206/B/2002. AB határozat
206/B/2002. AB határozat*
2003.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatának a távhőszolgáltatás díjáról és a díjalkalmazás feltételeiről szóló 5/1999. (III. 9.) számú rendelete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó előadta, hogy Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) a távhőszolgáltatás körében a saját gazdasági társasága révén szerződéses viszonyban áll a közszolgáltatást igénybevevőkkel, ugyanakkor a szerződéses viszonyban álló felekre nézve önkormányzati rendeletben olyan kötelező normát alkot, amely a szerződéses jogvitában nem vizsgálható felül. Kifejtette továbbá, hogy az Önkormányzat a kizárólagos tulajdonában lévő gazdasági társasága útján gondoskodik a távhőellátási közszolgáltatásról, az árhatósági jogkör az Önkormányzatot illeti meg. Az indítványozó álláspontja szerint mindezek következtében az önkormányzati rendelet sérti az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében a tulajdoni formák egyenjogúságáról és egyenlő védelméről rendelkező alkotmányos alapelvet, továbbá az Önkormányzat – az indítványozó véleménye szerint – alkotmányellenesen gyakorolta a rendeletalkotási jogát a távhőszolgáltatás díjáról és a díjalkalmazás feltételeiről szóló és többször módosított 5/1999. (III. 9.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) megalkotásával, ezért indítványozta az Ör. megsemmisítését.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„12. § (2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.”
„43. § (1) A helyi önkormányzatok alapjogai (44/A. §) egyenlőek. Az önkormányzatok kötelezettségei eltérőek lehetnek.
(2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat.”
„44/A. § (1) A helyi képviselő-testület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
[…]
(2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) rendelkezései:
„1. § (1) A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye önkormányzata (a továbbiakban: helyi önkormányzat) a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben (a továbbiakban: helyi közügy) önállóan jár el.
(2) A helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak.
(…)
(4) A helyi önkormányzat – a választott helyi képviselő-testület által vagy a helyi népszavazás döntésével – önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe. Az önként vállalt helyi közügyekben az önkormányzat mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért. Az önként vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezően előírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását.”
„16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.”
3. A távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tszt.) rendelkezései:
„3. § (1) E törvény alkalmazásában
a) távhő: az a hőenergia, amelyet a hőtermelő létesítményből (geotermikus energiát termelő létesítményből) hőhordozó közeg (gőz, melegített víz, felszín alatti víz) alkalmazásával, távhővezetéken a fogyasztási helyre eljuttatnak;
b) távhőtermelő: az a gazdálkodó szervezet, amely távhő termelésére engedélyt kapott;
c) távhőszolgáltató: az a gazdálkodó szervezet, amely meghatározott településen (településrészen) a távhő szolgáltatására engedélyt kapott;
d) távhőszolgáltatás: az a közüzemi szolgáltatás, amely a fogyasztónak a hőtermelő létesítményből vagy geotermikus energiát kitermelő létesítményből távhővezetéken keresztül történő hőellátásával valósul meg;
(…)”
„4. § (1) A Kormány
a) rendeletben állapítja meg a távhőszolgáltató és a fogyasztó, valamint a távhőtermelő, a távhőszolgáltató és az idegen ingatlan tulajdonosa közötti jogviszony általános szabályait;
b) rendeletben határozza meg a távhőtermelő és a távhőszolgáltató létesítési és működési engedélyének tartalmi követelményeit;
c) rendeletben határozza meg a távhőszolgáltatás korlátozásának általános elveit.”
„6. § (1) A települési önkormányzat – a fővárosban a fővárosi önkormányzat – (a továbbiakban: önkormányzat) a távhőszolgáltató közmű engedélyes(ek) útján történő üzemeltetésével köteles biztosítani a távhőszolgáltatásba bekapcsolt lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhőellátását.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott önkormányzat képviselő-testülete
a) ellátja a törvény által hatáskörébe utalt ármegállapítói feladatokat;
b) szabályozza a távhőszolgáltatónak a fogyasztóvédelmi szervekkel és a fogyasztói érdekképviseletekkel történő együttműködési kötelezettségét, meghatározza a véleménynyilvánításba bevont szervek körét, különös tekintettel az ármegállapításra. Az önkormányzat képviselő-testülete az ármegállapítás előtt köteles a fogyasztóvédelmi szervek, továbbá a fogyasztói érdekképviseletek véleményét kikérni;
(…)
e) rendeletben határozza meg az áralkalmazási feltételeket, valamint a távhőszolgáltató és a fogyasztó közötti jogviszony részletes szabályait.”
„41. § (1) A szolgáltatott távhő elszámolásával, a díjfizetéssel, valamint a szabályozatlan vételezéssel kapcsolatos szabályokat az önkormányzat a díjalkalmazási feltételekben határozza meg.”
„52. § (1) A távhő legmagasabb hatósági árának megállapításával kapcsolatos szabályokat külön törvény tartalmazza.
(2) A távhő termelésére és szolgáltatására vonatkozó árak (díjak) megállapításánál a következőkre kell tekintettel lenni:
a) az árnak ösztönözni kell a biztonságos és legkisebb költségű távhőszolgáltatásra, a kapacitások hatékony igénybevételére;
b) az árak (díjak) megállapításánál figyelembe kell venni a folyamatos és biztonságos szolgáltatáshoz szükséges tartalékkapacitáshoz kapcsolódó költségeket, valamint a hőtermelő létesítmény és a geotermikus energiát kitermelő létesítmény bezárásával, elbontásával kapcsolatos környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének indokolt költségeit.”
„53. § (8) Felhatalmazást kap
(…)
e) az illetékes települési önkormányzat 3. § (2) bekezdésében, a 6. §-ban, a 31. § (2) bekezdésében, a 39. § (2) bekezdésében, a 41. § és a 42. §-ban, továbbá a 43. §-ban és a 46. § (5) bekezdésében, valamint a 47. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések végrehajtására.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
A helyi önkormányzáshoz való jog a választópolgárok közösségét illeti, gyakorlására a választópolgárok önkormányzati képviselőket, képviselő-testületet választanak. A helyi önkormányzás elsősorban a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, ezek szervezeti, személyi és anyagi feltételei megteremtéséhez kapcsolódik. Megyei jogú városban a helyi közszolgáltatások körébe tartozik a távhőszolgáltatás.
A helyi önkormányzatoknak törvény állapíthat meg kötelező feladatot, továbbá a helyi önkormányzat önként vállalhatja minden olyan helyi érdekű közügy megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe.
A Tszt. 6. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat a távhőszolgáltató közmű engedélyes útján köteles biztosítani a távhőszolgáltatásba bekapcsolt lakóépületek és vegyes célra használt épületek távhőellátását. A Tszt. 6. § (2) bekezdése részletezi a képviselő-testület feladat- és hatáskörét, a) pontja adja a képviselő-testületnek az ármegállapító hatáskört, a 41. § (1) bekezdése pedig a díjalkalmazás feltételeinek a meghatározását utalja az önkormányzat hatáskörébe.
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az Önkormányzat az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a feladatkörében alkotta meg az Ör.-t. A Tszt. 6. § (2) bekezdés a) pontja utalja az ármegállapítói feladatok ellátását a képviselő-testület hatáskörébe. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. § (1) bekezdése alapján a törvény mellékletében felsorolt szolgáltatásokra – ebbe a körbe tartozik a távfűtés és melegvízszolgáltatás is – a települési önkormányzat képviselő-testülete hatósági árat állapít meg. Az Önkormányzat tehát alkotmányos feladatkörében, törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkotott önkormányzati rendeletet. Az Ör. megalkotása nincs tartalmi összefüggésben az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében meghatározott, a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságának és egyenlő védelmének elvével. Megalkotása nem alkotmányellenes, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2003. április 14.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás