BK BH 2002/220
BK BH 2002/220
2002.06.01.
A büntetőeljárás nyomozati szakaszában keletkezett videofelvételek okirati bizonyítási eszközök, amelyeket az eljárási törvény az ,,eljárásban keletkezett iratok'' köréből kiemel, következésképpen ezek másolatának a kiadása iránt a védő által előterjesztett kérelem elutasításának van helye [Be. 119/B. § (1) – (7) bek., 115. § (1) bek., 82. § (2) bek., 83. § (2) bek., 44. § (4) bek., 52. § (3) bek.; 14/1976. (XII. 7.) IM-BM együttes r. 2. § (3) bek.].
A vádlottat a megyei bíróság a 2001. február 14. napján kelt ítéletével emberölés bűntette miatt 13 évi börtönbüntetésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A védelmi fellebbezések kapcsán az eljárás jelenleg a Legfelsőbb Bíróság előtt van folyamatban.
A vádlott meghatalmazott védője a nyomozás során a sértett boncolásáról, a helyszínelésről és a vádlott kihallgatásáról készült videofelvételekről másolat kiadását kérte. Ezeket az elsőfokú bíróság egyébként a tárgyalás anyagává tette. Kérelmét azzal indokolta, hogy a büntetőeljárási törvény biztosítja a védő számára az ügyben keletkezett okiratokról a másolat készítésének lehetőségét, és védői feladatának lelkiismeretes ellátásához feltétlenül szükségesnek tartja ezeknek a felvételeknek az otthoni, esetleg több ízben történő megtekintését, továbbá akár magánszakértővel történő megnézettetését is.
A kérelem az alábbiak miatt nem alapos.
A Be. 119/B. §-ának (1) bekezdése értelmében a büntetőeljárás során keletkezett iratokról – ideértve az eljáró hatóság által beszerzett, illetőleg a részt vevő személyek által becsatolt iratokat is – az ott felsoroltak kérelmére (így a terhelt és védő részére is) az a hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, másolatot ad ki.
A büntetőeljárásban keletkezett, beszerzett és becsatolt iratok fogalma – vagyis amelyekről másolat adható – nem azonosítható a per teljes anyagával, hanem annál szűkebb körű fogalom.
Ilyen korlátokat, illetve tilalmat már a másolat kiadásáról rendelkező Be. 119/B. §-ának további (2)–(7) bekezdései is tartalmaznak.
A büntetőeljárásban keletkezett iratok közé sorolhatóak mindenekelőtt a jegyzőkönyvek, melyeknek készítését a Be. minden eljárási cselekményre előírja [Be. 115. § (1) bekezdése], s amelyekről másolat – az előbb írt szűkítések mellett – a terhelt és a védő részére kiadható. Ugyanakkor a Be. annak lehetőségét is biztosítja, hogy az eljárási cselekményeket gyorsírással, hangfelvevővel vagy egyéb berendezéssel (értelemszerűen pl. videoberendezéssel) rögzítsék. A rögzítésnek ez a módja azonban a jegyzőkönyvet nem pótolja, ekként annak tartalma a jegyzőkönyvekből is megismerhető.
A gyorsírói feljegyzést, a hang- vagy egyéb felvételt külön jogszabály rendelkezései szerint kell megőrizni, és lehet felhasználni. Ilyen külön jogszabály a büntetőeljárási cselekményeknek a hangfelvétellel való rögzítéséről szóló 14/1976. (XII. 7.) IM-BM együttes rendelet, amelynek 2. §-a (3) bekezdése – az ott írt korlátok mellett – a terhelt és a védő kérésére a jegyzőkönyvet helyettesítő hangfelvételről átjátszás útján a másolat adását lehetővé teszi.
Ez a külön jogszabály azonban az ,,egyéb berendezéssel'' rögzített cselekményekről szóló másolat kiadásáról – miként más jogszabály sem – nem rendelkezik. A Be. 82. §-ának (2) bekezdése ugyanis az általában műszaki vagy vegyi úton adatokat rögzítő eszközöket (így fénykép, film, hangfelvétel stb.) a büntetőeljárási törvény alkalmazása szempontjából a tárgyi bizonyítási eszközök közé sorolja, és ezzel ,,az eljárásban keletkezett iratok'' köréből kiemeli, a Be. 83. §-ának (2) bekezdése pedig felhasználásukra nézve az okiratra vonatkozó rendelkezéseket tekinti irányadónak. Ekként tehát az egyes eljárási cselekményekről készült videofelvételek okirati bizonyítási eszközök, és nem a Be. 119/B. §-ának (1) bekezdése szerinti olyan iratok, amelyekről másolat adható. Felhasználásuk csak a büntetőeljárás keretein belül, a bizonyításra vonatkozó szabályok szerint – a közvetlenség elvének sérelme nélkül – történhet. Amennyiben tehát azokat a bíróság akár a felek indítványára, akár hivatalból a bizonyítás anyagává kívánja tenni, úgy megtekintésüket a tárgyaláson kell biztosítania, melyet követően a vádlott és védője értelemszerűen az észrevételezési és az indítványtételi jogát a felvétellel kapcsolatban is gyakorolhatja, miként kiadható számukra a vonatkozó tárgyalási jegyzőkönyv másolata is.
Egyébiránt a terhelt és a védő perbeli joga az iratok megtekintését [Be 44. § (4) bek. és 52. § (3) bek.] és az azokról történő másolat lehetőségét tekintve is (Be. 119/B. §) azonosak, a védő e tekintetben külön, önálló jogosítványnyal nem rendelkezik. Erre figyelemmel pedig a védő kérelmében hivatkozott jogi álláspont egyúttal azt is jelentené, hogy ilyen irányú kérelem esetén a terheltek részére a sértettek vagy az eljárás más résztvevőinek lakásában (üzlethelyiségében, irodájában) tartott helyszíni szemléről, bizonyítási kísérletről vagy akár az elhunyt sértett boncolásáról készített videofelvételek másolata is kiadható és otthoni vetítésre is felhasználható lenne.
Nem lehet kétséges, hogy a büntetőeljárás garanciális szabályain kívül eső ilyen jogi megoldás mások állampolgári, személyiségi vagy kegyeleti jogát sértené. Mindemellett a szóban forgó másolatok birtoklásának a hiánya nem eredményezi a védelemhez fűződő jog csorbulását – és ezen belül a vád és a védelem jogosítványai közötti egyensúly megbomlását – sem, minthogy a jelzett adathordozókkal a vád képviselője sem rendelkezik.
A fentebb kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a védő kérelmét elutasította. (Legf. Bír. Bf.IV.1246/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás