PK BH 2002/191
PK BH 2002/191
2002.05.01.
I. Újabb igény behajtása érdekében az újabb végrehajtási intézkedés megtételének nincs jogi akadálya [Vht. 18. § (1) bek., 19. § (1)–(2) bek., 41. § (5) bek.; Pp. 366. §].
II. A végrehajtás elrendelése iránti kérelmet elutasító végzésnek anyagi jogereje nincs [Pp. 229. § (1) bek.].
A G.-i Munkaügyi Bíróság ítéletével az adóst – egyebek mellett – arra kötelezte, hogy fizessen meg a végrehajtást kérő részére 1995. február 1-jétől kezdődően minden hónap 10. napjáig – vagyonrésze kiadásának időpontjáig – havi 9210 forint személyi alapbért.
Az elsőfokú bíróság a 4. számú, első fokon jogerőre emelkedett átutalási végzésével – a végrehajtást kérő kérelmétől részben eltérően – az 1995. február 10. napjától csak az 1995. május 30. napjáig meg nem fizetett, összesen 36 840 forint személyi alapbér és késedelmi kamat erejéig rendelte el a munkaügyi bíróság ítéletének végrehajtását. A határozat indokolása tartalmazza annak megállapítását, hogy a végrehajtást kérő részére ,,a teljes vagyonrész kiadása 1995. május 29-én megtörtént''.
Ezt követően a végrehajtást kérő újabb átutalási végzés meghozatalát kérte az 1995. május 30-tól 1998. május 4-ig esedékes havi 9120 forint személyi alapbér és kamatai, összesen 415 831 forint erejéig.
Az elsőfokú bíróság az átutalási végzés kibocsátása iránti kérelmet a jelen végzésével azzal az indokolással utasította el, hogy az adós 9. sorszámú beadványából azt állapította meg: az ítéletnek megfelelő teljesítés a 4. sorszámú végzéssel elrendelt végrehajtás szerint megtörtént.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ,,az 1995. május 30-tól 1997. március 10-ig terjedő végrehajtási igény tekintetében'' a 4. sorszámú végzésével már jogerősen döntött, azt alaptalannak ítélte, ezért ez az igény mint ,,ítélt dolog'' érdemben nem vizsgálható, az ezt meghaladó, ,,az 1997. március 10. napjától 1998. május 9. napjáig előterjesztett végrehajtási igény tekintetében pedig a Vht. 18. §-ának (1) bekezdése értelmében nem lehet újabb végrehajtást elrendelni. Az adott ügyben ugyanis a Vht. 18. §-ának (2) bekezdése szerinti szabály nem alkalmazható''.
A jogerős végzés ellen a végrehajtást kérő felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, és kérte, hogy ,,a jogerős bírósági ítéletben foglaltakat a Legfelsőbb Bíróság maradéktalanul hajtsa végre'', vagyis a másodfokú bíróság végzését akként ,,változtassa meg'', hogy 1998. május 4-ig bezárólag ,,foganatosítsa a jogerős bírói ítélet végrehajtását''. Álláspontja szerint ugyanis a vagyonrésze kiadása csak az 1998. május 4-én kelt szerződés alapján történt meg, így eddig az időpontig a tagsági viszonya fennállt, ezért megilleti az alapbér.
Az adós ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem ,,elutasítását'' kérte; álláspontja szerint helyesen járt el a bíróság, amikor a megbízási szerződés 1995. május 29-i megkötésével a vagyonkiadást teljesítettnek tekintette, ugyanis a végrehajtást kérőt eddig az időpontig illette meg a személyi alapbér.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmet anyagi és eljárásjogi jogszabálysértés alapozhatja meg. A támadott végzés elleni felülvizsgálati kérelem előterjesztésének a lehetőségét a Pp. 270. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a Vht. 214. §-a (1) bekezdésének a) pontja biztosítja.
A másodfokú bíróság arra helytállóan utalt, hogy a Vht. 80. §-ának (1) bekezdése alapján hozott átutalási végzés is – a Vht. 10. §-a (1) bekezdésének c) pontjára figyelemmel – végrehajtható okirat, s mint ilyen a végrehajtási lappal azonos megítélés alá esik. Tévedett azonban, amikor jelentőséget tulajdonított a Vht. 18. §-ában foglaltaknak.
A Vht. 18. §-ának (1) bekezdése szerint minden ügyben rendszerint egy végrehajtási lapot kell kiállítani. E rendelkezés a törvény indokolásából kitűnően azt a célt szolgálja, hogy ne lehessen az adós ellen egyidejűleg különböző végrehajtók útján a legkülönbözőbb vagyontárgyaira ugyanazon követelés behajtása érdekében végrehajtást vezetni. Az adott ügyben a végrehajtást kérő nem ugyanazon, hanem újabb igény behajtása érdekében kérte a végrehajtás elrendelését, ezért a másodfokú bíróság tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a végrehajtást kérő kérelme az okból sem teljesíthető, mert több átutalási végzés meghozatalának sincs helye.
A Vht. 19. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadja, ha a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan. Erről a bíróság végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek kézbesítteti. A (2) bekezdés szerint, ha a végrehajtási kérelem részben alaptalan, a bíróság a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően állítja ki.
Az adott ügyben kizárólag az adósnak – a végrehajtást kérő által el nem fogadott – védekezésére alapítottan nem vonható le olyan következtetés, hogy a végrehajtást kérő újabb – állítása szerint utóbb lejárt – követelése érvényesítésére irányuló végrehajtási kérelme nyilvánvalóan alaptalan. Mindkét fokú bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy az átutalási végzés meghozatalának a jogszabály szerinti általános és különös feltételei megvalósultak-e (Vht. 11-13. §, 80-81. §).
Az adott esetben az elsőfokú eljárásban vitássá vált, megszűnt-e az adós folyamatos fizetési kötelezettsége annak folytán, hogy eleget tett a végrehajtást kérőt megillető ,,vagyonrész'' kiadására vonatkozó kötelezettségének. Ennek a vitás jogi ténynek az elbírálása azonban nem vonható a végrehajtási eljárás körébe. Ebből következően azoknak a jogszabályi feltételeknek a megvalósulására tekintettel, miszerint a végrehajtást kérő jogerős marasztaló bírósági határozaton alapuló, lejárt követelése behajtását kérte, amelyre vonatkozóan korábban még nem történt meg a végrehajtás elrendelése, az átutalási végzés kiadása, az elsőfokú bíróság által hivatkozott okból nem volt megtagadható.
Az adós a végrehajtás elrendelését nem akadályozhatja meg, minthogy eredménnyel annak megszüntetését sem kérhetné – a végrehajtást kérő tagadása miatt – a Vht. 41. §-a szerint. Az adós jogvédelmi eszköze a Vht. 41. §-ának (5) bekezdése értelmében a Pp. 366. §-a alapján a végrehajtást kérő ellen indítható végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per.
A másodfokú bíróság eltérő – és az alábbiak szerint téves – jogi álláspontja folytán, az előzőekben kifejtetteket figyelmen kívül hagyva, jogszabályt sértően hozta meg a helybenhagyó végzését.
A Pp. 229. §-ának (1) bekezdése értelmében ítélet vagy ítélet hatályú végzés jogereje zárja ki azt, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódjait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy a már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. A végrehajtás elrendelése iránti kérelmet elutasító végzésnek anyagi jogereje nincsen. Erre figyelemmel nem helytálló a másodfokú bíróságnak az az érvelése sem, hogy a korábbi végrehajtási eljárásban hozott végzés ,,ítélt dolgot'' eredményezett.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre alapítottan a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a támadott jogerős határozatot hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
A megismételt eljárásban – a Legfelsőbb Bíróság kifejtett iránymutatásának megfelelően – a másodfokú bíróságnak érdemben kell elbírálnia a végrehajtást kérő fellebbezését, és határoznia az elsőfokú bíróság végzésének jogszerűségéről. (Legf. Bír. Pfv.I.22.201/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás