PK BH 2002/18
PK BH 2002/18
2002.01.01.
Érvénytelen a gyermeknek a törvényes tartási kötelezettség súlyos megsértésére alapított kitagadása, ha az örökhagyót a kötelezettség sorrendjében előbbre álló házastársa eltartotta [Csjt. 60. § (1) bek., 63. § (1) bek.; Ptk. 663. § (1) bek. d) pont].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek a kitagadás érvénytelensége megállapítására és kötelesrész megfizetésére irányuló keresetét elutasította, és a felperest elsőfokú perköltségben marasztalta.
A megállapított tényállás szerint az 1997. április 29- én elhunyt B. S.-né örökhagyónak az alperes a túlélő házastársa, a felperes az örökhagyó házasságon kívül született gyermeke. Az örökhagyó 1990-ben és 1991-ben agyvérzést kapott, ezek következtében tolókocsihoz kötött, egész napos ápolására szoruló beteg volt. Gondozását és ápolását az alperes biztosította 1992-től szociális gondozó igénybevételével. Az alperes művégtaggal rendelkezett, és 1992-ben szívinfarktus megbetegedésen esett át.
Az örökhagyó 1993. november 11-én írásbeli magánvégrendeletet alkotott, amelyben minden ingó és ingatlanvagyonát az alperesre hagyta, a felperest pedig – törvényes tartási kötelezettség súlyos elmulasztására alapítottan – a ,,köteles részre is kiterjedően'' kitagadta. A hagyatéki eljárás során az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal az alperesnek végrendeleti öröklés jogcímén adták át.
A felperes keresetében a kitagadás érvénytelenségének megállapítását és kötelesrésze kiadását kérte. Arra hivatkozott, hogy az örökhagyó tartásra nem szorult rá, mert megfelelő jövedelemmel rendelkezett, és tartására házastársa: az alperes volt köteles. Ezért a felperes tartási kötelezettségét nem sértette meg. Hivatkozott arra is, hogy az örökhagyó a tartásra érdemtelen volt.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében a bizonyítékok mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy az örökhagyó a család anyagi helyzete miatt ténylegesen pénzbeli tartásra nem szorult. Az örökhagyó megbetegedését követően a felperes felesége és leánya több esetben is felajánlotta az alperesnek, hogy az örökhagyó gondozásában segítenek. Az alperes e felajánlásokat nem fogadta el, illetve arra tartott volna igényt, hogy a felperes leánya a munkahelyét otthagyva ápolja és gondozza az örökhagyót. Ezt a felperes lánya nem vállalta, csak azt, hogy a nap egyik felében ő, másik felében édesanyja segít az örökhagyó gondozásában. Az alperes az ekképpen felajánlott gondozást visszautasította. A bíróság tanúvallomások alapján megállapította azt is, hogy az alperes erőn felül tett eleget gondozási kötelezettségének, olyan mértékű ápolás viszont tőle egészségi állapota miatt nem volt elvárható, ezzel szemben a felperes az örökhagyó betegségeit ismerve, ápolásában és gondozásában tevékenyen nem vett részt, ezért a bíróság álláspontja szerint kitagadása érvényes.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az örökhagyó végrendeletébe foglalt kitagadás a felperessel szemben érvénytelen, a felperes köteles részre jogosult. Az elsőfokú bíróságot a köteles rész mértékének megállapítására utasította. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállás alapján téves jogi következtetésre jutott. Rámutatott, hogy a Ptk. 663. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt kitagadási okkal kapcsolatban az volt vizsgálandó, hogy törvényes eltartási kötelezettségét a felperes megsértette-e. Utalt a Csjt. 60. §-a (1) bekezdésére, amely szerint az örökhagyó eltartására elsődlegesen az alperes volt köteles. A megállapított tényállás szerint az örökhagyó tartását, gondozását az alperes gondozónő igénybevételével biztosította, így a felperes tartási kötelezettsége sem volt megállapítható, törvényes tartási kötelezettség hiányában pedig a kitagadása érvénytelen, ezért a köteles részre igényt tarthat.
A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése és – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt. Álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet a Csjt. 60. §-a rendelkezéseit sérti, mert az alperes perben igazolt egészségi állapota miatt az állapítható meg, hogy az alperes maga is eltartásra szorult, ezáltal az örökhagyó tartásra kötelezhető házastársának nem tekinthető, a felperes tartási kötelezettsége fennállt. Téves ezért annak megállapítása, hogy a felperes kötelezettsége azért nem állt fenn, mivel a tartást az alperes a tőle elvárhatót meghaladóan erején felül teljesítette, és az örökhagyót az életét veszélyeztető helyzetbe nem hozta amiatt, hogy a felperes tartási kötelezettsége szóba kerülhessen.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a végrendeletbe foglalt kitagadási ok fennállta, a felperes részéről a Ptk. 663. §-a (1) bekezdésének d) pontjában írt törvényes eltartási kötelezettség súlyos megsértése az alperest terhelte. A Csjt. 60. §-ának (1) bekezdése – miként arra a jogerős közbenső ítélet is helyesen utalt – a törvényes tartásra kötelezettek között sorrendet állít fel, mely szerint a sorrendben a házastárs a gyermeket megelőzi. A felperes tartási kötelezettsége tehát csak az örökhagyó rászorultsága és tartásra kötelezhető házastárs hiányában állt volna fenn. Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a tartási kötelezettséget magában foglaló ápolási tevékenység ellátásra csak erején felül volt képes, azaz e vonatkozásban teljesítőképessége csak csökkent mértékben állt fenn, ezért lépett előtérbe az alperes tartási kötelezettsége. A Csjt. 63. §-ának (1) bekezdése értelmében több egy sorban kötelezett között a tartási kötelezettség a kereseti, jövedelmi, vagyoni viszonyaik és teljesítőképességük arányában oszlik meg. Miután a perbeli esetben az alperes és a felperes a tartásra nem egy sorban voltak kötelezettek, ezért téves az alperesnek a teljesítőképesség arányára alapított felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelése.
A jogerős ítélet ezért anyagi jogszabályt nem sért, a Legfelsőbb Bíróság azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.22.967/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás