PK BH 2002/224
PK BH 2002/224
2002.06.01.
A hagyatéki eljárás során tett örökrészről való lemondás nem tekinthető a ráépítéssel szerzett tulajdoni igényről történő lemondásnak is [Ptk. 137. § (3) bek.; Pp. 206. § (1) bek.].
A felperesek keresetükben kérték annak megállapítását, hogy a perbeli ingatlan 600/6483 illetőségét ráépítés jogcímén megszerezték. A III-V. rendű alpereseket a tehermentes tulajdonszerzésük bejegyzésének tűrésére kérték kötelezni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesek az ingatlanon jelentős beruházást végeztek. Kifejtette, hogy az ingatlan volt tulajdonosa és a II. rendű felperes ,,(illetőleg házastársaként I. rendű felperes) között ha szóban is'', de a Ptk. 137. §-a (3) bekezdésének alkalmazhatóságát kizáró megállapodás született. Néhai N. Z.-né a saját nevére kérte a ,,lakhatási'' engedélyt azzal, hogy a II. rendű felperes úgyis megörökli a részét. A II. rendű felperes – az akkori érdekeinek megfelelően – az örökrészéről lemondott, tulajdoni igényét nem érvényesítette a hagyatéki eljárás során. Ezzel az esetleges beruházásai ellenértékét testvéreinek ajándékozta. A II. rendű felperes ajándékozási nyilatkozatára figyelemmel más jogcímen perelhette volna ,,a megfelelő alpereseket''.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek annak megváltoztatása és kérelmüknek megfelelő határozat meghozatala végett.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatva megállapította, hogy a felperesek egymás közt egyenlő arányban ráépítés jogcímén megszerezték a perbeli ingatlan 148/1000-ed tulajdoni illetőségét; egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság határozatának indokolásában kifejtette: az alpereseknek nem sikerült bizonyítaniuk, hogy az építkezéssel kapcsolatban a tulajdonos és a felperesek között eltérő megállapodás jött létre. Tévesnek ítélte az elsőfokú bíróság álláspontját abban is, hogy a II. rendű felperesnek a hagyatéki eljárásban tett nyilatkozatát kiterjesztően értelmezte, mivel az egyértelműen csak az örökrészére vonatkozott; az ingatlan-nyilvántartáson kívül megszerzett tulajdoni hányada nem tartozott a hagyatékba. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a jognyilatkozat a II. rendű felperes különvagyonára vonatkozott, az nem érinthette a felperesek házastársi közös vagyonát. A bíróság a továbbiakban kifejtette, hogy a felperesek ráépítéssel tulajdonjogot szereztek. Nem értett egyet az alperesi állásponttal az okból sem, mert ,,az el nem évülő tulajdoni igénnyel szemben a jogbiztonság követelményére való hivatkozás alaptalan''. A tulajdoni arány mértékét a kiegészített szakértői vélemény alapulvételével a rendelkező rész szerinti hányadban határozta meg.
A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az I. rendű alperes a jogszabálysértés okát a bizonyítékok téves mérlegelésében, a II. rendű felperes nyilatkozatának ugyancsak téves értelmezésében és abban jelölte meg, hogy a jogbiztonság követelménye – a másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben – helyénvaló, mivel a II. rendű felperes a hagyatéki eljárás során tett nyilatkozatának megtételekor tudatában volt annak, hogy kijelentésével tulajdoni illetőségről mond le.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítéletet hatályában kérték fenntartani.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. Anyagi jogi és eljárási szabályok megsértése egyaránt alapot ad a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. Nincs helye – érdemben – olyan felülvizsgálati kérelemnek, amely a bizonyítékok mérlegelését támadja, kivéve, ha a bíróság ítéletének megállapított tényállása iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó vagy más hasonló hiba, hiányosság állapítható meg.
Az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében valójában a bizonyítékok mérlegelését támadta. A Legfelsőbb Bíróság ezért a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel azt vizsgálta: a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-a alkalmazása során a bizonyítás eredményének, valamint a felek nyilatkozatainak és perbeli magatartásának a maguk összességében való értékelésével, azoknak meggyőződése szerinti elbírálásakor helyesen járt-e el.
A peradatok szerint a perbeli házas ingatlanban döntően saját anyagi erőforrásaik és munkájuk eredményeként a felperesek építették fel azt a lakrészt, amelynek jelenleg is használói. A II. rendű felperes a hagyatéki tárgyaláson készült jegyzőkönyvbe foglaltan kijelentette: ,,a neki jutó örökrészét minden ellenszolgáltatás nélkül testvéreinek ajándékozza''. A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a II. rendű felperes említett nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni, ezért nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a felperesek építkezésük eredményeként kialakított lakrészük tulajdonjogáról is lemondtak volna.
A peradatok összhangban állnak a másodfokú bíróság álláspontjával és következtetésével is. Ilyen, az okszerű mérlegelést alátámasztó peradat az, hogy a II. rendű felperes sem tett kifejezetten a perbeli ingatlanrészre vonatkozó lemondó nyilatkozatot; ugyanakkor az I. rendű felperes helyett jognyilatkozat tételére nem is volt jogosult. Nem érdektelen az sem, hogy a felperesek a II. rendű felperes nyilatkozatát követően – de jelenleg is – a kérdéses ingatlanrész használói, s az alperesek az eljárás során maguk sem érveltek azzal, hogy a felperesek erre nem jogosultak. Az I. rendű alperes sem állította, hogy a felpereseket birtokba adásra, használati díj fizetésére felhívó, illetve más, a felperesek birtoklásának jogcímét kifogásoló intézkedést tett volna. A II. rendű felperes személyes meghallgatása során határozottan állította, hogy örökrészeként arról mondott le, amit édesanyja épített, ,,amit mi építettünk, arról nem''.
A peres felek nyilatkozatai mellett a bizonyítási eljárás során meghallgatott tanúvallomások az ügy érdemére döntő kihatással nem voltak. A meghallgatott tanúk az építkezés körülményeiről ismeretekkel nem vagy csak alig értékelhetően rendelkeztek; mások a felekkel rokoni kapcsolatban álltak, ezért érdekeltségük nem tette lehetővé vallomásuk hitelt érdemlő bizonyítékként való elfogadását.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek az ingatlan meghatározott illetőségére tulajdonjogot szereztek ráépítés jogcímén.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.I.20.815/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás