KK BH 2002/206
KK BH 2002/206
2002.05.01.
A kisajátítás közérdekű célja már nem állapítható meg, ha a véderdő céljára történő kisajátítás elrendelését követően lényeges változások következtek be [Alkotmány 13. § (2) bek.; 1976. 24 tvr. (Ktvr.) 1. §, 4. §; 1957. évi IV. tv. (Áe.) 72. §].
Az I. r. alperes az 1996. április 29-én kelt határozatával a II. r. alperes kérelmére kisajátította a felperes tulajdonában lévő 0270/21. hrsz. alatt bejegyzett 1 ha 5647 m2, a 0270/22. hrsz. alatt bejegyzett 4 ha 2530 m2 legelő művelési ágú, a 0270/24. hrsz. alatt bejegyzett 1 ha 9736 m2 alapterületű szántó művelési ágú ingatlanokat. A kisajátított ingatlanok után 481 000 Ft kártalanítást állapított meg. A kisajátításra a II. r. alperes kérelmére a Jászberény városban működő szeméttelep bővítése és véderdő létesítése céljából került sor. A határozat indokolása tartalmazta azt is, hogy a szeméttelep (0270/4. hrsz.) a város általános rendezési tervében megjelölt helyen üzemel, a véderdő szükségességét – az előírt védőtávolságok hiánya miatt – a rendezési terv is tartalmazza. A kisajátítást kérő bizonyította, hogy az ingatlanok adásvétel útján történő megszerzését eredménytelenül kísérelte meg, a védőfásítás és véderdő telepítése aránytalanul nagy költséggel járna, így az a tulajdonos közreműködésével nem valósítható meg. Az erdősítéshez és a művelési ág megváltoztatásához a Földhivatal és az Erdőkapitányság hozzájárulását adta. Mindezek figyelembevételével az 1976. évi 24. tvr. (a továbbiakban: Ktvr.) 4. §-a (1) bekezdésének m) pontja alapján a véderdő telepítése és a védőfásítás közérdekű célt szolgál, amely miatt a kisajátítás indokolt.
A városi szeméttelep kialakítása és tervezése 1986-87. években történt, ez a város külterületén, a belterületi határhoz igen közel van, ideiglenes üzemeltetése 1991. évben kezdődött. Az előkészítési és tervezési munkák során az ÁNTSZ jogelődje a megvalósításhoz azzal járult hozzá, hogy a szeméttelep körül véderdőt telepítenek, mert az OÉSZ 65. §-ának (2) bekezdésében írt 1000 méter védőtávolság nem volt betartható. A tervdokumentációk az előírásoknak megfelelően úgy készültek, hogy a szeméttelep körül 3 oldalról az akkor még Kossuth Lajos Mgtsz. használatában lévő területeken az önkormányzattal történt megállapodás alapján fásítást végeznek. A termelőszövetkezet az erdőtelepítést megkísérelte, ez azonban sikertelen volt, ezt rögzítette az ideiglenes üzembe helyezés után 1991. december 6-án felvett jegyzőkönyv is. A termelőszövetkezet használatában lévő földek igénybevételére azonban már nem került sor, mert azok kárpótlási földalapba kerültek, és azokat a felperes árverés útján megszerezte.
A Jász-Nagykun-Szolnok megye és Heves megye területén 31 település részére regionális hulladéklerakót létesítenek J-n, amely 2001. évtől kezd üzemelni.
A felperes keresetében elsősorban az I. r. alperes határozatának hatályon kívül helyezését, másodsorban a kártalanítás összegének felemelését kérte. Vitatta, hogy a szeméttelep bővítésére és véderdő létesítésére közérdekből szükség van. Állította, hogy az erdősítés a telepen belül is megvalósítható, másrészt előadta, hogy a kisajátítás indokoltságát a szeméttelep várható megszűnése is megkérdőjelezi. Hivatkozott arra is, hogy a véderdő azért sem létesíthető, mert a korábbi erdőtelepítések eredménytelenek voltak.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével az I. r. alperes határozatát részben megváltoztatta' és a kisajátítást 2 ha 5874 m2 területű ingatlan vonatkozásában rendelte el. Az ítélet indokolása szerint a perben kirendelt igazságügyi környezetvédelmi szakértő véleménye szerint a telep teljes nyugati oldalán az északnyugati határvonalon húzódó útig indokolt a kisajátítás, és megfelelő fajtakiválasztás esetén 10-15 év múlva az erdő a környezetre már kedvező hatást gyakorol. A jövőbeni hatások enyhítése is indokolja a véderdő telepítését. Az északi és keleti oldalon a véderdő telepítése szükségtelen, mert ezeken a részeken a szeméttelepen belül is megoldható a fásítás. Az elsőfokú bíróság a földmérő szakértő bevonásával megállapította, hogy 2 ha 5874 m2 terület kisajátítása indokolt.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítélete ellen a felperes fellebbezett, az ítélet megváltoztatása mellett az alperes határozatának teljes egészében történő hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a kisajátításra közérdekből szükség nincs.
Az alperesek az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének helybenhagyását kérték, a II. r. alperes írásbeli ellenkérelmében kiemelte, hogy a bal oldali területek kisajátítása valóban okafogyottá vált, azonban a jobb oldali 0270/21. hrsz.-ú ingatlannak a 0270/22. hrsz.-ú ingatlannal megnövelt kisajátítása továbbra is szükséges és indokolt.
Az alperesek nem vitatták, hogy a városi szeméttelep rövid időn belül történő bezárása megtörténik, és a regionális szemétlerakó 2001. év közepén megkezdi működését.
A felperes fellebbezése alapos.
Mindenekelőtt a másodfokú bíróság rámutat arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása ellentétes. Valójában az elsőfokú bíróság – egyezően a környezetvédelmi és földmérő szakértő szakvéleményével – a 0270/21. hrsz.-ú ingatlan (1 ha 5647 m2) és a 0270/22. hrsz.-ú ingatlanból az útig terjedő rész (1 ha 0227 m2): összesen 2 ha 5874 m2 kisajátítását tartotta indokoltnak. A felek az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét nem kérték kijavítani.
A fellebbezés folytán eldöntendő kérdés az volt, hogy az I. r. alperes határozata jogszabálysértő-e és a Ktvr. 4. §-a (1) bekezdésének m) pontja alapján szükséges és indokolt-e a kisajátítás az alperesek által már nem vitatottan az eredetileg tervezettnél kisebb területre.
Az Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdése értelmében tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, a törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. Ezzel összhangban a Ktvr. 1. §-a kiemeli, hogy e tvr. célja, hogy az általa meghatározott közérdekű célra kisajátítás útján kivételesen lehetővé tegye – azonnali, teljes és feltétlen kártalanítás mellett – a nem állami tulajdonban lévő ingatlanok tulajdonjogának megszerzését az állam vagy a helyi önkormányzat részére. A kisajátítás közérdekűsége az Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdése és a Ktvr. 1. §-a szerint valamennyi kisajátítási cél esetében feltétlen követelmény, amelynek hiányában kisajátításnak nincs helye. Ezért a Ktvr. 4. §-ában meghatározott cél fennállása esetén is igazolni kell a cél közérdekűségét.
A Ktvr. 4. §-a (1) bekezdésének m) pontjában foglaltak szerint az ingatlant véderdő-telepítése, véderdőfásítás és közérdekű erdőtelepítés céljára lehet kisajátítani.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a perben kirendelt környezetvédelmi szakértő véleményére alapította, azonban nem vizsgálta, hogy a kisajátítást a közérdek indokolta-e.
A szakértő véleményében – a korábbi sikertelen erdőtelepítésekre is figyelemmel – laza, csoportos fásítást javasolt, amely a telepítés eredményessége esetén is legelő, erdő jellegű lenne. A hulladékok káros hatása ellen a regionális szemét- és hulladéklerakó létesítése jelenti a megoldást, és a szeméttelep bezárása esetén is azonnal el kell rendelni a rekultivációt. A rekultivációval összhangban a telepen belül a szükséges védőfásítások nagyobbrészt megvalósíthatóak. A véderdő-fasor megmaradása esetén mintegy 10-15 év múlva várható a fásítás környezetre gyakorolt kedvező hatása.
Dr. T.-né dr. T. Anna igazságügyi környezetvédelmi szakértő az elsőfokú bíróság által tartott tárgyaláson történt meghallgatása során előadta, hogy ligetes részeket javasol kialakítani szabad területekkel, így a kisajátítani javasolt területen nem összefüggő erdősáv keletkezik. Ennek a ,,véderdőnek'' elsődleges feladata tájesztétikai jelentőségű, illetve a levegő tisztításában egy mérsékelt részvétel a lakóterület védelme érdekében. Előadta a szakértő: nem vitatható, hogy a szeméttelepen elhelyezett anyagok bomlásából származó biogázok kellemetlenek, és károsak is lehetnek a környezetre, ezt a károsító hatást azonban kizárólag a rekultiváció oldja meg, amely földtakarással valósul meg, azon fű és cserjecsoportok telepítésével.
A Legfelsőbb Bíróság a kiegészített szakvélemény alapján megállapította, hogy a felperes ingatlanjainak kisajátítását közérdekű célok nem indokolják. A szeméttelep a regionális szemétlerakó közeli üzembe helyezésével megszűnik, az azonnali rekultiváció megkezdődhet. A szeméttelep bővítése ma már mint kisajátítási cél okafogyottá vált és nem indokolt. A laza csoportos legelő, erdő jellegű fásításnak esztétikai jelentősége lesz, amely 10-15 év múlva jelentkezik, míg a célszerűen tervezett rekultiváció a bezárt szeméttelep káros hatásait megszünteti, a rekultiváció megvalósítását a felperes ingatlan-tulajdona nem akadályozza. Ezért ma már nincs olyan közérdek, amely a véderdő létesítését indokolná.
Az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-a alapján a bíróság a közigazgatási határozat felülvizsgálata során azt vizsgálja, hogy a határozat meghozatalakor sértett-e jogszabályt. A perbeli esetben a kisajátítás a városi szeméttelep tartós működését feltételezve annak bővítése és a véderdő létesítése céljából történt meg. A szeméttelep rövid időn belül megszűnik, és a regionális szemétlerakó megkezdi a működését. A kisajátítás elrendelésének körülményeiben olyan lényeges változások következtek be, amelyek az I. r. alperes határozatának felülvizsgálata során nem voltak figyelmen kívül hagyhatóak. Az Alkotmány 13. §-ának (2) bekezdésében és a Ktvr. 1. §-ában megfogalmazott elv, hogy a tulajdont csak kivételesen és közérdekből lehet kisajátítani, ma már nem állapítható meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperes határozatát teljes egészében hatályon kívül helyezte. (Leg. Bír. Kf.II.29.684/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás