatott volna el. Sérelmezte továbbá, hogy az alperes nem a Vhr. 4. §-a (1) bekezdése 3. mondatában foglaltak szerint járt el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Vtv. 12. §-ának (1) bekezdése szerint társult vadászati jog esetén a föld tulajdonosai
a) a tulajdonosi képviselet formájáról, a képviselő személyéről,
b) a vadászterület határának megállapítására, megváltoztatására irányuló, e törvényben foglaltaknak megfelelő tartalmú kérelem előterjesztéséről,
c) a vadászati jog gyakorlásának, illetőleg hasznosításának módjáról, feltételeiről, a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelembe vett összes földterület – ide értve a medret is – összes tulajdonosának a tulajdoni hányada arányában számított szótöbbséggel határoznak, s ebben az arányban viselik a vadászati jog gyakorlásával vagy hasznosításával kapcsolatos terheket, valamint részesednek annak hasznaiból.
A Vhr. 2. §-ának (1) bekezdése szerint társult vadászati jog esetében a vadászterület tulajdonosainak közössége a Vtv. 12. §-ában foglaltak szerinti határozathozatal eljárási szabályait, valamint a tulajdonosi közösség működési szabályait a (2)–(10) bekezdésben foglaltakat is figyelembe véve, saját maga állapítja meg. A Vhr. 2. §-ának (3) bekezdése szerint a törvény alkalmazása során az ingatlan tulajdonjogát
a) az ingatlan tulajdoni lapjának hiteles másolatával,
b) széljegyzettel ellátott tulajdoni lap esetén a bejegyzés alapjául szolgáló okirat eredeti vagy közjegyző által hitelesített példányával,
c) kárpótlási, árverési jegyzőkönyv eredeti vagy közjegyző által hitelesített példányával,
d) a földkiadó bizottság határozatának eredeti vagy közjegyző által hitelesített példányával,
e) a termelőszövetkezeti külön lap I. részében községenként fekvés és művelési ág szerint összesített, valamint kataszteri tiszta jövedelem alapján nyilvántartott és a termelőszövetkezeti külön lap II. részében feltüntetett tulajdonosok által a szövetkezet használatába adott földtulajdon (részarány-tulajdon) esetében a részarány-igazolással lehet tanúsítani.
A Vhr. 2. §-ának (4), illetve (5) bekezdése kimondja, hogy a települési önkormányzat jegyzőjére a (3) bekezdés rendelkezéseit – amennyiben a tulajdonosok törvényes képviselőjeként jár el – nem kell alkalmazni. A települési önkormányzat jegyzője jár el törvényes képviselőként azon – a Vtv. alapján vadászterületnek minősülő, de nem a Magyar Állam tulajdonát képező – földtulajdonosok esetében, akik:
a) a kialakítandó vadászterületen egyenként 30 hektárnál kisebb földtulajdonnal rendelkeznek, és e tulajdonosok képviseletükkel egyébként más természetes vagy jogi személyt nem bíztak meg,
b) a kialakítandó vadászterületen 30 hektárnál nagyobb földtulajdonnal rendelkeznek, és e tulajdonosok a határozathozatalon nem jelentek meg, és képviseletükről sem gondoskodtak.
A Vhr. 2. §-ának (9) bekezdése szerint a Vtv. 12. §-a szerinti kérdésekben való határozathozatal során a kialakítandó vadászterület tulajdonosi közössége először megállapítja, hogy tulajdonosként, majd a tulajdonos képviselőjeként ki és – településkénti megoszlásban – mekkora területhányaddal vesz részt. Ezt követően a tulajdonosi közösség megállapítja, hogy tulajdonosként, illetve a tulajdonos képviselőjeként a kialakítandó vadászterület egészéhez – és ezen belül is településenként – viszonyítottan e tulajdonosok vagy képviselők milyen arányt képviselnek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében előadottakkal szemben az alperes határozatának indokolása a döntés alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezéseket pontosan – törvényhely szerinti hivatkozással – megjelöli, és hivatkozik a Vtv. 12. §-ának a), b), c) pontjára, továbbá a Vhr. 2. §-ában foglaltakra. A határozat indokolásából kitűnik, hogy a felperes kérelmének elutasítását elsősorban a szavazás rendjének megsértése eredményezte, másodsorban a vadászterületet alkotó földrészlet térképi megjelölésének, illetve a képviseleti jogosultság igazolásának hiánya alapozta meg. A szomszédos földtulajdonosi közösségek korábbi döntéshozatala csak a tulajdoni használati viszonyok igazolása szempontjából került említésre. A másodfokú bíróság ítélete indokolásában helytállóan mutatott rá, hogy az 1996. november 29-én tartott tulajdonosi közgyűlés – az érdeklődők ismételt észrevételei ellenére – nem állapította meg, hogy tulajdonosként, illetve képviselőként településenkénti megoszlásban ki, mekkora területhányaddal vesz részt, és melyek a szavazati arányok.
Az 1996. november 12-i földtulajdonosi közgyűlés jegyzőkönyvének tanúsága szerint az E.-D. és a T. Szövetkezet meghatalmazottjaként M. József járt el. A közgyűlés megállapította, hogy az E.-D., illetve T. Szövetkezet 2 630, 4 939 ha. területtel 18,2%-os szavazati hányaddal rendelkezik. A másodfokú bíróság helytállóan mutatott rá arra, hogy az 1996. november 12-én megtartott tulajdonosi közgyűlésen a szövetkezet képviselőjének képviseleti jogosultságát nem érintette a megyei bíróság 1997. január 16-án hozott jogerős ítélete, amely azt állapította meg, hogy a T. Kertészeti és Mezőgazdasági Szövetkezetből a kárpótlási árveréseket megelőzően kivált tagokat földtulajdon illeti meg.
Az 1996. november 28-án tartott közgyűlés jegyzőkönyvéből – amint arra a másodfokú bíróság is helyesen utalt – egyértelműen megállapítható, hogy Dr. T. István a felperest tájékoztatta meghatalmazása hiteles okirattal történő alátámasztásának szükségességéről, hivatkozva a Vhr. 2. §-ának (3) bekezdésére is. Azonban az ingatlanok tulajdonjogának igazolására – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – ezt követően sem került sor. A Vtv. indokolása szerint a földtulajdonosok törvényes képviselőjeként az érintett települési önkormányzat jegyzője jogosult eljárni, amennyiben a döntéshozatal meghatározott folyamatában megadott időpontig közös képviselőjükről másként nem gondoskodnak. A Vhr. 2. §-ának (2), illetve (3) bekezdése szerint a képviselethez a meghatalmazáson túlmenően az ingatlan tulajdonjogának igazolása is szükséges. Minthogy a felperes nem bizonyította azt az állítását, hogy képviseleti jogosultságát hiteles okirattal a közgyűlésen igazolni tudta, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelel az az ítéleti álláspont, hogy a felperes által képviselni kívánt földtulajdonosok képviseletükről nem gondoskodtak.
Az 1996. november 28-i közgyűlés jegyzőkönyvét a Vtv. 13. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően írásba foglalták, a jegyzőkönyvet két tanúval hitelesítették, és ezt az okiratot a vadászati hatóságnak határidőben megküldték. A közgyűlés által hozott döntések tartalma egyértelműen megállapítható, az az alaki hiányosság pedig, hogy a döntések a ,,határozat'' megjelölést nem tartalmazzák, azok jogszerűségét nem befolyásolja. A Vhr. 4. §-ának (1) bekezdése harmadik mondatában foglaltak az 1996. november 29-i közgyűlés hiányosságaira tekintettel nem alkalmazhatóak.
A felperes a jogerős ítélet tekintetében a jogszabálysértés tényét a fentiekre figyelemmel nem tudta igazolni, ezért a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati kérelmet elutasította, és a Pp. 275/A. §-a alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.VI.27.730/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás