PK BH 2002/187
PK BH 2002/187
2002.05.01.
A volt házastárs bérlőtársi jogviszonyának megszüntetése, ha a lakás fenntartásának költségeihez nem járul hozzá [1993. évi LXXVIII. tv. 30. § (1) és (2) bek.].
A bíróság ítéletével a peres felek házasságát felbontotta, a felek közös lakásának a használatát pedig megosztotta akként, hogy a bejárattól jobbra nyíló szoba kizárólagos használatára a jelen per felperesét, a bejárati ajtóval szemben nyíló szoba kizárólagos használatára pedig a jelen per alperesét, valamint a peres felek 1984. december 29-én született Nikolett utónevű közös kiskorú gyermekét jogosította fel, a lakás egyéb helyiségeinek a közös használata mellett.
A jogerős ítélet indokolása szerint a felek az életközösséget az önkormányzati (egykor tanácsi) bérlakásban kezdték meg, amelynek a bérlője eredetileg a felperes volt, az 1984. március 10-én történt házasságkötés folytán azonban az alperes a felperes bérlőtársává vált. Az életközösség tartama alatt, 1990. évben a felek a perbeli lakás felújítása miatt átmeneti lakásba költöztek, ahonnan a felperes 1992. karácsonyán az alperest és a közös kiskorú gyermeket kizárta, majd a lakás ajtaján a zárat lecserélte anélkül, hogy az új zárhoz az alperesnek kulcsot biztosított volna. Mindezek miatt az alperes a lakásba nem tudott visszatérni, ezért a felek életközösségének a megszűnése óta a közös gyermekkel együtt a szüleinél lakik. Az életközösség megszűnése után az alperes vissza akart térni a perbeli ingatlanba, de ebben a felperes őt megakadályozta, ezért az alperes birtokvédelmi kérelme tárgyában eljárt közigazgatási szerv az 1993. június 7-én kelt határozatával az alperes birtokvédelmi kérelmének helyt adva arra kötelezte a felperest, hogy az eredeti állapotot állítsa helyre, és a további birtoksértéstől a jövőben is tartózkodjék. A felperes a közigazgatási határozatban előírt kötelezettségének nem tett eleget, ezért 3000 forint pénzbírsággal sújtották. Ezt követően az alperes (helyesen: a felperes) pert indított a jelen per alperese ellen a közigazgatási határozat megváltoztatása és annak megállapítása iránt, hogy az alperes sérelmére nem követett el birtokháborítást, a K-i Városi Bíróság azonban ítéletével a felperes keresetét elutasította, és a közigazgatási szerv birtokvédelmi ügyben hozott határozatát helybenhagyta.
Az 1993. október 4-én – a volt közös lakás felújítását követően – a peres feleket bérlőtársi jogviszony keretében a lakás bérlőjéül kijelölték, majd a lakásbérleti jogviszony a peres felek mint bérlőtársak és a K.-i Önkormányzat Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt. mint bérbeadó között 1993. október 15-én jött létre. A lakás-használatbavételi díjat előbb a felperes teljes egészében, majd annak fele részét az alperes is befizette az önkormányzatnak, ezért az önkormányzat a többletet a felperesnek visszautalta.
Az alperes által kezdeményezett birtokvédelmi eljárás hatására a felperes 1995 májusában átadta az alperesnek a perbeli lakás kulcsait, az alperes azonban a lakásba ezt követően sem tért vissza, arra való hivatkozással, hogy a neki átadott kulcsokkal a bejárati ajtót nem tudja kinyitni. Ilyen előzmények után a felperes pert indított az alperes ellen a közös lakás használatának a megváltoztatása és annak megállapítása iránt, hogy az alperes lakásbérleti joga megszűnt, mert a lakásból a visszatérés szándéka nélkül költözött el, a lakás fenntartásával kapcsolatos költségek viseléséhez pedig 1993. októbere óta nem járul hozzá. A keresetét a bíróság ítéletével elutasította, mert a felperes a perben nem tudta bizonyítani azt, hogy az alperes a volt közös lakást a visszatérés szándéka nélkül hagyta volna el, és a per megindítását megelőzően az alperest nem hívta fel arra, hogy a költségek ráeső részét fizesse meg.
A felperes az 1998. november 12-én benyújtott újabb keresetében az alperes bérlőtársi jogviszonyának a megszüntetését kérte, arra való hivatkozással, hogy az alperes a közös költségek ráeső részeként keletkezett 200 000 forintos hátralékát az általa megjelölt 8 napos határidőn belül az előzetes írásbeli felszólítása ellenére sem fizette meg.
Az alperes elsődlegesen – ítélt dologra való hivatkozással – a per megszüntetését, másodsorban pedig a kereset elutasítását kérte arra való hivatkozással, hogy a lakást ténylegesen nem használta. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az alperes a közös költségek viseléséhez a bérlőtársi jogviszonyának az 1993. október 15-én történt létrejötte óta egyáltalán nem járult ugyan hozzá, az említett időpont óta azonban önhibáján kívül nem tudott a lakás birtokába sem lépni, mert abban a felperes őt megakadályozta.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperesnek az önkormányzati bérlakáson fennálló bérlőtársi jogviszonyát megszüntette. A döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság által foganatosított helyszíni szemle adatai szerint a felperes által az alperesnek 1995 májusában átadott lakáskulccsal a lakásajtót bizonyítottan ki lehetett nyitni, alaptalanul hivatkozott tehát az alperes arra, hogy az említett időpontot követően a lakást önhibáján kívül nem tudta birtokba venni. Önmagában az ajtó kinyitásának a nehézkes volta nem tette a birtokbavételt lehetetlenné, ha pedig a felperes által átadott kulcs a lakásba való bejutásra valóban nem volt alkalmas, úgy az alperesnek módja lett volna ismét birtokvédelmi eljárást kezdeményezni a felperessel szemben, a lakáskulcs átvételét követően azonban ennek érdekében nem intézkedett, és a per adataiból kitűnik az is, hogy a birtokbavétel alperes általi elmulasztása a felperesnek nem róható fel. Az alperes bérleti díjat sem a bérleti szerződés megkötése, sem a lakáskulcs átvétele óta egyáltalán nem fizetett, a hátralékos tartozás akár részletekben való törlesztését pedig sem a felperestől kapott fizetési felszólítás kézhezvétele után, sem az elsőfokú eljárás tartama alatt nem kísérelte meg. A lakással kapcsolatos közös költségek őt terhelő részét tehát hosszú idő óta alapos ok nélkül nem fizette meg, a lakástörvény 30. §-ának (1) bekezdésében írt jogkövetkezmények alkalmazása alól tehát nem mentesítheti őt az sem, hogy a fellebbezési eljárás alatt a hátralékából 15 000 forintot megfizetett.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása iránt. A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert nem értékelte azt, hogy a helyszíni szemle tapasztalatai szerint a felperes által átadott lakáskulcs alkalmatlan arra, hogy a lakásba bejusson, és azt sem, hogy a 200 000 forintos hátralék egy összegben történő megfizetésére képes lenne-e vagy sem.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
I. Iratellenesen hivatkozik az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a másodfokú bíróság a felperes által átadott lakáskulcsnak a lakásba való bejutásra alkalmasságával, továbbá az alperesnek a 200 000 forintos hátralék megfizetésére való képességével az ítéletében nem is foglalkozott, hiszen az említett körülmények értékelésére a másodfokú bíróság az ítélete 3. oldala második, valamint a 4. oldala második és harmadik bekezdéseiben kifejezetten kitért. Az említett körülmények értékelése során helyesen jutott arra a következtetésre, hogy egyrészt az ajtó kinyitásának a nehézkes volta a lakás alperes általi birtokbavételét még nem tette lehetetlenné, másrészt az alperes az őt terhelő hátralékot hosszú időn át alapos ok nélkül nem fizette meg, az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőzően pedig még részteljesítéseket sem eszközölt.
II. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 92. §-ának (1) bekezdése szerint 1994. január 1-jén lépett hatályba, és olyan rendelkezést nem tartalmazott, amely a tárgyi hatályát a hatálybalépését követően létrejött bérleti jogviszonyokra korlátozta volna, annak rendelkezései tehát a hatálybalépésétől kezdődően az akkor már fennálló bérleti jogviszonyokra is irányadóak. Más kérdés az, hogy a peres felek bérleti jogviszonyának a létrejöttekor hatályos – a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 97. §-a (1) bekezdésének a) pontja és 97. §-ának (2) bekezdése az Lt. 30. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 30. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal azonos módon rendelkezett úgy, hogy a társbérlő és a bérlőtárs a bíróságtól kérheti a lakásban lakó másik társbérlő, illetőleg bérlőtárs lakásbérleti jogviszonyának megszüntetését, ha az, illetőleg a vele együttlakó személy a lakással kapcsolatos közös költségek őt terhelő részét nem fizeti meg, e rendelkezést azonban házastársak és volt házastársak esetében csak akkor lehet alkalmazni, ha a lakásbérleti jogviszonyukat a házasság felbontását, illetőleg a házassági életközösség megszűnését követően bírósági eljárás nélkül megállapodással rendezték, vagy azt a bíróság a 99-100. § alapján rendezte.
Minden alapot nélkülöz tehát az alperesnek az első és másodfokú eljárásban nem is hivatkozott az a felülvizsgálati érvelése, mely szerint a felek jogviszonyára nem az Lt., hanem az R. rendelkezései lennének irányadóak, és az utóbb hivatkozott jogszabály alapján a bérlőtársi jogviszonya a felperes által hivatkozott okból nem lenne megszüntethető.
III. A Csjt. 31/B. §-ának (2) bekezdése a házastársak lakáshasználatának rendezésével összefüggésben rendelkezik úgy, hogy a házastársak kiskorú gyermekének lakáshasználati jogát – életkörülményeinek megfelelően – általában a volt közös lakásban kell biztosítani, kivéve ha más állandó lakása van. A bérlőtárs lakásbérleti jogviszonyának a másik bérlőtárs kérelmére a Lt. 30. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján történő megszüntetésére – ezzel szemben – a hivatkozott § (2) bekezdése szerint házastársak és volt házastársak esetében csak akkor kerülhet sor, ha a lakásbérleti jogviszonyukat a házasság felbontását, illetőleg a házassági életközösség megszűnését követően bírósági eljárás nélkül megállapodással rendezték, vagy azt a bíróság közöttük szabályozta, ennek megtörténte esetén viszont a bérlőtársi jogviszony – a törvényes feltételek meglétében – már a közös kiskorú gyermek lakáshasználati jogára való tekintet nélkül szüntethető meg.
Helyesen járt el tehát a másodfokú bíróság akkor, amikor a közös kiskorú gyermek alperesnél való elhelyezésének tényét a per érdemi elbírálása során figyelmen kívül hagyta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.20.296/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás