BK BH 2002/217
BK BH 2002/217
2002.06.01.
A bélyeghamisítás bűntette nem valósul meg, ha a hibásan nyomtatott (selejtes) és ezért megsemmisítésre szánt – de hamisnak vagy hamisítottnak nem tekinthető – cigaretta- valamint szeszesital-zárjegyeket a terhelt magához veszi, és társakat szerez azok értékesítésére, ami azonban meghiúsul; ez a cselekmény legfeljebb az adóügyi szabályok megsértése szabálysértéseként értékelhető [Btk. 307. § (1) bek. a) és b) pont, (3) bek. b) pont].
A kerületi bíróság 1998. szeptember 8. napján kelt ítéletében az I. r. terheltet, a II. r. terheltet és a III. r. terheltet a nagy mennyiségre – a II r. terhelt esetében folytatólagosan – elkövetett bélyeghamisítás bűntette miatt ellenük emelt vád alól felmentette.
Megállapította, hogy a terheltek elkövették az adóügyi szabályok megsértését, ezért velük szemben – fejenként – 30 000 forint pénzbírságot szabott ki.
Az ügyben másodfokon eljáró bíróság 1999. december 7. napján jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot csupán az adóügyi szabályok megszegése szabálysértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek kiszabása tekintetében változtatta meg: az ítélet erre vonatkozó rendelkezéseit mellőzve a terheltekkel szemben a szabálysértési eljárást – elévülés folytán – megszüntette, a terheltek felmentésére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyta.
A főügyészség 2000. május 26. napján – törvényes határidőben – a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Ebben az indítvánnyal érintett három terhelt vonatkozásában a másodfokú bíróság határozatának a hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A legfőbb ügyész a főügyészség felülvizsgálati indítványát fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy a főügyészség a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt anyagi jogszabálysértést sérelmezve terjesztette elő indítványát, ezért az ítéletek érdemi felülvizsgálatának van helye. Ennek során a következőket állapította meg:
Az ügyben hozott elsőfokú ítélet tényállása szerint az Á. Nyomda Rt. 1996. és 1997. folyamán a hibásan előállított cigaretta- és szeszesital-zárjegyek megsemmisítését a szemétégetőben végeztette el. Itt dolgozott darukezelőként az I. r. terhelt, aki 1996-ban két alkalommal talált a szemétben nyomáshibás, megsemmisítésre szánt zárjegyeket. Ezeket magához véve a lakására szállított összesen 51 967 cigaretta- és 115 876 szeszesital-zárjegyet. Elhatározta, hogy azokat értékesíteni fogja. Segítségül hívta a II. r. terheltet, aki megvételre vagy tovább eladásra a III. r. terheltnek ajánlotta fel a selejtes zárjegyeket. A terheltek megállapodtak abban, hogy sikeres értékesítés esetén a haszonból ki hogyan részesül. A III. r. terhelt egy, az eljárás során ismeretlenül maradt férfinak ajánlotta fel a zárjegyeket, aki 50 000 db cigarettazárjegy megvásárlására hajlandó volt. Az átadás megbeszélt helyén azonban a rendőrök tetten érték a zárjegyek átadására készülő I. r. terheltet, akinél az általa megszerzett zárjegyeket megtalálták és lefoglalták.
Az elsőfokú bíróság a terheltek cselekményét a vádban felrótt, a Btk. 307. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző és a (3) bekezdésének b) pontja szerint minősülő, nagy mennyiségre elkövetett bélyeghamisítás bűntettének megállapítására nem találta alkalmasnak, ezért őket ennek vádja alól – bűncselekmény hiányában – felmentette. Jogi okfejtése szerint az I. r. terhelt által megszerzett és a II. és a III. r. terhelt által értékesíteni kívánt zárjegyek nem voltak hamisak. A bélyeghamisítás tárgya ugyanis csak hamis vagy meghamisított bélyeg lehet, ám a szemétben talált nyomáshibás, selejt zárjegy e körbe nem sorolható. Ekként a terheltek cselekménye, amely a gazdasági forgalom törvényes rendjét valóságosan veszélyeztette, nem tényállásszerű, és a bélyeghamisítás bűntettének megállapítására nem alkalmas.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásából kitűnően lényegében egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, kiegészítette azonban azt azzal is, hogy az I. r. terhelt által megszerzett zárjegyek jellegére vonatkozóan rögzítette: a megsemmisítésre vonatkozó szabálytalan eljárással a szemétbe került zárjegyek selejtesek lehettek ugyan, ám ezzel sem hamissá, sem hamisítottá nem váltak. A bélyegek hamisítása ugyanis csak az eredeti bélyeg megváltoztatásával vagy utánzásával történhet, ám a terheltek vád tárgyává tett cselekményüket nem így létrehozott bélyegre követték el.
A főügyész felülvizsgálati indítványa szerint hamis bélyeg minden, ,,a valódi látszatát keltő'' bélyeg, és jogi szempontból közömbös, hogy a hamis bélyeget ki és milyen magatartással hozza létre, a hibás nyomdai eljárással készített selejtes bélyeg is hamis, ekként az ilyen módon létrejött zárjegyre elkövetett – egyébként tényállásszerű – magatartások (ezek megszerzése, felhasználása, forgalomba hozatala) a bélyeghamisítás bűntettének a megállapítására alkalmasak.
A legfőbb ügyész ezt a jogi érvelést a bélyeg (ekként zárjegy) jogszerű kibocsátása (forgalomba hozatala) módjának jogi jelentőségét elemezve egészítette ki. Kiemelte, hogy hamisnak tekintendő az az eredetivel esetleg mindenben egyező bélyegpéldány is, amely a kibocsátásul szabott jogi követelményeknek nem felel meg. A hamisítás ugyanis ,,jogi absztrakció'' eredménye, s ha valamely példány nem felel meg a kibocsátást rendező jogi előírásoknak, az – az eredetivel, valódival fennálló teljes egyezése ellenére – hamis.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletben megállapított történeti tényállás jogi megítélése során – alapvető jogértelmezési elvként – ragaszkodott a büntetőjogi norma kiterjesztő értelmezésének tilalmához. Ezért elsősorban a jogértelmezés sarkalatos kérdéseit meghatározóan – a Btk. 307. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában megjelölt elkövetési magatartások szabályait értelmezte.
Az idézett büntetőjogi tényállás szerint a bélyeghamisítást az követi el, aki forgalomba hozatal vagy felhasználás céljából bélyeget ,,utánoz, meghamisít'', ,,hamis vagy meghamisított bélyeget megszerez''.
Az utánzás, meghamisítás eredménye a hamis vagy meghamisított bélyeg.
Egyértelmű eligazítást ad a törvény ilyen értelmezéséhez a Btk. 307. §-ához fűzött miniszteri indokokolás: ,,az utánzás terméke – a pénzhamisításhoz hasonlóan – ennél a bűncselekménynél a hamis bélyeg''. ,,A meghamisítás terméke a meghamisított bélyeg''. A hamis, meghamisított bélyeg előállítása tehát minden esetben a bélyeget mint jogilag szabályozott állami aktusok folyamán létrejövő materiális eredményt fizikai értelemben érintő utánzás, megváltoztatás. Nem jöhet létre tehát hamisítvány a bélyeg előállításának jogilag szabályozott rendje szerinti eljárásban, ha e rend szabályait – akár tévedésből, gondatlanságból stb. – megszegik. A jogilag szabályozott úton előállított, ám valamely okból az előírásoknak nem megfelelő bélyeg lehet többlet, selejt stb., de a megszorító büntetőjogi szabályozásból adódóan nem hamis vagy meghamisított. Nem vitás, hogy az előállítási folyamatok hibái révén felhasználásra, forgalomba kerülhet olyan bélyeg is, amely – tartalmilag – nem igazolhatja pl. a jogi előírásoknak mindenben megfelelő bérmentesítést, illetve jövedéki adó befizetését. A bélyeg hamisítására vonatkozó büntetőjogi szabályozás azonban az előbbiekből kitűnően nem fedi le teljes körűen a bélyeg tartalmi valódiságának védelmét, így – a közokiratok valódiságának védelmétől eltérően – csak a formájában, fizikai megtestesültségében hamis/meghamisított bélyeg tartalmi valótlansága jár büntetőjogi konzekvenciákkal. A kibocsátás jogi rendjét sértő módon előállított, tartalmilag esetleg valótlan, ám – fenti módon – nem hamis/meghamisított bélyeg esetében ilyen következmények nem állnak be. (Megjegyzendő, hogy az ilyen módon előállított bélyegek, zárjegyek felhasználása, forgalomba hozatala a csalás, illetve az adócsalás bűntettének gyanúját vetheti fel.)
Az adott ügyben az Á. Nyomda Rt. nem hamis, hanem selejtes zárjegyeket állított elő, és azokat megsemmisítésre szánva a szemétégetőbe szállította. Az I. r. terhelt tehát ténylegesen nem hamis (utánzott), hanem selejtes zárjegyeket szerzett meg, ekként sem terhére, sem a II. r. terhelt, illetve a III. r. terhelt terhére nem róható a bélyeghamisítás már idézett elkövetési magatartásainak egyike sem. Megszerzéssel ugyanis e bűntett csak akkor valósítható meg, ha az már hamis (utánzott) vagy meghamisított bélyeg tekintetében valósul meg, – és a vád jogi koncepciójával szemben – a selejtes zárjegy jogellenes magatartással történő megszerzése önmagában a zárjegyet nem teszi ,,hamissá''.
Mindebből következően a már megszerzett – ám nem hamis – bélyeg tekintetében elkövetett további tényállásszerű magatartások sem alkalmasak bűncselekmény megállapítására.
E jogi megfontolások folytán a Legfelsőbb Bíróság az ügyben hozott első- és másodfokú ítéletek anyagi jogi álláspontjával egyetértett, ezért az ügyészi felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.I.1611/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás