BK BH 2002/210
BK BH 2002/210
2002.06.01.
Ha a folytatólagosság törvényi feltételei fennállnak, a szabálysértési értékre elkövetett egyes részcselekmények összességükben bűncselekményként értékelhetőek [Btk. 12. § (2) bek., 318. § (1) bek. és (2) bek. 1. ford.].
II. A magánokirat-hamisítási cselekményeket a folytatólagosság törvényi egységébe kell vonni, ha azokat a terhelt ugyanazon célból és azonos sértett megtévesztésére történt felhasználással valósítja meg [Btk. 12. § (2) bek., 276. §; BK 101. sz.].
A megyei bíróság katonai tanácsa a 2000. május 11. napján kelt ítéletével a rendőr őrnagy II. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás vétségében, valamint 3 rendbeli magánokirat-hamísítás vétségében, és ezért halmazati büntetésül 250 napi tétel – napi tételenként 150 forint – pénzbüntetésre ítélte; a rendőr százados IV. r. terheltet pedig folytatólagosan elkövetett csalás vétsége, továbbá 4 rendbeli magánokirat-hamisítás vétsége miatt ítélte halmazati büntetésül ugyancsak 250 napi tétel – napi tételenként 150 forint – pénzbüntetésre.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A rendőr őrnagy III. r. és a rendőr százados IV. r. terheltek – terhelttársaikkal együtt – a rendőr-szakközépiskola tanáraiként megbízási szerződés alapján, munkaidőn kívül az iskola keretében működő, a megyei közlekedési főfelügyelet által ellenőrzött autósiskola gépjárművezetői oktatását végezték. A szakközépiskolának azok a hallgatói, akik B kategóriájú gépjárművezetői engedéllyel nem rendelkeztek, a tanulmányi szerződés megkötésekor kötelezettséget vállaltak arra, hogy az első év végén jogosítványt szereznek. A hallgatók számára a gépjárművezetői oktatás – eredményes vizsga letétele esetén – ingyenes volt.
A terheltek az oktatást saját tulajdonú gépjárművekkel végezték, amiért óradíjat és járművenként megállapított üzemeltetési, valamint fenntartási költségtérítést kaptak a szakközépiskolától.
A terheltek a képzés során a közúti gépjárművezetők képzéséről és vizsgáztatásáról szóló 20/1992. (VII. 21.) KVHM számú rendelet 6. §-ának (2) bekezdésében előírt rutinvizsga előtt 4 óra és a forgalmi vizsgát megelőző 20 óra kötelező óraszám helyett kevesebbet vezettettek a hallgatókkal, ám a vezetési kartonon a jogszabály által előírt kötelező óraszámot rögzítették, és ennek megtörténtét a hallgatókkal aláíratták.
A fentiek szerint a rendőr őrnagy III. r. terhelt három hallgató esetében a tényleges levezetett óránál személyenként 10-10 órával, tehát összesen 30 órával többet tüntetett fel a vezetési kartonon; a rendőr százados IV. r. terhelt a tényleges vezetés helyett egy hallgató esetében 4 órát, másik hallgató esetében 12 órát, két hallgató esetében viszont 10-10 órát, tehát összesen 36 órát tüntetett fel valótlanul.
A terheltek az említett vezetési kartonok alapján készítették el a havi összesítést, azt leadták a szakközépiskola pénzügyi szervének, ahol ennek alapján történt meg az óradíj és az üzemeltetési költségek elszámolása, valamint kifizetése.
Mivel a terheltek a vezetési kartonokon a levezetett óraszám rovatban valótlan adatokat tüntettek fel, a szakközépiskolát tévedésbe ejtették, és ezzel annak a rendőr őrnagy III. r. terhelt 16 278 forint, a rendőr százados IV. r. terhelt pedig 19 533 forint kárt okozott.
A katonai tanács ítéletének a jogi indokolást tartalmazó részében megállapította, hogy a terheltek a tényállásban leírt cselekményükkel megvalósították a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés 1. tétele szerint minősülő, a Btk. 12. §-ának {2) bekezdésében írt folytatólagosan elkövetett csalás vétségét, valamint a hallgatók száma, illetve a kitöltött vezetési kartonok száma szerint a Btk. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségét.
A bejelentett fellebbezések folytán a Legfelsőbb Bíróság a 2000. december 7. napján meghozott ítéletével felülbírálva a katonai tanács ítéletét, azt a terheltekre nézve akként változtatta meg, hogy a terhükre megállapított magánokirat-hamisítás vétségét folytatólagosan elkövetettnek minősítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a terheltek vonatkozásában helybenhagyta.
A jogi indokolás körében a Legfelsőbb Bíróság fellebbezési tanácsa lényegében a következőket fejtette ki. Az a védői álláspont, amely szerint a vagyon elleni bűncselekményt megvalósító részcselekmények nem vonhatóak a folytatólagosság egységébe, miután a sértettek az egyes érintett hallgatók, illetőleg az egyes részcselekményekkel okozott kár a szabálysértési értékhatárt nem haladja meg, alaptalannak bizonyult, mivel a vagyon elleni cselekmények sértettje a rendőri szakközépiskola volt. Ugyanakkor a töretlen bírói gyakorlat szerint a vagyon elleni bűncselekmények részcselekményei az értékhatártól függetlenül egységbe vonandóak. Úgy a folytatólagosságnak a Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében meghatározott valamennyi feltétele megállapítható.
Ugyanakkor tévedett a katonai tanács, amikor a BK 101. számú állásfoglalás iránymutatását figyelmen kívül hagyva, a magánokirat-hamisításokat többrendbelinek tekintette. Azok ugyanis mint részcselekmények a folytatólagosan elkövetett csalás bűncselekményével függtek össze, valamennyi részcselekményt ugyanazon cél érdekében követték el, továbbá ugyanazon sértett megtévesztésére kerültek felhasználásra a hamis magánokiratok. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet vonatkozó rendelkezéseit megváltoztatta, és a terheltek által megvalósított, a Btk. 276. §-a szerinti magánokirat-hamisításokat – az elsőfokú bíróság által alkalmazott rendbeliség helyett – ugyancsak a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerint folytatólagosan elkövetettnek minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a III. és IV. r. terheltek védői felülvizsgálati indítványt terjesztettek elő. Indítványukban e terhelteknek a folytatólagosan elkövetett csalás vétsége alól történő felmentését, továbbá az általuk viselendő bűnügyi költség összegének lényeges csökkentését kérték. A védőknek a felülvizsgálati indítványban kifejtett álláspontja lényege szerint ugyanis, mivel a vagyon elleni bűncselekménynek részcselekményei nem haladják meg a tulajdon elleni szabálysértési értékhatárt, azokat nem lehetett volna a folytatólagosság egységébe foglalni, másrészt a folytatólagosság egységébe foglalást a részcselekmények végrehajtása közötti hosszabb idő sem teszi lehetővé.
A katonai főügyész a megtámadott határozat hatályban tartására terjesztett elő indítványt.
A védők felülvizsgálati indítványa nem alapos.
A Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott csalás bűncselekményét az valósítja meg, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A felülvizsgálati indítványában a védők sem vitatták, hogy a terheltek által tanúsított elkövetési magatartás az említett törvényhelyben rögzített törvényi tényállást megvalósította.
A Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint pedig folytatólagosan elkövetett a bűncselekmény, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el. Az ítéleti tényállásból következően vitathatatlan, hogy a terheltek részcselekményeikkel a csalás bűncselekményének törvényi tényállását többször megvalósították, amikor több hallgató esetében a vezetési kartonokon, illetőleg a havi összesítéseknél olyan óraszámokat is feltüntettek, amelyeket a hallgatókkal ténylegesen nem vezettettek le, és a valótlan adatok feltüntetésével a szakközépiskola illetékes szervét tévedésbe ejtették, az őket meg nem illető pénzösszegek felvételével pedig a szakközépiskolának kárt okoztak. Miután a terheltek a számukra indokolatlanul hátrányos térítési szerződés miatt ily módon kívántak többletköltségekhez jutni, az sem vitás, hogy a cselekményüket egységes elhatározással hajtották végre. Arra tekintettel pedig, hogy a két terhelt a részcselekményeket egy oktatási évben hajtotta végre, a részcselekményeket rövid időközökben követték el. A folytatólagosság megállapítását ugyanis a Legfelsőbb Bíróság által irányított bírói gyakorlat nem zárja ki, amennyiben a részcselekmények között 1-2 hónap, de akár több hónapos időköz is eltelik.
Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében pedig a szabálysértési értékre elkövetett olyan vagyon elleni cselekmények, amelyek önmagukban csupán szabálysértések lennének, éppen a folytatólagosság egységébe olvadva válnak bűncselekménnyé. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa tehát egyetért a katonai főügyész álláspontjával, miszerint a folytatólagosság törvényi egységének a megvalósulása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az elkövető az egyes részcselekményeket milyen elkövetési értékre nézve valósította meg.
A védő által a felülvizsgálati indítványban kifejtettek inkább a korábban hatályban volt érték-egybefoglalás jogintézményére, mintsem a Btk. 12. §-ának (2) bekezdésében írt törvényi rendelkezésre és az ezzel kapcsolatosan kialakult ítélkezési gyakorlatra vonatkoznak.
A kifejtettek értelmében tehát a Legfelsőbb Bíróság másodfokú tanácsa az ügydöntő határozatát nem anyagi jogi szabálysértéssel hozta meg, a terheltek javára előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és ezért a Legfelsőbb Bíróság ítéletét az e terheltekre vonatkozó részében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.X.927/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás