182/B/2002. AB határozat
182/B/2002. AB határozat*
2003.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a fák védelméről szóló 21/1970. (VI. 21.) Korm. rendelet 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa a fák védelméről szóló 21/1970. (VI. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) módosításáról szóló 128/1999. (VIII. 13.) Korm rendelet (a továbbiakban: Rmód.) alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan terjesztett elő indítványt az Alkotmánybíróságnál. Az indítványozó bár a teljes rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kérte, konkrétan az Rmód. azon rendelkezéseit kifogásolta, amelyek az R. 1. §-ának új szövegét határozták meg.
Az indítványozó az Rmód. rendelkezéseit azért támadta, mert az Rmód. „leszűkítette” a fák védelmét garantáló R. hatálya alá tartozó fák körét. Ezáltal csökkent a fák védelmének korábban biztosított jogszabályi szintje. A természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjének csökkentése pedig az Alkotmány 18. §-ában garantált egészséges környezethez való jog, illetve 70/D. § (1) bekezdésében rögzített lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog sérelmét eredményezte. Ezen alkotmányi rendelkezésekre tekintettel állította az indítványozó az Rmód. alkotmányellenességét.
Az eljárás során az Alkotmánybíróság megkereste a környezetvédelmi és vízügyi minisztert, valamint a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert álláspontjuk kifejtésére.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”
2. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvénynek (a továbbiakban: Kkt.) a vizsgálatba bevont rendelkezései:
„34. § (1) A közút kezelője köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen.”
„42/A. § (1) A közút kezelőjének hozzájárulása szükséges külterületen
(…)
b) a közút területének határától számított tíz méter távolságon belül fa ültetéséhez vagy kivágásához.”
„47. § A törvény alkalmazásában:
(…)
k) Az út tartozéka: a várakozóhely, a vezetőoszlop, a korlát, az útfenntartási és közlekedésbiztonsági célokat szolgáló műszaki és egyéb létesítmény, berendezés (segélykérő telefon, pihenőhely), a zajárnyékoló fal és töltés, az út kezelője által létesített hóvédő erdősáv, fasor vagy cserjesáv (védelmi rendeltetésű erdő), valamint a közút határától számított két méter távolságon belül ültetett fa, az összefüggő üzemi gyümölcsöshöz tartozó fák kivételével.”
3. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvénynek (a továbbiakban: Tft.) a vizsgálatba bevont rendelkezése:
„89. § Ahol jogszabály zártkertre vonatkozó rendelkezést tartalmaz, ott a továbbiakban zártkerten a külterületi földet kell érteni.”
4. Az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvénynek (a továbbiakban: Evt.) a vizsgálatba bevont rendelkezései:
„4. § (1) E törvény hatálya kiterjed:
a) az erdőre, annak élő és élettelen alkotóelemeire, területére és a vele természetben összefüggő, az erdei életközösség fennmaradását, és az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló, továbbá az e törvény alapján időlegesen igénybe vett földterületre;
b) a külterületen található fára, fasorra, facsoportra és fás legelőre (a továbbiakban együtt: fásítás);
(…).”
„6. § (2) Fásítás esetében – a (3) bekezdésben foglalt kivétellel – e törvény rendelkezései közül csak a telepítésre, a felújításra, valamint a fakitermelésre vonatkozó rendelkezéseket a miniszter által rendeletben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni.”
„60. § (1) Az erdő faállományának kitermelését – a faültetvény kivételével – az üzemtervi előírásokkal összhangban is csak az erdészeti hatóság engedélye alapján lehet végezni. A faültetvényből történő fakitermelést az erdészeti hatóságnak előzetesen be kell jelenteni.”
„1. § (1) A rendelet hatálya kiterjed a községek, városok belterületén, valamint külterületén álló fákra, ideértve a zártkertben álló, továbbá a közutak tartozékát alkotó [1988. évi I. törvény 47. § k) pont] valamint a közút határától 10 m távolságon belül álló fákat is.
(2) Nem terjed ki a rendelet hatálya
a) az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény (EVT) rendelkezései alá tartozó erdőkre, fásításokra és erdőtelepítésre kijelölt területekre;
b) a gyümölcsfákra, az FM Mezőgazdasági Minősítő Intézet által törzskönyvezett díszfákra, a cserjékre és a bokrokra;
c) az építési telkeken, illetőleg a külterületi kerti földeken levő szórványosan elhelyezkedő erdei fákra, ha nem esnek a rendelet 6. §-ának hatálya alá;
d) a természetvédelemnek az Országos Természetvédelmi Hivatal elnöke által védetté nyilvánított tárgyaira;
e) a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, vagy felügyelete alá tartozó szerv kezelésében levő országos közutak területén és a Magyar Államvasutak kezelésében levő üzemi területeken, végül
f) a Honvédelmi Minisztérium kezelésében levő területeken álló fákra.”
„1. § (1) E rendelet alkalmazási köre – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – a fával, faállománnyal borított földrészletek közül
a) a belterületi élőfagyűjtemény (arborétum) fáira,
b) a belterület közterületi részén lévő egyes fákra,
c) a bel- és külterületi közpark fáira, valamint
d) az üzemi fásítás fáira,
terjed ki.
(2) Nem terjed ki a rendelet alkalmazási köre
a) az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény hatálya alá tartozó külterületen lévő fásítás fáira és a faállománnyal (faültetvénnyel) borított erdőterületnek tekintendő földrészletekre; továbbá a külön jogszabály szerint védett természeti területen lévő fákra, illetve azokra a fákra, amelyek védettek, függetlenül attól, hogy védett természeti területen vannak-e;
b) az országos közutak területén található fákra, valamint – a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 47. §-ának k) pontjában foglaltaknak megfelelően – a közút tartozékát képező fákra, továbbá külterületen a közút területének határától tíz méter távolságon belül álló fákra;
c) bármely vasúti területen, mely vasúttársaság, a Magyar Államkincstár, önkormányzat vagy gazdasági társaság tulajdonában áll, továbbá a különleges pályával rendelkező, helyi forgalmat ellátó vasút (fogaskerekű vasút, sikló, sífelvonó- és függőpálya) területén lévő fákra;
d) a Honvédelmi Minisztérium vagyonkezelésében lévő – erdőterületen kívül található – honvédségi területen lévő fákra;
e) a folyó medrében, a mederben keletkezett zátonyon, továbbá a patak, a csatorna medrében lévő facsoport, illetve azokat szegélyező fásítás fáira;
f) a gyümölcsösben lévő fákra;
g) a szaporítóanyag termelését szolgáló csemetekertek, faiskolák fáira.
(3) A (2) bekezdésben említett esetekben a külön jogszabályokban foglaltak szerint kell eljárni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó az Rmód. egészére vonatkozóan kezdeményezte az alkotmányellenesség utólagos vizsgálatát. Az indítvány alapján mindazonáltal egyértelmű, hogy az indítványozó az Rmód.-nak csak az R. 1. §-át megállapító rendelkezéseit kifogásolta. Az Alkotmánybíróság egy új rendelkezés beiktatásakor – az új rendelkezés tartalmát érintő alkotmányellenesség állítása esetén – nem a rendelkezést hatályba léptető, sérelmezett jogszabályt, hanem a rendelkezést tartalmazó jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság vizsgálata az R. 1. §-ára vonatkozott.
2. Az R. 1. §-ában foglalt rendelkezéssel kapcsolatban az indítványozó az Alkotmány 18. §-ában garantált egészséges környezethez való jog, illetve 70/D. § (1) bekezdésében rögzített „lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez” való jog sérelmére hivatkozott. Az egészséghez való jog, illetve az egészséges környezethez való jog védelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság korábban már kifejtette: „a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét az állam nem csökkentheti, kivéve, ha ez más alkotmányos jog vagy érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. (…) a környezetvédelemhez való jog érvényesülésében nem lehet a gazdasági és társadalmi körülményektől függő olyan minőségi és mennyiségi hullámzást megengedni, mint a szociális és kulturális jogokéban, ahol a körülmények megkívánta megszorítások később orvosolhatók. E sajátosságok miatt a környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van, hiszen a visszafordíthatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot. A környezethez való jog érvényesítése alkotmányosan megköveteli azt, hogy az állam – amíg jogi védelem egyáltalán szükséges – az elért védelmi szinttől csakis olyan feltételekkel léphessen vissza, amikor alanyi alapjog korlátozásának is helye lenne. A környezethez való jog érvényesítése a védelem elért szintjének fenntartásán belül azt is megkívánja, hogy az állam a preventív védelmi szabályoktól ne lépjen vissza a szankciókkal biztosított védelem felé. Ettől a követelménytől is csak elkerülhetetlen szükségesség esetén, és csak arányosan lehet eltérni.” [28/1994. (V. 20.) AB határozat, ABH 1994, 134, 140–141.]
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata szerint tehát az egészséghez való jog, illetve az egészséges környezethez való jog sérelme akkor valósul meg, ha a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintje csökken.
3. Az indítványozó állítása szerint a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjének csökkenése azáltal következik be, hogy a jogszabályváltozás eredményeként az R. alkalmazási köre csökkent, s az Rmód. „jelentősen leszűkítette azoknak a fáknak a körét, melyek kivágásához bejelentési kötelezettség szükséges, illetve kivágásuk hatósági engedélyhez kötött”.
Az Alkotmánybíróság a vizsgálata során megállapította, hogy az R. hatálya alá tartozó fák köre valóban csökkent, a fák védelme ugyanakkor nem csökkent. A korábban hatályos R. alkalmazási körébe tartozó fák védelméről ugyanis több jogszabály együttesen gondoskodik.
Az R. 1. §-ának korábban és jelenleg hatályos rendelkezését összevetve megállapítható, hogy az R. hatálya jelenleg már csak a belterületi élőfagyűjtemény (arborétum) fáira, a belterület közterületi részén lévő egyes fákra, a bel- és külterületi közpark fáira, valamint az üzemi fásítás fáira terjed ki. Az R. ugyanakkor már nem vonatkozik a települések „külterületén álló fákra, ideértve a zártkertben álló, továbbá a közutak tartozékát alkotó, valamint a közút határától 10 m távolságon belül álló fákra”.
A zártkertre vonatkozóan a Tft. 89. §-a úgy rendelkezik, hogy a zártkerten a külterületi földet kell érteni. A külterületen található fák védelme az Evt. 4. § (1) bekezdés b) pontja alapján az Evt. hatálya alá tartozik. Külterületen – az Evt. a 6. § (2) bekezdése szerint – a fák telepítésére, felújítására, valamint kitermelésére az Evt. szabályai szerint kerülhet sor. Az Evt. 60. § (1) bekezdése pedig a fakitermelést csak az erdészeti hatóság engedélye, illetve az erdészeti hatóságnak történő előzetes bejelentés alapján teszi lehetővé. Ezen túlmenően a Kkt. 42/A. § (1) bekezdése szerint a közút kezelőjének hozzájárulása szükséges külterületen a közút határától számított tíz méter távolságon belül fa ültetéséhez vagy kivágásához.
A megjelölt jogszabályhelyek alapján megállapítható, hogy ezek a törvényi rendelkezések gondoskodnak azoknak a fáknak a védelméről, amelyek korábban az R. hatálya alá tartoztak, s az R. korábbi szabályozásához hasonlóan jelenleg is hatósági engedély szükséges a fák kivágásához. Mindezek eredményeként a fák védelmének jogszabály által biztosított szintje nem csökkent. A természetvédelem jogszabály által garantált szintjének csökkenésének hiányában az Alkotmány 18. §-ában, illetve 70/D. § (1) bekezdésében rögzített egészséges környezethez, illetve egészséghez való jog sérelme sem állapítható meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az R. 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2003. február 26.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás