PK BH 2002/227
PK BH 2002/227
2002.06.01.
Megalapozza a hatóság kártérítési felelősségét, ha a tulajdonjognak a forgalmi engedélybe történő bejegyzése előtt az igazgatás-rendészeti ügyintéző nem tekinti meg a körözési nyilvántartást [Ptk. 349. § (1) bek., 339. § (1) bek.; 20/1990. (VIII. 6.) BM r. 10. §].
A felperes keresetében 830 000 forint és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni a megyei rendőr-főkapitányság alperest államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén. Hivatkozása szerint azáltal károsodott, hogy az alperes a lopás miatt országos körözés alatt álló személygépkocsit 1993. február 12-én K. I. nevére átírta. A forgalmi engedélybe bejegyzett adatokban bízva a gépjárművet 1 200 000 forintért K. I.-tól megvette, azonban azt lefoglalták, és annak tulajdonjogát nem szerezhette meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezésül előadta, hogy a felperes kárát nem a rendőrség dolgozója okozta, az igazgatásrendészeti előadó csak a tulajdonjog keletkezését regisztrálta. Egyébként a rendőrség belső gépjármű-nyilvántartása nem is közhiteles.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 800 000 forintot, valamint ennek 1993. március 1. napjától járó évi 20 százalékos kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásának jogi okfejtése szerint az alperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, az érvényben lévő körözés ellenére a gépkocsi lefoglalása helyett a forgalmi engedélyben a tulajdonosváltozást átvezette. Jogellenes magatartása és a felperest ért kár között az okozati összefüggés fennáll. Miután a felperes a gépkocsit 1 200 000 forint vételárért vásárolta, és az adásvétellel vegyes csereszerződés szerinti 400 000 forint értékű Honda személygépkocsit K. I.-tól visszakapta, a kár összegét a keresettel egyezően 800 000 forintban állapította meg. A 30 000 forint perköltség címén előterjesztett kártérítési igényt mint alaptalant elutasította.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte. Érvelése szerint a felperes kára azzal áll okozati összefüggésben, hogy nem tulajdonossal kötött adásvételi szerződést. Az alperesi ügyintéző jogellenes magatartást nem tanúsított. Utalt arra, hogy a felperes kártérítési igényével összefüggésben a szerződéses eladót marasztaló jogerős ítélet áll rendelkezésre, az igényérvényesítést nem teszi sikertelenné az a tény, hogy a végrehajtási eljárás vele szemben nem vezetett eredményre. Álláspontja szerint nincs jogi lehetőség arra, hogy a szerződésen kívül okozott kár miatt az államigazgatási szerv kártérítési felelősségét ugyanazon kár tekintetében egyetemleges felelősség hiányában a bíróság megállapítsa.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges körben a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított érdemi döntése is. Nem tévedett, amikor az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján megállapította. A körözés elrendelése a rendőrségnek a közhatalom gyakorlása során kifejtett olyan intézkedő tevékenysége, amely miatt az államigazgatási jogkörben történt károkozás szabályait kell alkalmazni. Az ellopott gépjárművek körözési listáját az alperes igazgatásrendészetének a dolgozói is kötelesek figyelemmel kísérni és figyelembe venni.
A kárfelelősség különös és általános feltételei a perbeli esetben fennállnak, az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperes káráért egyetemlegesség hiányában nem terheli felelősség. Tény, hogy a felperes közvetlenül a szerződéses jogviszonyból eredően károsodott, azonban az igényét az eladóval szemben nem tudta érvényesíteni, s ezáltal nincs elzárva attól, hogy az alperessel mint szerződésen kívüli károkozóval szemben lépjen fel.
A közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról szóló 20/1990. (VIII. 6.) BM rendelet 10. §-ában foglaltakból következően a forgalmi engedélybe történő bejegyzés nem jogkeletkeztető hatályú, azonban a gépjármű forgalmi engedélyének jogosítottja a rendőrhatóság nyilvántartása szempontjából és az ellenkező bizonyításáig tulajdonosnak tekintendő. Nem lehet vitás, hogy az alperes alkalmazottjának felróható magatartása miatt vált a jóhiszemű eladó a forgalmi engedély szerint tulajdonossá, s e közokirat adatainak hitelességében bízva kötött a felperes adásvételi szerződést a gépjárműre. Ennélfogva az alperes alkalmazottjának magatartása okozati összefüggésben van a felperes károsodásával. Az alperes védekezésében foglaltak vétlenségének bizonyítására nem alkalmasak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fentiekkel kiegészített helyes indokaira hivatkozással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf.V.20.676/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás