BK BH 2002/216
BK BH 2002/216
2002.06.01.
I. A két forgalmi sávos úttesten haladó, és balra kanyarodni szándékozó jármű vezetője akkor jár el a KRESZ rendelkezéseinek megfelelően, ha első ütemben irányjelzés mellett az úttest felezővonalához húzódik, és a második ütemet – a balra bekanyarodást – kizárólag akkor kezdheti meg, miután meggyőződött arról, hogy a járműve előzését a mögötte haladó jármű nem kezdte meg [Btk. 187. § (1) bek.; KRESZ 31. § (1) bek. b) pont és (6) bek.].
II. A közúti közlekedés során a ,,bizalmi elv'' azt jelenti, hogy valamennyi közlekedésben részt vevő alappal bizakodhat abban, hogy amennyiben a szabályoknak megfelelően jár el, mások is megtartják a közlekedési szabályokat; másfelől azonban nem hivatkozhat eredményesen a bizalmi elvre az a járművezető, aki kellő időben észleli a közlekedés más résztvevőjének a szabályszegő közlekedését [Btk. 187. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1998. április 16. napján kelt végzésével az I. r. terheltet a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta.
A megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt személyszállító kisiparos, aki 1985. évtől rendelkezik ,,A'', 1989. évtől ,,B'' járműkategóriára érvényes vezetői engedéllyel.
Az I. r. terhelt 1995. július 21. napján 18 óra után személygépkocsijával tompított világítást használva 80 km/óra sebességgel a főközlekedési útvonalon közlekedett, esős, borult időben, jó látási és útviszonyok mellett, két utast szállított.
Az I. r. vádlott a lakott területen kívüli útszakaszon utolért két személygépkocsit, amelyek közül az elöl haladó gépjárművet a II. r. terhelt vezette, ebben három felnőtt és két gyermek ült utasként.
Az I. r. és a II. r. terheltek által vezetett személygépkocsik a két forgalmi sávos útvonalon a jobb oldali forgalmi sávban haladtak.
A II. r. terhelt balra kívánt bekanyarodni, az útkereszteződésre előjelző tábla vagy veszélyjelző tábla nem hívja fel a figyelmet. A baleseti helyszín körzetében az útkereszteződésben az úttest 7,4 m szélességű, az azonos irányban haladó gépkocsi forgalmi iránya felől az úttest vonalvezetése enyhén balra ívelő, de 200 m-es szakaszon jól belátható.
Az I. r. terhelt az előtte haladó két gépjármű megelőzését határozta el, az ütközési hely előtt 150 m távolságra – miután meggyőződött arról, hogy az előzés feltételei minden tekintetben fennállnak – balra az irányjelzőt működésbe hozta, majd a személygépkocsijával áthúzódott az úttest menetiránya szerinti bal oldalára és megkezdte az előtte haladó személygépkocsi előzését. A balra történő áttérést közvetlenül megelőzően az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi menetsebessége mintegy 60 km/óra volt, míg az előzés során az I. r. terhelt személygépkocsija 80 km/óra sebességgel haladt.
A II. r. terhelt a személygépkocsival az ütközési hely előtt mintegy 42 m-re kezdte meg a felezővonal mellé sorolást, lassított, és irányjelzést alkalmazott, a belső és a bal oldali külső visszapillantó tükörbe nézett, de nem észlelte az előzésben levő – az I. r. terhelt által vezetett – járművet annak ellenére, hogy az I. r. terhelt már megkezdte az előzést.
Az I. r. terhelt a menetirány szerinti bal oldalra való áttérésekor a II. r. terhelt az általa vezetett személygépkocsival még nem kezdte meg a felezővonalhoz történő besorolást. Az I. r. terhelt a menetirány szerinti bal oldalon haladva az áttérést követően, mintegy 22 m utat tett meg, amikor számára láthatóvá vált a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsi besorolása és az irányjelző alkalmazása, ily módon 98 m-re volt felismerhető a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsi lassuló, besoroló mozgása.
Az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi menetsebességéhez 66-69 m-es féktávolság tartozik.
A II. r. terhelt a tényleges balra kanyarodás megkezdésekor, azt közvetlenül megelőzően nem győződött meg arról, hogy van-e előzésben valamilyen jármű; az általa vezetett személygépkocsival mintegy 16-21 km/óra sebességgel 2-es sebességi fokozatban balra kanyarodott, és eközben összeütközött az I. r. terhelt által vezetett, és megelőzően már előzésben közlekedő személygépkocsival. A II. r. terhelt az általa vezetett személygépjárművel a felezővonalhoz történő besorolást követően, folyamatos mozgással kezdte meg a balra kanyarodást. Az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsi ütközési sebessége mintegy 80 km/óra, míg a II. r. terhelt által vezetett gépkocsi ütközési sebessége 16-21 km/óra volt. A járművek ütközésére az úttorkolatban az úttest menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávban került sor. Mindkét személygépkocsiban anyagi kár keletkezett. A baleset következtében a II. r. terhelt által vezetett gépkocsi utasai közül hárman szenvedtek sérülést, mindhármuk sérülésének gyógytartama a nyolc napot meghaladta. Az I. r. vádlott gépkocsijában ülő két személy nyolc napon belüli gyógytartamú sérülést szenvedett.
A II. r. terhelt megszegte a KRESZ. 31. § (6) bekezdésében foglaltakat, mivel a tényleges balra kanyarodásakor, azt közvetlenül megelőzően nem győződött meg az esetleges előzésben levő járműről.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. r. terhelt terhére a KRESZ 34. §-a (4) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés megszegése nem róható. Az I. r. terhelt olyan forgalmi helyzetbe került, hogy nem tudta jobbról megelőzni a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsit, ekkor a kialakult veszélyhelyzet elhárítása volt a feladata. Miután az adott forgalmi helyzetben az I. r. terhelt ennek a kötelezettségének nem tett eleget, megszegte a KRESZ 3. §-a c) pontjában foglalt rendelkezést.
A másodfokon eljáró megyei bíróság az 1997. január 24. napján hozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette a következők szerint.
A felezővonalhoz történő besorolás után a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsi 4 másodperc múlva kezdte meg ténylegesen a balra kanyarodást, majd még 2 másodpercet haladt, amíg bekövetkezett az őt előző I. r. terhelt által vezetett személygépkocsival az ütközés. Ez utóbbi gépkocsi a haladási sebessége alapján, amely az előzés megkezdésétől az ütközési helyig végig egyenletes volt, megállapítható, hogy kb. 130 m-re volt az ütközés helyétől, amikor a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsi megkezdte a felezővonalhoz történő besorolást. Az I. r. terhelt ekkor még féktávolságon kívül haladt a később bekanyarodó személygépkocsi mögött. A balra kanyarodás tényleges megkezdésekor csupán 38-45 m-re volt a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsitól, amely már féktávolságon belül helyezkedett el, és így az I. r. terheltnek már nem volt lehetősége semmilyen módon a baleset elhárítására.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az I. r. terhelt, amikor az általa előzött személygépkocsi felezővonalhoz történő húzódása és irányjelzése után semmit nem tett a kialakuló veszélyhelyzet megelőzése érdekében – nem fékezett, de még csak hangjelzést sem adott –, megszegte a KRESZ 3. §-a c) pontjában írt rendelkezést.
A másodfokú bíróság nem értett egyet a védelemnek azzal az érvelésével, hogy az I. r. terhelt alappal bízhatott abban, hogy a II. r. terhelt szabályosan fog közlekedni, és részére a bekanyarodásának megkezdése előtt elsőbbséget fog biztosítani. Az I. r. terhelt ugyanis – bár szabályosan kezdte meg a II. r. terhelt személygépkocsijának előzését – még jóval féktávolságon kívül volt, amikor a II. r. terhelt megkezdte az irányjelzés egyidejű alkalmazásával a felezővonalhoz történő besorolást, amellyel zavarta az őt előző személygépkocsi továbbhaladását. Az állandó bírói gyakorlat szerint pedig a bizalmi elv nem érvényesül abban az esetben, ha a vezető időben észleli a másik – még a baleset előtti – szabálytalan közlekedését. Az adott körülmények mellett tehát az I. r. terhelt nem bízhatott abban, hogy őt a szabályosan megkezdett előzésében a KRESZ-szabály megszegésével zavaró II. r. terhelt a továbbiakban szabályosan fog közlekedni, és a bekanyarodásának megkezdése előtt majd elsőbbséget fog a részére biztosítani.
A jogerős határozat ellen az I. r. terhelt védője útján benyújtott felülvizsgálati indítványban az I. r. terhelt bűnösségének megállapítását sérelmezi. Arra hivatkozik, hogy az I. r. terhelt szabályos előzésben volt, míg a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsi a balra kanyarodását anélkül kezdte meg, hogy meggyőződött volna arról, hogy más jármű nem kezdett-e előzésébe. A II. r. terhelt szabálytalan balra kanyarodását az I. r. terhelt a féktávolságon belül észlelte, így megállni már nem tudott. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a bizalmi elv érvényesülését.
A legfőbb ügyész átiratában a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal egyetértve a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
A Btk. 187. §-ában meghatározott törvényi tényállás keretrendelkezés, tartalmát a közúti közlekedésre vonatkozó igazgatási szabályok határozzák meg. Elkövetési magatartása: a közlekedési szabályok – gondatlan vagy szándékos – megszegése.
Az irányadó tényállás alapján az eljáró bíróságok helyesen mutattak rá arra, hogy az I. r. terhelt nem szegte meg a KRESZ 34. §-a (4) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezést, tévesen rótták viszont a terhére a baleset egyik okaként a KRESZ 3. §-a c) pontjában írt kötelezettségek elmulasztását. A közlekedési szabályt szegő magatartás hiányában pedig anyagi jogszabályt sért az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítása.
Az irányadó tényállás szerint az I. r. terhelt miután meggyőződött az előzés feltételeinek fennállásáról, szabályszerű előzésbe kezdett, áthúzódott az úttest menetirány szerinti bal oldalára. Az I. r. terhelt a bal oldali forgalmi sávban haladva, már 22-30 m-t tett meg, amikor a II. r. terhelt balra kanyarodási szándékát jelezve megkezdte a felezővonal irányába történő besorolását és irányjelzés alkalmazását. Ekkor az I. r. terhelt az ütközés helyétől 130 m távolságra volt, és féktávolságon kívül haladt a később bekanyarodó személygépkocsik mögött.
Tényként állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a II. r. terhelt által vezetett személygépkocsi a felezővonalhoz történő besorolás után 4 másodperc múlva kezdte meg ténylegesen a balra kanyarodást, majd még 2 másodpercet haladt az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsival történő ütközés bekövetkezéséig. A balra kanyarodás tényleges megkezdésekor azonban az I. r. terhelt csupán 35-45 m-re volt a II. r. terhelt személygépkocsijától, amely már féktávolságon belüli helyzetet jelent.
A KRESZ 31. §-ának (6) bekezdése szerint a balra kanyarodó jármű vezetője akkor hajthatja végre a kanyarodást, ha meggyőződött arról, hogy balról a járművének előzését másik jármű nem kezdte meg. A balra kanyarodó jármű vezetőjét ez a kötelezettség a balra kanyarodás tényleges megkezdésekor is terheli. A két forgalmi sávos főútvonalon haladó jármű a balra irányjelzés és a felezővonalhoz sorolás után is csak akkor kezdheti meg a balra kanyarodás második üteme végrehajtását, ha meggyőződött arról, hogy járművének előzését másik jármű nem kezdte meg. A szabályos előzésben levő I. r. terhelt joggal bízhatott abban, hogy a II. r. terhelt is a közlekedési szabályok betartásával közlekedik, és továbbhaladásának biztosítása előtt a balra kanyarodását nem kezdi meg.
Téves a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az adott forgalmi helyzetben a bizalmi elv nem érvényesült. A jogszabályban tételesen nem szabályozott, de a biztonságos közlekedés során nélkülözhetetlen bizalmi elv lényege, hogy minden közlekedő joggal bízhat abban, hogy ha szabályosan jár el, a közlekedési szabályokat mások is megtartják. Helyesen utalt a másodfokú bíróság arra az egységesen követett ítélkezési gyakorlatra, hogy nem hivatkozhat alappal a bizalmi elvre az a vezető, aki kellő időben észleli a közlekedés másik résztvevőjének szabálytalan közlekedését. Az adott esetben azonban a II. r. terhelt azzal a magatartásával, hogy a balra kanyarodási szándékát irányjelző alkalmazásával és a felezővonalhoz besorolással jelezte, még nem szegett közlekedési szabályt, és nem is zavarta az őt előző személygépkocsi továbbhaladását. Közlekedése ebben a fázisában a II. r. terhelt szabályszerűen hajtotta végre a balra kanyarodásnak a KRESZ 31. §-a (1) bekezdése b) pontjában előírt első ütemét. Úgy az ekkor még féktávolságon kívül közlekedő, szabályszerű előzésben levő I. r. terheltnek ebben a forgalmi szituációban a szükséges figyelem és elővigyázatosság mellett sem kellett felismernie, hogy a II. r. terhelt a balra kanyarodás KRESZ 31. §-ának (6) bekezdése szabályát megszegve – anélkül, hogy az ő továbbhaladását biztosította volna – kezdi meg a balra kanyarodás végrehajtását. Amikor viszont a II. r. terhelt KRESZ-szabályszegő cselekménye az I. r. terhelt számára felismerhetővé vált, ő már féktávolságon belül közlekedett, és így a baleset elhárítására, a veszélyhelyzet elkerülésére nem volt lehetősége.
A baleset kizárólag a II. r. terhelt KRESZ-szabályszegő magatartása miatt, azzal okozati összefüggésben következett be. Tévedtek tehát az ügyben eljárt bíróságok, amikor arra a jogi álláspontra helyezkedtek, hogy az I. r. terhelt felróható módon szegte meg a KRESZ 3. §-ának c) pontjában írt rendelkezést azzal, hogy az általa előzött személygépkocsi felezővonalhoz besorolását és irányjelzését látva KRESZ-szabályt megszegő magatartást kellett volna észlelnie, és annak további következményeként felróhatóan mulasztott, amikor semmit nem tett a kialakuló veszélyhelyzet megelőzése érdekében.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel, a (3) bekezdés alapján az indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot: az I. r. terheltet a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján bűncselekmény hiányában felmentette. (Legf. Bír. Bfv.I.1348/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás