KK BH 2002/207
KK BH 2002/207
2002.05.01.
A nem vadászati célból tartott lőfegyverviselés önmagában – lövés nélkül – a fegyver tiltott használatát nem eredményezi, még akkor sem, ha egyidejűleg másik személy részéről megtörtént a nem vadászati célra történt fegyverhasználat [115/1991. (IX. 10.) Korm. r. 6. § (2) bek. c) pont, 21. § a) pont, 28. §, 34. § r) pont].
B. Jenő felperes 1997. szeptember 4-én a késő esti órákban R. Kálmán halgazdasági dolgozó felkérésére J. Viktor vadásztársával együtt a B. Halászati Rt. V. területrészén tartózkodott azzal a céllal, hogy az esetlegesen megjelenő orvhalászokkal szemben intézkedjenek. A felperes magánál tartotta a vadászati célra engedélyezett tokban lévő MAUSER gyártmányú 18922 gyártási számú golyós lőfegyverét. Ez alkalommal a felperes vadásztársa, az engedéllyel magánál tartott golyós lőfegyverét használva előzetes felszólítás nélkül egy esetben a levegőbe lőtt. A rendőrségi igazoltatáskor a felperes a fegyvertartási engedélyét nem tudta bemutatni, mert azt otthon felejtette.
A fenti tényállás alapján a felperes ellen szabálysértési eljárás indult, melynek eredményeként a Rendőrkapitányság mint elsőfokú szabálysértési hatóság, az 1997. december 20-án kelt határozatával – jogerősen – visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel szabálysértés elkövetése miatt 20 000 Ft pénzbírsággal sújtotta. A határozat indokolásában megállapította, hogy a felperes magatartása a kézi lőfegyverekről és lőszerekről, a gáz- és riasztófegyverekről, valamint a légfegyverekről és a lőterekről szóló 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 21. §-ának h) pontjába és 28. §-ába ütközött, melynek következtében megvalósította a szabálysértésekről szóló 1968. évi I. törvény (Sztv.) 88. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt szabálysértést.
A jogerős szabálysértési határozat alapján a Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya a megismételt eljárást követően 1998. augusztus 29-én kelt határozatában a felperes lőfegyvertartási engedélyét visszavonta. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1998. október 21-én kelt határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta, kiemelve azt, hogy a felperes a rendeletben foglalt szabályok közül kettőt szegett meg, mivel a lőfegyver viselésekor és használatakor a lőfegyvertartási engedélyt nem tartotta magánál, továbbá a lőfegyverét nem az engedélyezett célra használta. Ezért a rendőrhatóság a rendelet 6. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján jogszerűen rendelkezett a fegyvertartási engedély visszavonásáról.
A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiható hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozva arra, hogy csupán egyetlen kötelezettségét szegte meg azzal, hogy fegyvertartási engedélyét nem tartotta magánál, korábban semmilyen szabályszegést nem követett el, és a szabálytalanságáért már szabálysértési bírsággal sújtották.
Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy határozata jogszerű volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, rámutatva arra, hogy a felperes nem csupán az általa is elismert kötelességszegést (lőfegyvertartási engedély magánál tartásának elmulasztása) követte el, hanem az R. 28. §-ában írt kötelezettségét is megszegte, figyelemmel arra, hogy a felperes fegyverét nem vadászati célra tartotta magánál, illetve viselte. Ebből arra következtetett az elsőfokú bíróság, hogy a felperes tokban lévő vadászfegyverével a hátán orvhalászok elfogása céljából tartózkodott a halastónál, illetve a jelenlévő másik személy figyelmeztető lövést is leadott. Ítéletének indokolásában utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a visszavonásra alapot adó kötelezettségszegésnek ítélte az adott esetben a fegyver viselését is, különös tekintettel arra, hogy a felperes egyik társa figyelmeztető lövést is leadott. Ezek után megállapította, hogy a visszavonás alapjául szolgáló mindkét kötelezettségszegés fennáll, ezért a lőfegyvertartási engedély visszavonása nem volt jogszabálysértő.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, és kérte az ítélet megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint az ügyben hozott ítélet nem kellő mérlegeléssel történt, továbbra is vitatta, hogy az általa elismerten túlmenően további kötelességszegést követett el, ebben a körben a vadásztársának tevőleges magatartása – lövést adott le a levegőbe – reá nézve súlyosító körülményként került értékelésre, ugyanakkor egyértelműen tisztázódott, hogy a felperes a lőfegyverét nem használta.
A másodfokú eljárásban a felperes csatolta a rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályának határozatát, amelyben a felperes ügyében tárgyalás nélkül meghozott szabálysértési határozatot hatályon kívül helyezte, és az ellene indult szabálysértési eljárást megszüntette, míg a tartozatlanul lerótt 20 000 Ft illetéket visszautalni rendelte. A határozat indokolásában megállapította, hogy az ügyészi óvás alapján indult eljárásban a felperes 1997. szeptember 4-én a B. Halászati Rt. V. telepén a cselekményével nem követte el a visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel szabálysértését.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés alapos.
Az R. 6. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján az engedélyt vissza lehet vonni, ha az engedéllyel rendelkező az e rendeletben meghatározott kötelezettségeit megszegi. Az R. 21. §-ának a) pontja szerint, aki lőfegyvertartási engedéllyel rendelkezik, a lőfegyver viselésekor és használatakor köteles a lőfegyvertartási engedélyt magánál tartani. Az R. 28. §-a többek között kimondja: a lőfegyvert, a gáz- és riasztófegyvert csak az engedélyezett célra szabad használni. Az értelmező rendelkezések között szereplő R. 34. §-a (1) bekezdésének r) pontja alapján a rendelet alkalmazásában lőfegyver, gáz- és riasztófegyver használata a lőfegyverrel, gáz- és riasztófegyverrel történő lövés.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt utal arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően az igazgatásrendészeti eljárás alapját képező, a felperest elmarasztaló jogerős szabálysértési határozat 2000. január 4-én hatályon kívül lett helyezve, ugyanakkor mind az elsőfokú, mint a másodfokú közigazgatási hatóság a jogerős szabálysértési határozatban foglaltakat elfogadva, mérlegelés után hozták meg határozataikat.
A keresettel támadott határozatok jogszerűségének vizsgálatánál a szabálysértési határozatot hatályon kívül helyező határozat tényének nem volt döntő jelentősége, mivel a másodfokú, felülvizsgálni kért alperesi határozat meghozatalakor rendelkezésre álló bizonyítékok, okiratok alapján kellett állást foglalnia a felülvizsgálatot végző bíróságnak a támadott határozatok jogszerűsége tekintetében.
Az elsőfokú bíróság a felperes és tanúk meghallgatása nélkül, kizárólag a beszerzett szabálysértési és előzményi közigazgatási iratok alapján állapította meg a tényállást. A rendelkezésre álló bizonyítékokból téves következtetést vont le, amikor megállapította, hogy a felperes az R. 28. §-ában foglalt kötelezettségét megszegte. Helyesen utalt az R. 34. §-a (1) bekezdésének r) pontjára, amikor rögzítette, hogy a lőfegyver használata a lőfegyverrel történő lövés, azonban helytelen értelmezéssel, tévesen értékelte a lőfegyver tokban való viselését is használatnak. Megalapozatlanul értékelte a felperes vadásztársának cselekvőségét is az ügyben, hiszen annak magatartása ebben az esetben a felperes terhére nem eshetett.
Az idézett jogszabályi rendelkezésekből következően az R. 28. §-ában meghatározott kötelezettségszegés csak akkor valósul meg, ha nem engedélyezett célból lövés leadása történik. Az eljárás során nem volt vitás, hogy a felperes lövést nem adott le, így az R. 28. §-ában meghatározott kötelezettségszegést nem követte el.
Az ügyben eljárt közigazgatási szervek ezért határozataik meghozatalakor jogszabálysértően vonták mérlegelési körbe az R. 28. §-a szerinti kötelességszegést. A felperes által elismert másik kötelezettségszegés – az adott körülményekre tekintettel –, nem olyan súlyú, hogy az R. 6. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján az engedély visszavonására kerülhetne sor.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével megváltoztatta, és a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a jogszabálysértő alperesi határozatot az elsőfokú közigazgatási határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.(Legf. Bír. Kf.II.27.596/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás