BK BH 2002/211
BK BH 2002/211
2002.06.01.
Az emberölés kísérletétől való önkéntes elállására, az önkéntes eredmény-elhárításra vagy a jogos védelmi, illetőleg a végszükségbeli helyzetre eredményesen nem hivatkozhat az az elkövető, aki a nagyméretű késsel a sértett szívére irányzott szúrás után a sértettet magára hagyja, és a sértett kórházba szállításával az élete megmentéséről kívülálló személyek gondoskodnak [Btk. 16. §, 17. § (3) bek., 29. § (1) bek., 30. § (1) bek., 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság az 1998. november 11-én kelt ítéletével a terheltet emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 évi börtönbüntetésre és 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a terhelttel szemben jogerősen kiszabott, de a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett 1 év 6 hónapi börtönbüntetés végrehajtását is.
A tényállás szerint a jármű önkényes elvétele miatt javító-nevelő munka büntetésre, ittas járművezetés vétsége miatt pedig pénzfőbüntetésre, majd életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt terhelt az édesapjával és a kiskorú gyermekével élt együtt egy egyszobás lakásban. 1997. tavaszán a terhelt baráti szívességből ide befogadta a sértettet, akitől a lakás használatáért pénzt nem kért, hanem a sértett a háztartás költségeihez járult hozzá.
1997. szeptember 27-én a terhelt napközben különböző helyeken italozott, és az esti órákban ittasan tért haza a lakására. Ugyancsak ittas volt az ekkor már otthon tartózkodó sértett is. A terhelt és a sértett között a lakás konyhájában anyagi természetű vita keletkezett. A sértett közben leszerelte a gázpalackot azzal, hogy eladja és lesz pénzük. Ezt látva a terhelt ököllel – nem nagy erővel – arcul ütötte a sértettet, aki visszaütött a terhelt fejére, majd kihátrált a konyhából az előszobába, a szoba felé.
A terhelt ekkor a konyhában az asztalról felkapott egy 17,5 cm pengehosszúságú, hegyes, csúcsban végződő éles kést, és azzal jobb kézzel a sértett felé vágott. A kés hegye vagy pengéje a sértett mellkasának jobb oldalát érte, felsértve azt. A sértett ekkor hátrább lépett, és rászólt a terheltre, hogy ne bántsa. A terhelt azonban a sértett után lépett, és a kést továbbra is a jobb kezében tartva, pengéjével előre, viszonylag kis erővel a sértett mellkasának bal oldalába szúrt. A szúrás után a sértett észlelte, hogy erősen vérzik, és a szomszédoktól kért segítséget, hogy vigyék őt kórházba, mert a terhelt őt megszúrta. A terhelt követte a sértettet a szomszédokhoz, és amikor azok számon kérték, hogy mit tett, mivel a sértett meg is halhatott volna, a terhelt azt a kijelentést tette, hogy ,,dögöljön meg.'' A sértettet végül a szomszéd szállította kórházba, ahol a sérülését ellátták.
A terhelt cselekménye következtében a kés behatolt a sértett mellüregébe, és mellüregi folyadékgyülemet és vérzést eredményezett. A jobb mellkasfél sérülése 8 napon belül gyógyult, míg a bal oldali szúrt sérülés 4 hét alatt gyógyult, életveszély azonban nem következett be. A sértett szíve nem az anatómiailag szokásos helyen van, hanem a középvonal felé eltolódott, a szívárnyék nagyobb része a szegycsont mögötti területen látható. Ha a sértett szíve az átlagosnak megfelelő helyen lett volna, a szúróeszköz nagy valószínűséggel a szívet is sérti, amely ezen a helyen általában a bordáknak dől. Ezáltal a sértett halála a helyszínen bekövetkezhetett volna. A terheltnek nem volt tudomása a sértett testének ezen szervi rendellenességéről.
Az ítéletet – a terhelt és védője által enyhítésért bejelentett fellebbezések alapján – a Legfelsőbb Bíróság 1999. május 19-én felülbírálta és azt helybenhagyta.
Az ekként jogerős határozatok ellen a terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Ebben előadta, hogy a bíróságok tévesen minősítették a cselekményt emberölés bűntette kísérletének, mert a szándéka nem irányult a sértett életének kioltására. Hivatkozott arra is, hogy a kísérlettől önként elállt, így a Btk. 17. §-ának (3) bekezdése alkalmazására van lehetőség. Az indítvány értelmében a terhelt javára a jogos védelem is megállapítható, mivel a sértett őt jogtalanul megtámadta, ez ellen védekezett a késsel a nálánál erősebb testi felépítésű sértettel szemben. Utalt az indítvány végül arra is, hogy a terhelt végszükségben cselekedett, és így javára a Btk. 30. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak is megállapíthatóak.
A legfőbb ügyész a határozatok hatályukban tartását indítványozta, mert az önkéntes elállás, a jogos védelem, illetve a végszükség megállapításának a törvényi előfeltételei hiányoznak.
A felülvizsgálati indítvány alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során megállapította, hogy az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak a sérelme nélkül, törvényesen állapították meg, és helytálló a cselekmény jogi minősítése és a kiszabott büntetés is.
Az alapul szolgáló tényállásból következően nincs törvényes lehetőség a kísérlettől önkéntes elállás, a jogos védelem avagy a végszükség megállapítására.
A Btk. 17. §-ának (3) bekezdése szerint nem büntethető kísérlet miatt, akinek az önkéntes elállása folytán maradt el a bűncselekmény befejezése, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. A tényállás alapján megállapítható, hogy a terhelt cselekménye ún. befejezett kísérlet. A terhelt a második szúrás leadásával az adott helyzetben a kísérletet befejezte, ezt követően a sértettel már nem törődött, hanem a sorsára hagyta. Az önkéntes elállás pedig csak a befejezetlen kísérlet esetében lehetséges; befejezett kísérletnél az eredmény elhárítása jöhet szóba. Az adott tényállás mellett azonban ez utóbbinak a megállapítására sem kerülhet sor. A sértett a szúrás következtében erősen vérzett, és a szomszédba ment, kérve, hogy szállítsák kórházba. A terhelt a sértett után ment, és amikor kérdőre vonták, hogy mit tett – utalva arra, hogy a sértett meg is halhatott volna – kijelentette, hogy ,,dögöljön meg''. Végül a sértettet a szomszédok vitték kórházba. A terhelt tehát nem tett semmit annak érdekében sem, hogy a sértettet kórházba szállítsák, sőt arra utalt, hogy a sértett esetleges halála sem érdekli.
Ilyen adatok mellett nincs törvényes alap a kísérlettől önkéntes elállás avagy az önkéntes eredmény-elhárítós megállapítására.
Nem állapítható meg azonban a terhelt javára a jogos védelem sem.
A terheltet nem érte jogtalan támadás a sértett részéről, amely ellen védekeznie kellett volna. A tényállás szerint vita közben, amikor a sértett leszerelte a gázpalackot, a terhelt őt ököllel arcul ütötte, amire a sértett visszaütött, majd kiment a helyiségből. A terhelt eközben vette magához az ölésre alkalmas kést, majd vágott és szúrt a sértett mellkasába. A sértett tehát nem támadta meg a terheltet, sőt igyekezett kitérni a terhelt elől, aki követte, majd az élet kioltására alkalmas eszközzel megsebesítette. Ezeket a tényeket szem előtt tartva alaptalan az indítványnak az a része, mely szerint a terhelt javára a jogos védelem állapítható meg. A Btk. 29. §-ának (1) bekezdése ugyanis annak az elkövetőnek a büntethetőségét zárja ki, akinek a cselekménye a saját, illetve mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges.
Alaptalan az indítványnak a végszükség megállapítását célzó része is. A Btk. 30. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint végszükségben cselekszik az elkövető, ha a saját vagy mások személyét, javait közvetlen – másként mint bűncselekmény elkövetésével el nem hárítható – veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében jár így el. További feltétele, hogy a veszély előidézése nem róható neki fel, és az elkövetőnek a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek az elhárítására törekedett.
Az indítvány erre utaló részének alaptalansága nyilvánvaló, mivel a terhelt és a sértett között a terhelt lakásában kialakult vita és tettlegesség közben történt a terhelt részéről a szúrás leadása. Semminemű közveszély vagy veszélyhelyzet nem volt, a közérdek védelmének szükségessége pedig egyéb okból sem jöhet szóba. Ehhez képest annak megállapítására, hogy a terhelt a bűncselekményt végszükségben követte el, és ezért nem büntethető, nincs törvényes lehetőség.
Mindezekre figyelemmel az eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét törvényesen állapították meg, de nem tévedtek a cselekmény jogi minősítése körében sem. A terhelt az élet kioltására alkalmas, 17,5 cm pengehosszúságú, éles és hegyes késsel a sértett mellkasának bal oldalára, a szív tájékára szúrt, amellyel a mellüreget megnyitotta. Amennyiben a sértettnél a szív szokatlan elhelyezkedésében megnyilvánuló rendellenesség nincs, azaz a sértett szíve a mellkasának bal oldalán helyezkedik el, a kés a szívet is sértette volna. A terhelt, akinek erről nem volt tudomása, olyan testtájékon okozta a sérülést, ahol közismerten az életfontosságú szerv, a szív található. A tényállás tartalmazza, hogy amikor a terheltet kérdőre vonták a cselekménye miatt, kijelentette, hogy a sértett ,,dögöljön meg''. Ezeket szem előtt tartva törvényes a cselekmény emberölés bűntette kísérletének minősítése, mert a terhelt – bár nem kívánta a sértett halálát – azonban az elkövetés említett körülményei folytán ezt felismerve, ennek a lehetőségébe belenyugodva adta le a szúrást a sértett mellkasának bal oldalára (eshetőleges szándék). A felülvizsgálati indítványnak az a része sem alapos tehát, amely a cselekmény jogi minősítését sérelmezte. Az eljárt bíróságok által kiszabott büntetés pedig a törvényi büntetési tétel keretei között került meghatározásra, a szabadságvesztés büntetés az emberölés bűntettére előírt büntetési tétel alsó határának felel meg, amely arányos és törvényes.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértést sem észlelt, mert a bíróságok az eljárás szabályait minden tekintetben betartották. Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai a bűnösség megállapítása, a jogi minősítés és a kiszabott büntetés tekintetében egyaránt törvényesek; a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül állapították tehát meg a terhelt bűnösségét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság határozatát hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.X.2639/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás