BK BH 2002/175
BK BH 2002/175
2002.05.01.
I. A kábítószer forgalomba hozatala több résztevékenységből tevődhet össze, mely magában foglalja az eladók és a vevők felkutatását, a közvetítők igénybevételét, az előzetes megbeszéléseket, az áru megtekintését, megvizsgálását, a megállapodás megkötését, az áru tárolását, az átadás helyének előzetes felderítését, a szállítóeszköz és a kísérők biztosítását stb., vagyis felölel minden olyan mozzanatot, amely azt célozza, hogy a kábítószer – akár további közbeékelődő személyek révén is – bekerüljön a kereskedelmi forgalomba [Btk. 282. § (2) bek. 3. ford.].
II. Ha a kábítószerrel visszaélés bűntettét az elkövetők a forgalomba hozatal céljából és jelentős mennyiségű kábítószerre nézve valósították meg, még a cselekmény kísérleti szakban maradása esetén, az enyhítő rendelkezés kimerítő alkalmazásával sem szabható ki 7 év 6 hónapi szabadságvesztésnél enyhébb büntetés [Btk. 87. § (1) és (2) bek. a) pont, 87/A. § (1) bek. d) pont és (2) bek., 282. § (2) bek. 3. ford., (5) bek. a) pont, 16. §].
A megyei bíróság a 2000. május 11. napján kelt ítéletével az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottakat társtettesként, jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek; ezért az I. r. vádlottat 4 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. és a III. r. vádlottat pedig 5 évi fegyházbüntetésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott 23 éves, az általános iskola 8 osztályát végezte el, szakképzettsége nincs, vagyontalan, nőtlen, büntetlen előéletű. Letartóztatása előtt alkalmi felszolgáló volt egy sörözőben.
A II. r. vádlott 27 éves, az általános iskola 8 osztályát, valamint az építőgépész szakközépiskolát végezte el. Szakképzettségét tekintve gépjárműtechnikai szerelő. Letartóztatása előtt biztonsági őr volt. Büntetlen előéletű. A vádlott 1998. novemberétől 1999. májusáig eseti jelleggel marihuánát fogyasztott, nem tekinthető azonban kábítószerfüggőnek, mert ennek testi, lelki tünetei nem tapasztalhatóak, és nincsenek megvonási tünetek sem. Beszámítási képességét érintő korlátozó tényező nem forgott fenn.
A III. r. vádlott 42 éves, az általános iskola 8 osztályát végezte el, szakképzettsége nincs, letartóztatása előtt magángazdálkodó volt 9 és fél hektár földön. Házastársával közösen nevelik egy kiskorú leánygyermeküket.
A vádlott öt esetben volt büntetve közlekedési vétség, lopás, garázdaság, jármű önkényes elvétele és orgazdaság miatt, jelenleg az utóbbi bűncselekmény miatt kiszabott 1 évi börtönbüntetését tölti.
A vádlottak már több év óta állnak baráti kapcsolatban.
1999. május 14-én a reggeli órákban az I. r. vádlott a III. r. vádlott által vezetett személygépkocsival a városba utazott. Itt felvették a lakásán a II. r. vádlottat, és a parkolóba mentek. Az I. r. és a II. r. vádlott a személygépkocsiban arról beszélgettek, hogy az előző napi sikertelen ügyletet most le tudják bonyolítani. Beszélgetésükből félreérthetetlenül kitűnt, hogy ,,füvet'' (kábítószert) hoznak forgalomba.
Rövid várakozás után megérkezett S. D. személygépkocsival, aki a vevőt vitte a parkolóba. A kábítószer eladásánál mind a három vádlott jelen volt. Az egyik vádlott a marihuánát tartalmazó nylon tasakot áttette az első ülésre, ahol egy digitális mérleggel történt a mérlegelés. Ezt a II. r. vádlott és a vevő végezték. Az ülésről a csomagot a III. r. vádlott tette le a jobb oldali első lábtartóhoz, mert az ülés lejtése miatt pontosan nem tudtak mérni. Ez után a vevőként jelentkező személy és S. D. eltávoztak azzal, hogy hamarosan visszatérnek a vételárral. A III. r. vádlott felszólítására a II. r. vádlott kivette a kábítószert a kocsiból, és az út másik oldalára vitte át. Ezzel szinte egyidőben megérkeztek a rendőrök, a marihuánát és a mérleget lefoglalták, a vádlottakat pedig őrizetbe vették.
A kábítószer-eladással kapcsolatos előzetes tárgyalásokat a II. r. vádlott bonyolította a közvetítőként szereplő S. D.-vel.
A lefoglalt 1287,20 gramm kannabisz (marihuána) hatóanyagtartalma 22,41 + – 0,87 gramm Delta 9 THC.
A kannabisz a módosított 1/1968. (V. 12.) BM-EüM rendelet I. sz. melléklete szerint kábítószernek, míg a Delta 9 THC a módosított 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM rendelet II. jegyzéke szerint pszichotrop anyagnak minősül.
Az ítélet ellen az ügyész az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottak terhére az enyhítő rendelkezés mellőzése és a büntetésük súlyosítása, a III. r. vádlott esetében pénzmellékbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.
Az I. r. vádlott és a védője felmentés; a II. r. és a III. r. vádlott és a védője enyhítés végett éltek a perorvoslati jogukkal.
A legfőbb ügyész a tényállásnak az 1999. május 13-i eseményekkel történő kiegészítését; befejezett bűntett megállapítását, az enyhítő rendelkezés mellőzésével a vádlottak főbüntetésének a súlyosítását indítványozta.
Az I. r. vádlott védője azt fejtette ki, hogy az I. r. vádlott mindkét nap csak passzív résztvevője volt az eseményeknek, márpedig ,,a forgalomba hozatal'' aktív magatartást feltételez. A tényállást alátámasztó bizonyítékok értékelése, különösen az érdekellentétben álló III. r. vádlott terhelő vallomásának az elfogadása az elsőfokú bíróság nyilvánvaló tévedése. Miután pedig az I. r. vádlottnak a társaival való együttműködése nem volt bizonyított, a felmentésének van helye.
A II. r. vádlott védőjének álláspontja szerint a megállapított tényállás téves, és ekként az abból levont jogi következtetés is az. A bíróság egyoldalúan mérlegelte a bizonyítékokat. Így nem vette figyelembe az elfogulatlan tanúk vallomását, amely szerint a II. r. vádlott csomagot nem vitt magával. Így a kábítószer nemhogy e vádlott tulajdonát nem képezhette, de az a birtokában sem lehetett. A II. r. vádlott szándéka autóüzlet közvetítésére, illetve saját használatára történő kisebb mennyiségű ,,fű'' vásárlására terjedt ki. Ugyanekkor az ellentmondó szakvélemények alapján nem volt tisztázott a lefoglalt kábítószernek a bűncselekmény napján fennálló hatóanyag-tartalma sem, de a szabad hatóanyag-tartalom már az első szakvélemény idején sem érhette el a jelentős mennyiség alsó határát. A II. r. védő mindezekre figyelemmel a szakvélemény felülvizsgálatát, a II. r. vádlottnak a minősített eset alóli felmentését, a Btk. 282. §-ának (1) bekezdése szerinti bűntett kísérletének a megállapítását és próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.
A III. r. vádlott védője az I. r. és a II. r. vádlottak szavahihetetlenségének a hangsúlyozása mellett bűnsegédi minőség megállapítását, és erre figyelemmel a büntetés mérséklését, a védő pedig még eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat kijelölését is kérte.
A bejelentett kétirányú perorvoslat alapján felülbírálva a megyei bíróság ítéletét, a Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az ügyben az elsőfokú bíróság – a perrendi szabályok megtartásával – széleskörű bizonyítást folytatott le.
A feltárt bizonyítékok mindegyikét mérlegelési körébe vonva alapvetően helyesen állapította meg a tényállást. Az a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján – a Be. 258. §-a (1) bekezdése a) pontjának alkalmazásával – mindössze az alábbi kiegészítést igényelte:
1999. május 13-án az I. r. vádlott kérte arra a III. r. vádlottat, hogy gépkocsival – üzleti ügyben – vigye el őt a városba. Ott először a II. r. vádlottat keresték fel, aki közölte, hogy a város külterületére kell továbbhajtaniuk, ahová kismotoron a II. r. vádlott is követte őket. Ugyanide érkezett a II. r. vádlottal történt előzetes telefonbeszélgetése után Sz. D. is gépkocsival. Nevezett – távolabb a többiektől – a II. r. vádlottal a marihuána eladásáról 8-10 perces megbeszélést folytatott. Időnként odament hozzájuk az I. r. vádlott is, de a tárgyalófél a II. r. vádlott volt, aki – mielőtt visszaindultak – kijelentette, hogy az üzlet nem jött létre. Másnap, május 14-én reggel a II. r. vádlott telefonon hívta a III. r. vádlottat azzal, hogy a tegnapi napon nem sikerült üzletet ma talán nyélbe tudják ütni, és kérte, próbálja meg az I. r. vádlottat elérni. A III. r. vádlott ezért végül is a lakásán kereste meg az I. r. vádlottat. Ilyen előzmények után került sor arra, hogy május 14-én reggel az I. r. és a II. r. vádlottak ismét a városba utaztak.
A fenti kiegészítéssel a tényállás minden tekintetben megalapozott, ideértve természetesen a lefoglalt marihuána hatóanyag-tartalmát is. Az igazságügyi szakértők véleménye között ugyanis ellentét nem volt, egyaránt akként nyilatkoztak, hogy az 1999. szeptember 3-án elkészült ún. első szakvélemény számításai az irányadóak. Ebből pedig egyértelmű, hogy a Delta 9 THC összmennyisége 22.41 gramm, vagyis a jelentős mennyiség alsó határát meghaladó volt, ezt az értéket a kötött formában meglevő hatóanyag-tartalom még tovább növelte volna.
Minthogy a szakvéleményekben – szemben a II. r. vádlott védőjének érveivel – ellentmondás nem mutatkozott, újabb szakértői vélemény beszerzésére nem volt indok.
A megyei bíróság ítéletének az indokolásában számot adott arról, hogy az I. r. és a II. r. vádlott tárgyalási védekezésének miért nem adott hitelt, és mely okokból alapozta a tényállást a III. r. vádlott előadása mellett S. D. tanúvallomására és az ügyben még feltárt egyéb bizonyítékokra.
Kifejtette azokat az indokait is, amelyeknek alapján a vádlottak által felsorakoztatott zárkatársak, a hozzátartozók és az ismerősök tanúvallomásait kirekesztette a bizonyítékok köréből.
A megyei bíróság által megállapított tényállás helyességét igazolja közvetve az a tény is, hogy a helyszínen lefoglalt digitális mérlegen – amely egyébként 2 kg-ig terjedő súly mérésére volt alkalmas – a vegyész-szakértő a visszamaradt anyagmaradványokból kannabiszra jellemző vegyületeket, közöttük Delta 9. THC-t azonosított, és a II. r. vádlottól lefoglalt pipából származó anyagmaradványból ugyancsak kannabiszt mutatott ki.
Figyelmet érdemlő körülmény továbbá az is, hogy a rendőri intézkedés megkezdésekor a II. r. vádlott a kezében levő csomagot eldobta, és futásnak eredt. Testi kényszerrel bilincselték meg, nadrágjának övrészéből pedig egy 4 mm-es lőfegyver került elő, 4 db lőszerrel.
Arra nézve, hogy a kábítószert melyik vádlott szerezte be, ellentmondó adatok álltak az eljárás során rendelkezésre. A II. r. vádlott utóbb visszavont nyomozati vallomása szerint az I. r. és a III. r. vádlottak kérték meg őt, keressen vevőt a marihuánára, mert bármilyen mennyiséget tudnak szállítani.
Az eljárás későbbi szakaszában a II. r. vádlott a kábítószer eladásával már csak a III. r. vádlottat terhelte. Ezzel szemben a III. r. vádlott állítása szerint a kábítószer az I. r. és a II. r. vádlottak tulajdona lehetett, azzal ők üzleteltek, május 14-én ugyanis a II. r. vádlott egy nejlonszatyrot hozott, de az I. r. vádlott is a kezében valamit tartva jött, és csak ezt követően közölték vele, hogy ,,füvet'' fognak eladni.
Miként az a megyei bíróság ítéletéből kitűnik, utóbb az ügyész sem látta igazoltnak, hogy a kábítószert ismeretlen jugoszláv állampolgároktól az I. r. vádlott szerezte be. Az sem volt feltárható, hogy azt a vádlottak közül ki, vagy kik birtokolták az eladást megelőzően, ezért a vád tárgya kizárólag csak annak a forgalomba hozatala volt. Emiatt pedig az ítéleti tényállás sem tartalmazza még azt sem, hogy kábítószer melyik vádlott révén került a gépkocsiba. Ezzel a kérdéssel az elsőfokú bíróság is csak a vallomások értékelésének a szintjén foglalkozott.
Mindezekre figyelemmel a II. r. vádlott védőjének az érvelése nem csupán a bizonyítékok mérlegelését támadó, hanem a tényállást e vonatkozásban szükségtelenül sérelmező volta miatt sem lehetett sikeres.
Úgyszintén nem vezethetett eredményre az I. r. vádlott védőjének e vádlott megcáfoltnak talált védekezésén, illetve a bizonyítékok átértékelésén nyugvó, felmentést célzó fellebbezése sem.
Az alapul szolgáló tényállásból ugyanis csak a vádlottak bűnössége következett okszerűen, és nem tévedett az elsőfokú bíróság a cselekményük jogi értékelését illetően sem.
A Btk. 282. §-ának (2) bekezdése értelmében súlyosabban büntetendő annak a cselekménye, aki a hatósági előírások megszegésével kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik.
A törvényi tényállási elemek közül a forgalomba hozatal nem szűkíthető le a tényleges átadásra, ez utóbbi magatartás jogilag akkor valósul meg, amikor az átadás kizárólag azért történik, hogy a kábítószert az átvevő maga fogyassza el. A forgalomba hozatallal – miként a kereskedéssel is – szükségszerűen együtt járó átadás azonban ezt megelőzően több résztevékenységből tevődhet össze. Magában foglalhatja az eladók vagy a vevők felkutatását, ennek során közvetítők igénybevételét, előzetes megbeszéléseket, az áru megtekintését, megvizsgálását, a megállapodás megkötését, az áru tárolását, az átadás helyének előzetes felderítését, szállítóeszköz, a kísérők biztosítását stb; felölel tehát minden olyan mozzanatot, amely azt célozza, hogy a kábítószer – akár további közbeékelődő személyek révén is – bekerüljön a kereskedelmi forgalomba. Hasonlóan a kereskedő ténykedéséhez, akinél viszont a forgalomba hozatal nem egyszeri, hanem folyamatos jellegű, haszonszerzésre való törekvést takar.
Ekképpen pedig a törvényi tényállás szempontjából a forgalomba hozatal, vagyis több személy részére történő hozzáférhetőség biztosítása az is, ha az egy személyen keresztül egyszeri átadással történik. A forgalomba hozatal megkezdéseként értékelendő tehát a forgalmazással összefüggő – fentebb említett – résztevékenységek megvalósítása, befejezetté a cselekmény pedig akkor válik, amikor a kábítószer bekerül a forgalomba, vagyis a továbbadás folytán ténylegesen megnyílik annak a lehetősége, hogy ahhoz más vagy mások is hozzájussanak. Az adott ügyben a vádlottak a több mint 1 kg súlyú marihuánát egy személy – S. D. által közvetített vevő – útján és egy alkalommal kívánták tovább adni. Ennek érdekében – amint azt a megyei bíróság helyesen felismerte – az előzetes tárgyalásokat a II. r. vádlott folytatta a leendő vevő közvetítőjével. A szállításhoz szükséges gépkocsit a III. r. vádlott bevonásával az I. r. vádlott biztosította, a III. r. vádlott pedig ténylegesen szállította is azt, és a mérlegelésben is segédkezett. Ehhez képest az irányadó tényállás alapján – figyelemmel az előző este külterületen lezajló találkozóra és a II. r. vádlottnál levő fegyverre is – nem kétséges, hogy a vádlottak egymás tevékenységéről tudva, azt kiegészítve szándékegységben ténykedtek a kábítószer forgalomba hozatala érdekében. A tényleges átadás lebonyolításánál is mindhárman megjelentek, ekként pedig társtettesként jártak el. A cselekmény leleplezése folytán azonban a kábítószer végül is nem került forgalomba, ezért a kísérlet megállapítása is törvényes. A hatóanyag-tartalom miatt a minősített eset, a jelentős mennyiség megállapítása is helyes.
Eszerint a vádlottak mint társtettesek a Btk. 282. §-a (2) bekezdésének 3. fordulatába (a forgalombahozatal) ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő, jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét valósították meg, mely cselekmény 10 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő.
A büntetés kiszabása körében irányadó tényezők olyan kiegészítést igényeltek, hogy a társtettesi elkövetés mindhárom vádlott terhére szólt, és a III. r. vádlottnál a másik büntető eljárás hatálya alatti elkövetés további súlyosító tényező volt.
A büntetések meghatározásánál azonban elkerülte a megyei bíróság figyelmét, hogy a Btk. 87/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a 87/A. § (1) bekezdésében felsorolt bűncselekményeknél – még kísérlet esetén is – a büntetési tételnél enyhébb főbüntetést csak a Btk. 87. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján lehet kiszabni.
Minthogy a Btk. 87/A. §-a (1) bekezdésének d) pontja a visszaélés kábítószerrel (Btk. 282. §) bűntettét is említi, és a vádlottak által megvalósított, Btk. 282. §-a (2) bekezdésének 3. fordulatában meghatározott és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűntett törvényi büntetési tétele tíz évtől tizenöt évig vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, velük szemben a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében legkevesebb 7 év 6 hónapi szabadságvesztés volt – a megyei bíróság által helyesen felsorolt különös méltánylást érdemlő körülmények mellett is – alkalmazható.
Ugyanekkor nem észlelt a Legfelsőbb Bíróság olyan körülményt sem, amely alapot adhatott volna a Btk. 45. §-ának (2) bekezdése szerint eggyel enyhébb végrehajtási fokozat kijelölésére.
A bejelentett perorvoslatok közül tehát az ügyészi fellebbezés bizonyult alaposnak.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a főbüntetést kiszabó részében megváltoztatta, és a mindhárom vádlottra kiszabott fegyházbüntetést 7 év 6 hónapra súlyosította. (Legf. Bír. Bf.IV.2087/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás