PK BH 2002/178
PK BH 2002/178
2002.05.01.
Az Országgyűlés vizsgálóbizottságának zárt ülésén meghallgatott személy tényállításának valóságáért helytállni tartozik a bizottság tagja, ha az elhangzottakat – anélkül, hogy ez joga vagy kötelezettsége volna – a sajtó útján nyilvánosságra hozza [Alkotmány 59. §, 61. § (1) bek.; Ptk. 75. § (1) bek., 78. § (2) bek., 84. § (1) bek., 355. § (4) bek.; 1990. évi LV. tv. 4. §; 1976. évi 8. tvr.; 1993. évi XXXI. tvr.; Pp. 163. § (3) bek., 206. § (3) bek.; PK 14. sz.].
A jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes által az Országgyűlés ún. olajbizottságának működéséről a Parlament épületében 2000. június 9-én tartott sajtótájékoztatón az alperes annak valótlan híresztelésével, hogy a felperes 1992. és 1996. között országos rendőr-főkapitányként tudomással bírt arról, hogy mi folyik Bács-Kiskun Megyében, mert többször megjelent az alvilág által rendezett eseményeken, és ezekről kocsijában hol 20 millió, hol 50 millió forintot tartalmazó táskákkal távozott többedmagával, megsértette a felperes jó hírnevét és becsületét. Az alperest a további jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy elégtétel adásaként saját költségén az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül hívjon össze sajtótájékoztatót, és ott ismertesse az ítélet rendelkező részét. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1 250 000 forint kártérítést és ennek 2000. június 9-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, valamint 100 000 forint perköltséget. A le nem rótt eljárási illetékből az alperest 159 000 forint, míg a felperest 216 000 forint megtérítésére kötelezte.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint az 1998. júliusa óta belügyminiszter felperes 1992-1996. között országos rendőrfőkapitány volt. Az alperes országgyűlési képviselő, aki az Országgyűlés 94/1999. (XII. 7.) OGy. határozatával létrehozott, az esetleges visszaéléseket feltáró ún. olajbizottság elnökeként járt el. Az olajbizottság 2000. június 8-án zárt ülést tartott, és meghallgatta az N. Zs. nevű személyt, aki magát az ,,olajmaffia'' volt résztvevőjeként jelölte meg, és tett nyilatkozatot az olajszőkítési ügyekkel kapcsolatban. Az alperes 2000. június 9-én a Parlament épületében mint az olajbizottság elnöke sajtótájékoztatót tartott, amelyen egyrészt beszámolt az olajbizottság addig végzett munkájáról, másrészt ismertette az előző napi zárt ülésen meghallgatott személy egyes nyilatkozatait. Ezen belül az alperes N. Zs. vallomását ismertetve elmondta: ,,1992-től 1996-ig az akkori országos rendőr-főkapitány tudta, mi folyik az olaj kapcsán Bács-Kiskun megyében. Többször megjelent az alvilág rendezvényein, és a tanú szeme láttára, aki maga is ott volt ezeken a rendezvényeken, a tanú jelenlétében tették a kocsijukba az akkori vezető kapitány és a vele érkezettek – 2-3 személy mindig érkezett vele – a hol 20, hol 50 millió forintot tartalmazó táskát''.
A sajtótájékoztatón elhangzottakkal kapcsolatban az alperes semmilyen kételyt nem fejezett ki. Az elhangzottak, különösen a felperesre vonatkozó állítások rendkívüli sajtónyilvánosságot kaptak, azok napokig vezető hírnek minősültek. A sajtótájékoztatót követően az alperes számos sajtótermékben nyilatkozott, amelyekben a felperesre vonatkozó közlés valóságtartalmát továbbra sem vonta kétségbe.
Az alperes sajtótájékoztatóját követően az alperes és P. I, országgyűlési képviselő feljelentése folytán büntető eljárás indult. A Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatal 866/2000/18-I. számú, utóbb jogerőre emelkedett határozatával a nyomozást megszüntette, megállapítva, hogy a felperes személyét érintő tényállítások nem nyertek bizonyítást.
E tényállás alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes a más személy valótlan tartalmú nyilatkozatának közreadásával a felperes személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt híresztelt, ezáltal megsértette a felperesnek a Ptk. 78. §-ában védett jó hírnevét. Ezen túlmenően e nyilatkozat a felperest rendkívül kedvezőtlen színben tüntette fel, tartalmánál fogva arra is utalva, hogy a felperes becstelen ember, ezáltal megsértette a felperesnek a Ptk. 76. §-ában védett becsületét is.
Az alperesnek a keresettel szemben előterjesztett, a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából releváns védekezését a jogerős ítélet nem fogadta el. Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. tv. 4. §-a alapján a jogerős ítélet megállapította, hogy az alperest képviselői mentelmi joga a személyhez fűződő jog megsértése miatt fennálló polgári jogi felelősség alól nem mentesíti. Az alperesnek azt az álláspontját, hogy képviselői és bizottsági elnöki tevékenységéért az Országgyűlés felel, a jogerős ítélet nem fogadta el, mert a sajtótájékoztató tartása nem tartozott a bizottság okszerű tevékenységének a körébe, az nem felelt meg a bizottság ügyrendjének sem. Az alperes álláspontját, mely szerint az Alkotmány 61. §-ában biztosított véleménynyilvánítási jogával élt, amely vélemény nem sérthet személyhez fűződő jogot, a jogerős ítélet ugyancsak nem találta alaposnak megállapítva, hogy a perbeli esetben nem véleménynyilvánítás történt, hanem az alperes tényállítást híresztelt. A vélemény-nyilvánítás jogát egyébként is korlátozza az Alkotmány 59. §-a, amely szerint mindenkit megillet a jó hírnév védelméhez való jog. Nem alapozta meg az alperes mentesülését az sem, hogy az alperes a közérdekre hivatkozva állította eljárása jogszerűségét. Ugyancsak az Alkotmány 61. §-ának (1) bekezdése alapján nem látott lehetőséget a jogerős ítélet az alperes mentesítésére azon az alapon, hogy az alperes olyan közérdekű információt hozott nyilvánosságra, amelynek megismeréséhez mindenkinek joga van, mert az Alkotmány csak a valós információk nyilvánosságra hozatalát és megismerését teszi lehetővé.
Mindezek alapján a jogerős ítélet – amellett, hogy részletesen elemezte és alaptalannak találta az alperesnek az ügyben előterjesztett eljárásjogi kifogásait is – a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megállapította a jogsértés elkövetését, a b) pont alapján az alperest a további jogsértőstől eltiltotta és a c) pont alapján megfelelő elégtétel adására kötelezte.
Ezen túlmenően a jogerős ítélet azt is megállapította, hogy az alperes a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja és a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján köteles a felperesnek okozott nem vagyoni kárt is megfizetni. A jogerős ítélet elfogadta a felperes azon személyes előadását, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben jelentős hátrány érte, különösen az általa betöltött tisztségre tekintettel, mert mind Magyarországon, mind nemzetközi kapcsolataiban magyarázkodásra kényszerült. Az alperes ezért e hátránnyal okozati összefüggésben álló nem vagyoni kártérítést köteles megfizetni, mert az alperes a felelősség alól nem mentette ki magát, vétlenségét nem bizonyította, sőt súlyosan gondatlanul járt el. A felperes által követelt 5 000 000 forint helyett a jogerős ítélet 1 250 000 forint nem vagyoni kárpótlást állapított meg, amely összeg meghatározásánál figyelembe vette a hasonló tárgyú perekből megállapítható ítélkezési gyakorlatot is.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének a teljes elutasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértően állapította meg azt, hogy nyilatkozatával megsértette a felperes személyhez fűződő jogát, és alaptalanul tiltotta el a további jogsértéstől, kötelezve elégtétel adására, illetőleg kártérítés megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy mint országgyűlési képviselő, ezen belül a parlamenti bizottság elnöke, közfeladata ellátása során, hivatalos eljárásban tette a kifogásolt nyilatkozatot, amely személyhez fűződő jogot azért sem sérthet, mert az tartalmilag az Alkotmányban biztosított szabad véleménynyilvánításnak felelt meg. Állította továbbá, hogy a fenti eljárásával esetleg megvalósított jogsértésért és annak következményeiért személyében nem ő, hanem az Országgyűlés felel, amint arra a Legfelsőbb Bíróság a BH 1997/276. számú eseti döntésében is rámutatott. Előadta, hogy a felperes is sértően nyilatkozott személyéről, de emiatt viszontkeresettel, bár erre lehetősége lett volna, nem élt. Állította, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorlatának megfelelően a kártérítés feltétele a jogsértéssel okozott hátrányok tételes bizonyítása. Ennek hiányában a jogerős ítélet jogszabálysértően állapította meg kártérítő felelősségét, és összegszerűségében is megalapozatlanul kötelezte nem vagyoni kár megtérítésére.
A felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet kizárólag a felülvizsgálati kérelemben előadott indokok korlátai között bírálta felül. A felülvizsgálati kérelem a tényállást nem érintette, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet által megállapított tényállást tartotta irányadónak, amely alapján a jogerős ítélet helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a sajtótájékoztatón a felperes személyére vonatkozó, azt sértő, valótlan tényeket híresztelt, és ezzel megsértette a felperes személyhez fűződő jogát.
A Ptk. 78. §-ának (2) bekezdése értelmében a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel. Ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság a PK 14. számú állásfoglalásában kifejtette, híresztelésnek minősül az olyan nyilatkozat megtétele is, amely híven közli más személy tényállítását.
Annak közlése, hogy a felperes mint országos rendőrfőkapitány a bűnözést támogatva, az ún. olajbűnözőkkel kapcsolatban állva, az olajbűnözőktől több 10 millió forintot vett át, nem a felperes rendőri tevékenységének az értékelése, illetve véleményezése, hanem a felperesre nézve sértő tényállítás, illetve – miután az alperes a sajtótájékoztatón egyértelműen közölte, hogy az értesülés egy harmadik személytől származik – egy sértő tény híresztelése, amely a személyiségvédelmet megalapozta.
Helytállóan állapította meg ezért a jogerős ítélet, hogy az alperes a véleménynyilvánítás Alkotmányban biztosított jogára hivatkozással nem mentesülhet a személyiségsértés miatti felelősség alól, mert az alperes nem a felperes személyével, közéleti tevékenységével kapcsolatos véleményt, illetve értékítéletet fogalmazott meg, hanem olyan sértő tényeket híresztelt a felperes egykori országos rendőrfőkapitányi tevékenységére vonatkozóan, amely tények valóságát nem bizonyította. A valótlan, sértő tények állítása, illetve híresztelése a véleménynyilvánítás körén kívül esik, így helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága alapján, arra hivatkozással, hogy a közélet szereplői bírálhatóak, az alperes a polgári jogi felelősség alól nem mentesülhet.
Téves az alperesnek az az érvelése is, hogy az országgyűlési bizottság előtt elhangzottakról a nyilvánosságot tájékoztatni nem csak joga, hanem kötelezettsége is volt. Olyan kötelezettsége ugyanis az országgyűlési képviselőnek bizottsági tagként vagy bizottság elnökeként sincsen, hogy a bizottság által zárt ülésen meghallgatott személynek másokat rendkívül súlyos bűncselekmények elkövetésével vádoló előadását – azt megelőzően, hogy e tényállításokat az arra hivatott szervek, jelen esetben a bűnüldöző hatóság kivizsgálná, és azok valóságáról meggyőződne – nyilvánosságra hozza. Erre az országgyűlési képviselőt jogszabály nem jogosítja fel, és nem is kötelezi. A perbeli esetben az ún. olajbizottság sem kötelezte ilyen tartalmú sajtónyilatkozat megtételére az alperest, sőt az alperes – amint azt a jogerős ítélet megállapította – a bizottság által elfogadott és az alperest is kötelező ügyrendje ellenében tette meg a kifogásolt nyilatkozatát. Abból a tényből, hogy az alperesnek joga volt sajtótájékoztatót tartani, még nem következik, hogy jogosult volt a felperes személyhez fűződő jogát sértő tényeket is híresztelni. A sajtótájékoztató tartására való jogosultság ezért önmagában a polgári jogi felelősség alól az alperest nem menti. Nem hivatkozhat tehát az alperes arra: azért nem felel, mert joga, illetve kötelezettsége volt a parlamenti bizottság előtt elhangzott tényállítások nyilvánosságra hozatala.
Téves továbbá az alperesnek az az érvelése is, hogy a jogsértő magatartásáért az Országgyűlés felel, és emiatt nincs is jogviszonyban a felperessel. Az alperes által hivatkozott bírósági döntés – a meghozatalakor hatályos jogszabályoknak megfelelően – csak azt állapította meg, hogy a perbeli jogképességgel nem rendelkező országgyűlési bizottság által elkövetett jogsértés miatt kivel szemben lehet jogvédelmet igényelni. Olyan megállapítást azonban a Legfelsőbb Bíróság e döntése során nem tett, hogy az országgyűlési képviselő az általa elkövetett jogsértésért saját személyében polgári jogi felelősséggel nem tartozik.
A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése alapján a személyhez fűződő jogok a törvény védelme alatt állnak. E jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény eltérő rendelkezése hiányában más személyhez fűződő jogait az országgyűlési képviselő a képviselői tevékenysége során is köteles tiszteletben tartani, és ha tevékenységével jogsértést követ el, ezért közvetlen felelősséggel tartozik. A Ptk. ezen rendelkezése összhangban áll az 1976. évi 8. tvr.-rel kihirdetett, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 2. cikkének 3/b. pontjában foglalt azon rendelkezéssel, mely szerint minden olyan személy, akinek jogai vagy szabadságai sérelmet szenvednek, hatékony jogorvoslattal élhet akkor is, ha a jogok megsértését hivatalos minőségben eljáró személyek követték el. Azonosan rendelkezik az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az Emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Egyezmény 13. cikke is. A fentiekből következően a polgári jogi felelősség alól az alperes nem mentesülhet arra hivatkozással sem, hogy országgyűlési képviselőként, tehát hivatalos minőségében tette meg a sérelmezett nyilatkozatot.
Az alperesnek az a hivatkozása, hogy a felperes is megsértette személyhez fűződő jogát egy későbbi kijelentésével, a felülvizsgálati eljárás során nem volt értékelhető, mert az alperes a perben a felperessel szemben viszontkeresetet nem emelt.
Megalapozatlanul hivatkozott végül arra az alperes, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértően marasztalta a kár megtérítésére. A jogerős ítélet a rendelkezésre álló bizonyítékok, ezen belül a felperes személyes előadása alapján helytállóan állapította meg, hogy a felperest olyan súlyos hátrány érte az alperes nyilatkozata miatt, amely a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján indokolta nem vagyoni kártérítés megítélését. Téves az alperesnek az az álláspontja, hogy a jogsértéssel okozati összefüggésben nem vagyoni kártérítés megítélésére kizárólag csak akkor van lehetőség, ha a sérelmet szenvedett személy tételesen bizonyítja nem vagyoni hátrányait. Azt, hogy a sérelemmel okozati összefüggésben a felperest érte olyan hátrány, amely indokolja a nem vagyoni kárpótlás megítélését, esetenként köztudomású tényként a Pp. 163. §-ának (3) bekezdése értelmében a bíróság külön bizonyítás nélkül is valónak fogadhatja el. A perbeli esetben (amint arra a jogerős ítélet helytállóan rámutatott), a jogsértés jellege és a felperesnek a közéletben betöltött helyzete, belügyminiszteri funkciója alapján, külön bizonyítás nélkül, köztudomású tényként elfogadható, hogy a felperes megítélését rendkívül hátrányosan érintette az alperes nyilatkozata. A bűnözőkkel való együttműködés megalapozatlan híresztelése a felperes iránti bizalmat megingatta, és tekintélyét csorbította. Ez olyan súlyos hátrányt jelent, amely indokolttá tette a nem vagyoni kárpótlás megítélését. A jogerős ítélet a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése értelmében a kártérítés összegét helyes mérlegeléssel állapította meg, és döntését kellően megindokolta. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem adott elő olyan értékelhető indokot, amely alapján e bírói mérlegelés jogszabálysértő jellege megállapítható lenne.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése szerint az alperest kötelezte a felperes jogi képviseletével felmerült felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére. (Legf. Bír. Pfv.IV.21.087/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás