KK BH 2002/168
KK BH 2002/168
2002.04.01.
A rendőrhatóságnak a Btk. 187. §-a (1) és (2) bekezdésébe ütköző cselekmény miatt folytatott eljárást megszüntető határozatára, és az ez ellen benyújtott panaszra a büntetőeljárásra vonatkozó jogszabályok irányadóak; a panaszt elutasító határozat közigazgatási per keretében nem vizsgálható felül [1957. évi IV. tv. (Áe.) 3. § (3) bek., 72. § (1) és (2) bek.; Pp. 339. §; 23/1994. (X. 26.) BM r. 2. § (2) bek., 4. § (1) bek.].
Az alperes határozatával a Btk. 187. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint büntetendő, halálos közúti baleset gondatlan okozása ügyében B. Imre Attila ellen a nyomozást a Be. 139. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján, büntethetőséget kizáró ok (az elkövető halála) miatt megszüntette. A határozat ellen a felperes – az elhunyt B. Imre Attila felesége – a megyei főügyészséghez panaszt nyújtott be. A főügyészség a panaszt határozatával mint alaptalant a Be. 148. §-ának (5) bekezdése alapján elutasította.
A felperes keresetében az alperes és a megyei főügyészség határozatainak hatályon kívül helyezését kérte, azok indokolásainak helytelen megállapításai miatt. Álláspontja szerint az alperes határozata az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. tv. (a továbbiakban: Áe.) 72. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 339. §-a alapján felülvizsgálható arra is figyelemmel, hogy az eljárásban az eltűnt személyek felkutatásáról és a rendkívüli halálesetek kivizsgálásáról szóló 23/1994. (X. 26.) BM rendeletet kellett volna alkalmazni. Férje rendkívüli haláleset következtében hunyt el, így a BM rendelet 2. §-a és 4. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében az eljárást befejező határozat közigazgatási határozat, amely bíróság előtt felülvizsgálható.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Végzésének indokolásában az Áe. 72. §-ának (1) és (2) bekezdésre, továbbá a 3. § (3) bekezdésre hivatkozással kifejtette: kétségtelen, hogy a 23/1994. (X. 26.) BM rendelet 2. §-ának (2) bekezdése értelmében a rendőrség rendkívüli haláleset esetén közigazgatási jogkörben eljárva az Áe. szerint eljárást folytat le, és határozatait is az Áe. alapján hozza. Ettől az eljárástól független önálló eljárásról van szó akkor, ha a bűncselekmény elkövetésének gyanúja esetén nyomozás indul. A rendkívüli haláleset tárgyában folyó eljárás során azt kell eldönteni, hogy a halál természetes úton, vagy önkezűség révén következett be, ebben a tárgyban születik érdemi döntés. A felperes által vitatott határozatok büntetőeljárás során keletkeztek, és a felperes panasza folytán a jogerős döntést a megyei főügyészség hozta. A főügyészség nem közigazgatási szerv. A peres felek között közigazgatási jogviszony nem jött létre, mivel az ügy tárgyánál fogva a büntetőeljárás keretei közé tartozott, így nincs olyan közigazgatási határozat, amely bíróság előtt megtámadható lenne.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a per lefolytatását kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság tévedett akkor, amikor a perbeli esetet nem minősítette olyannak, amely a 23/1994. (X. 26.) BM rendelet hatálya alá tartozik.
Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és abból megfelelő jogi következtetést vont le. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bíróságnak a keresettel támadott határozatok közigazgatási per keretében történő felülvizsgálhatósága hiányára vonatkozó jogi álláspontjával. Az Áe. pontosan meghatározza az államigazgatási ügy fogalmát, a felülvizsgálni kért döntés sem az ügy tárgyánál, sem a döntési jogkör gyakorlójánál fogva nem minősült közigazgatási határozatnak. A Városi Rendőrkapitányság és a Megyei Főügyészség egyértelműen a Btk. és a Be. szabályai szerint járt el, közigazgatási döntést nem hozott. Így az Áe. 72. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében közigazgatási per lefolytatásának nincs helye.
A felperesnek alapvetően téves a 23/1994. (X. 26.) BM rendelet 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott rendkívüli haláleset értelmezésére vonatkozó fellebbezésbeli érvelése, mert jelen esetben a halál oka egyértelműen megállapítható volt.
Mindennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján, helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. (Legf. Bír. Kpkf.V.35.629/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás