PK BH 2002/184
PK BH 2002/184
2002.05.01.
I. Amikor az ügyfél államigazgatási ügyben a jogait, kötelezettségét érintően a hatóságtól tájékoztatást kap, s ehhez engedélyezési eljárás kapcsolódik, a kárfelelősség szempontjából a tájékoztatást az azt követő eljárással együtt kell megítélni.
II. A jogorvoslati lehetőség kimerítésének elmulasztása esetén a kárigényt elbíráló bíróság nem veheti át a közigazgatási szerv hatáskörét, nem vizsgálhatja, hogy a rendes jogorvoslat mennyiben lett volna alkalmas a kár elhárítására [Áe. 2. § (6) bek., 3. § (3) bek.; Ptk. 6. §, 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek.].
A Centrum Áruházak Rt. megbízásából a felperes beruházóként a kispesti Centrum Áruház előtti széles járdán üzleteket kívánt építeni. A felperes beltagja és teljes jogkörű képviselője a megvalósításról megbeszélést folytatott az alperesi önkormányzat főépítészével, aki az építkezést lehetségesnek tartotta, és írásban is közölte, hogy támogatja. A felperes ezután elkészíttette a terveket, majd kérte az építési engedély megadását. Az alperes mint elsőfokú építési hatóság – az önkormányzat képviselő-testülete szakbizottságának állásfoglalására figyelemmel – a felperes kérelmét elutasította. A határozat ellen a felperes nem fellebbezett.
A felperes a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére és a Ptk. 6. §-ára hivatkozással kérte a polgármesteri hivatal alperest a tervkészítés miatt felmerült kárának, 250 000 forintnak a megfizetésére kötelezni. Utóbb már csak a Ptk. 6. §-ában foglaltakra hivatkozott, és mindvégig jelezte, hogy igényét nem a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésére alapítja.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a Ptk. 6. §-ában foglaltak az adott esetben nem alkalmazhatóak, s miután a felperes a rendes jogorvoslati lehetőséggel nem élt, kárigényt nem érvényesíthet. Arra is hivatkozott, hogy az építkezés engedélyezése nem tartozik a főépítész hatáskörébe, így a tájékoztatását az adott esetben nem lehetett irányadónak tekinteni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 250 000 forint megfizetésére kötelezte az alperest. Döntésének indokolása szerint a jóhiszemű felperesnek okozott kárt a Ptk. 6. §-a alapján az alperesnek meg kell térítenie, mert a felperes ,,megfelelő forrásból kapott olyan felvilágosítást, hogy a létesítésnek nincs akadálya. A főépítész ebben a tekintetben az önkormányzat kompetens személyiségének tekinthető.''
Az ítélet elleni fellebbezésében az alperes az ellenkérelmében foglaltakra hivatkozott, továbbra is a kereset elutasítását kérte.
A felperes az ítélet helybenhagyását kérte. Az építési engedély iránti kérelmét elutasító határozat elleni fellebbezés elmulasztását azzal indokolta, hogy az – álláspontja szerint – nem járt volna eredménnyel, éppen az alperesi szakbizottság nemleges álláspontja miatt, amelyhez az építési hatóság kötve van.
A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozott.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperes kárigényét a Ptk. 6. §-ának rendelkezései alapján bírálta el.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) az alapelvek között [2. § (6) bekezdés] általános jelleggel, minden esetre kötelezően mondja ki az eljáró szerv tájékoztatási kötelezettségét. Amikor tehát az ügyfél államigazgatási ügyben [Áe. 3. § (3) bekezdés] a jogait, kötelezettségeit érintően a hatóságtól tájékoztatást kér és kap, államigazgatási (közigazgatási) jogviszony jön létre közte és az eljáró szerv között. Amennyiben az eljárás ezzel nem fejeződik be, és a tájékoztatás – mint előzmény – valamely – utóbb meginduló – engedélyezési eljáráshoz kapcsolódik, úgy az részévé válik az eljárásnak, s ezáltal a tájékoztatást az azt követő eljárással együtt kell megítélni. Mindebből a jelen perben a felperesi kárigény szempontjából az következik, hogy a kapott tájékoztatás nem csak szakmai, hanem jogi értelemben is egységet képez azzal az eljárással, amelynek befejezéseként az alperes nem engedélyezte az építkezést, s amelynek során az elutasító döntés – fellebbezés hiányában – első fokon jogerőre emelkedett.
A jogcím megjelölése ellenére az elsőfokú bíróságnak a felperes keresetét az abban megjelölt tények, a kárigény alapjául szolgáló jogviszony tartalma alapján kellett volna elbírálnia. Ebből a szempontból nem kétséges, hogy a felperes azt a kárát kívánta érvényesíteni, amelyet álláspontja szerint az alperesnek közhatalmi jog- és hatáskörében eljáró, illetve a hatáskörét részben túllépő főépítész [Ptk. 348. § (1) bekezdés], majd ezt követően az alperes mint építési hatóság okozott. Miután a felperes szerint a károsodását az alperes a közhatalmi szervező-intézkedő tevékenységével (PK 42. sz. állásfoglalás) okozta, a kárigény csak a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésében foglalt különös feltétel fennállása esetén tekinthető megalapozottnak. Márpedig a felperes a rendes jogorvoslati lehetőséget, a fellebbezést nem vette igénybe, s ez önmagában kizárja a jogalkalmazó alperes marasztalását.
Nem fogadható el kimentésül a felperesnek az a hivatkozása, amely szerint a fellebbezés hiábavaló lett volna. Az ítélkezési gyakorlat következetesen érvényesíti azt az álláspontot, amely szerint a jogorvoslati lehetőség kimerítésének elmulasztása esetén a kárigényt elbíráló bíróság nem veheti át a közigazgatási szerv hatáskörét, nem vizsgálhatja: a rendes jogorvoslat mennyiben lett volna alkalmas a kár elhárítására (Legf. Bír. hat. hiv. gyűjteménye, 2000/1/199.).
A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pf.V.24.809/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás