BK BH 2002/218
BK BH 2002/218
2002.06.01.
I. A bizonyítékok értékelésével megalapozottan megállapított elsőfokú ítéletben foglalt tényállás a másodfokú eljárásban eredményesen nem támadható [Be. 239. § (1) bek.].
II. A fellebbezési eljárás során nem indokolt olyan személyek tanúkénti kihallgatása, akik csak ,,általánosságban'' tudnak nyilatkozni a vádlott és a sértett életviteléről, tehát olyan körülményekről, amelyek a konkrét elkövetés tényeinek alapjául elfogadott bizonyítékok megcáfolására vagy azok iránti kétség támasztására eleve alkalmatlanok [Be. 5. §, 59. § (1) bek., 62. § (1) bek., 240. §].
Az elsőfokú bíróság a 2000. április 10. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat emberölés bűntette miatt 10 évi börtönbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás a következő.
A vádlott az általános iskola elvégzése után ipari iskolát végzett, vas- és fémszerkezeti lakatos szakmát szerzett. Különböző munkahelyeken dolgozott, 1996 óta állandó munkahellyel nem rendelkezik, időnként alkalmi munkákat végez. Négy hold földingatlan tulajdona van. 1982-ben házasságot kötött, feleségétől 1996 óta külön él. Házasságából hat gyermeke született. A gyermekek valamennyien állami gondozásban nevelkednek. A vádlott a gyermekek után tartásdíjat nem fizet.
Legutóbb a városi bíróság, illetve a megyei bíróság 1996. április 12. napján jogerőre emelkedett ítéletével – az 1991. szeptember 30-án megvalósított – társtettesként, csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt pénzbüntetésre ítélte. A vádlott ellen másik két büntetőeljárás is folyamatban van lopás miatt.
Az 56 éves sértett egy egyszobás kisméretű lakásban lakott. A cselekményt megelőzően már hónapok óta a lakásban lakott a vádlott és P. L. A lakásban csak egy fekvőhely volt a szobában, amelyet a sértett használt. P. L. a szobában az ajtó mögött felhalmozott ruhaneműkön aludt, míg a vádlott a lépcsőházban a bejárati ajtó mellett. A sértett olyan legyengült állapotban volt, hogy az utóbbi időben már az utcára sem ment le. A napnak nagy részét fekvéssel töltötte. A vádlott és P. L. napközben kartonokat gyűjtött, azt eladták, kukáztak, az ebből származó pénzből, valamint a sértett rokkant-nyugdíjából tartották fenn magukat. Nyomorban, piszokban éltek. Az áram is ki volt kapcsolva, de világítottak, mert a vezetékeket összekötötték. Mindhárman nagymértékben italoztak, több esetben veszekedtek, és előfordult közöttük tettlegesség is. Közülük a sértett volt a legagresszívabb.
1999. február 22-én reggel a vádlott és P. L. elmentek az önkormányzathoz élelmiszer-utalványért. Ezután bevásároltak, és dél körül visszamentek a lakásba. A vádlott ebédet főzött, majd ezután elment volt élettársa fiához, mert onnan egy iratot kellett elhoznia a földszinten lakó személy részére. Este 7 óra körül ért vissza a lakásba. Valamennyien már reggel óta italoztak, a vádlott különféle szeszesitalokat fogyasztott, és amikor este hazament, akkor is vitt magával egy két literes kanna bort, amit közösen fogyasztottak. Mindannyian ittas állapotba kerültek, a sértett vérében 4,38; vizeletében 5,51 ezrelék etilalkohol volt, amely igen súlyos alkoholos befolyásoltságot jelentett.
Este 10 óra felé a vádlott és P. L. vitatkoztak, összevesztek, szidalmazták egymást. A veszekedésükbe beleszólt a sértett is. Kifogásolta, hogy semmit sem intéznek el neki. A veszekedés közben P. L. az ajtó mögött a ruhákból kialakított fekhelyén ült, amikor őt a vádlott ököllel orrba vágta, majd egy 9,5 cm pengehosszúságú tőrkéssel a jobb combján megszúrta. A vádlott ezután az ágyon hanyatt fekvő sértettet kezdte el ütni testszerte, kis-közepes erővel. A bántalmazás során tőrkésével a sértett mellkasának a bal oldalát közepes erővel megszúrta, és megszúrta a bal combját is.
P. L. a vérző lábsérülését egy ronggyal bekötötte, és lement a földszinten lakó személyhez, kérve őt, hogy hívjon mentőt. Kijelentette neki, ,,ezek a hülyék már megint verekedtek''. Kérte, hogy menjen fel, mert lehet, hogy nagy baj van. A földszinten lakó telefonon hívta a mentőket és a rendőröket is, majd ezután felment a lakásba. A szobában a műanyag fotelban ülő vádlottat megkérdezte, hogy mi történt, mire a vádlott kijelentette ,,ezek a hülyék öszszebalhéztak''. A lakó ezután visszament a lakásába, majd beengedte a kapun a rendőröket és a rendőrök után közvetlenül érkező mentősöket is.
A mentősök a sértett halálát állapították meg. P. L.-t a kórházba szállították, a rendőrök pedig a vádlottat őrizetbe vették.
A sértett halálát a vádlott bántalmazása és szúrásai idézték elő.
A sértett az arc területén, a mellkas elülső felszínén, a felső végtagokon és a háti ágyéki és keresztcsonti tájékon zúzódásokat szenvedett.
A bal mellkason szúrt sérülés volt észlelhető, a szúrás a VIII. bordaközben hatolt be a mellkasba, és keresztülhaladva a mellhártya fali lemezén – a tüdőt nem sértve – a rekeszizom mellűri felszínén végződött. A szúrcsatorna hossza 4-5 cm volt. A sérülés következtében mellűri levegőgyülem keletkezett, melynek következtében a bal tüdő jelentősen összeesett, és a légtartalma csökkent. Szúrás érte a sértettet a bal comb középső harmadában is, ez a sérülés viszonylag felszínes volt, a combizomzatában végződött, nagyobb ér nem sérült és nagyobb mennyiségű vérvesztés nem alakult ki.
A sértett halálát a mellkastájéki szúrt sérülés szövődményeként kialakult mellűri levegőgyülem, következményes keringési és légzési elégtelenség okozta. A sértettnek a már meglevő betegségei a halálának a bekövetkezését elősegíthették. Hasonló jellegű mellüregi szúrás azonban egészséges szervezetű egyén esetében is halálhoz vezethet. A sértett többi sérülése 8 napon belül gyógyuló volt.
P. L. a vádlott bántalmazása során a szemtájékok, a jobb halántéktáj és orr zúzódását szenvedte. A szúrás következtében jobb combján felszínes sérülés keletkezett. A jobb csuklóján is volt metszett sérülés, amely védekezés során is kialakulhatott.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott felmentésért, védője elsődlegesen felmentéséért, másodlagosan enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az elsőfokú ítélet tényállásának a kiegészítése mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlott és védő fellebbezését nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, a tényállást döntően helyesen, indokolási kötelezettségét is teljesítve állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság a tényállást – az alapos legfőbb ügyészi indítványnak megfelelően – az iratok tartalma alapján a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával csak annyiban egészíti ki, hogy az emberöléshez használt kés hossza 19 cm volt.
Az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékok mérlegelése során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a vádlott vagy P. L. tanú vallomását fogadja-e el. Az ugyanis nem vitatott tény, hogy a sértett idegenkezűség – szúrt sérülés – következtében vesztette életét, és a szobában, ahol az esemény bekövetkezett, a sértetten kívül csak a vádlott és P. L. tanú tartózkodott. Az elsőfokú bíróság P. L. tanú – vádlottat terhelő – vallomását fogadta el, és arra alapította a tényállást. Az elsőfokú bíróság ítélete ezzel kapcsolatosan indokolást is tartalmaz, de a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ez hiányos, kiegészítésre szorul.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú tárgyaláson ismertette P. L. tanúnak a vádlottal történő szembesítéséről felvett jegyzőkönyvet, ezt ugyanis az elsőfokú bíróság nem tette a bizonyítás anyagává, csupán a tanú korábban tett vallomását. Miután P. L. tanút a tárgyaláson nem sikerült kihallgatni, jelentősége van annak, hogy a nyomozás során sor került a vádlottal történő szembesítésére, és a vádlottat terhelő vallomását akkor is fenntartotta.
Jelentősége van annak – a vádlott által sem vitatott – körülménynek is, hogy az elkövetés eszköze, a tőrkés a vádlott tulajdona volt, ezen a tőrkésen pedig – a szerológiai vélemény tanúsága szerint – kétféle vérszennyeződés volt kimutatható, a sértett és P. L. tanú vércsoportjával azonosíthatóan. Az előbbi peradatok P. L.-nek azt a tanúvallomását támasztják alá, mely szerint a vádlott őt is és a sértettet puszta kézzel is bántalmazta, és késsel is megszúrta. A vádlott a szembesítési jegyzőkönyvből kitűnően azt is vitatta, hogy P. L. tanút bántalmazta volna, azonban az orvos szakértői vélemény ebben a kérdésben is a tanú vallomását erősíti meg.
Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a tényállást döntően P. L. tanúvallomására alapította, ezt a tanúvallomást támasztják alá az eljárás egyéb adatai, a bizonyítékok mérlegelésével megállapított, megalapozott tényállás pedig a másodfokú eljárásban eredménnyel nem támadható.
A Legfelsőbb Bíróság – a tényállás megalapozottsága folytán – nem találta alaposnak a vádlottnak a további tanúk kihallgatására irányuló, részben írásban, részben a másodfokú tárgyaláson szóban előterjesztett bizonyítási indítványait. A bűncselekmény elkövetésekor ugyanis egyértelmű peradatok szerint a szobában csak a vádlott, a sértett és P. L. tanú tartózkodott. A kihallgatni indítványozott tanúk egy része általánosságban tudott volna beszámolni a sértett, a vádlott és P. L. tanú életviteléről, ebben a körben azonban az elsőfokú ítélet által tett megállapítások is elegendőek.
Az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le a vádlott bűnösségére, és a cselekményét a büntető anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette.
Az elsőfokú bíróság a büntetést befolyásoló tényezőket helyesen sorolta fel.
A vádlottra kiszabott büntetés neme és mértéke is törvényes, az szükséges a büntetési cél eléréséhez. Nem találta tehát alaposnak a védő enyhítésre irányuló fellebbezését sem.
Mivel az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései is megfelelnek a törvénynek, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.I.1089/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás