PK BH 2002/232
PK BH 2002/232
2002.06.01.
A szülő a nagykorú gyermeke után nem igényelhet a saját jogán tartásdíjat, ha a gyermek nem él vele egy háztartásban [Csjt. 60. § (2) bek., 67. § (2) bek.; XXIX. PED].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta. A házasságból 1981. március 16-án született L. és az 1985. július 29-én született G. nevű gyermekeket az alperesi apánál helyezte el. Kötelezte a felperest, hogy 1997. augusztus 1-jétől fizessen meg az alperesnek L. és G. tartására a részére rendszeres nettó jövedelemként kifizetett minden díjazása után gyermekenként 16,5-16,5%-ot, de legalább havi 10 000-10 000 forint alapösszeget. A felperest 1997. augusztus 1. napjától 1998. július 31. napjáig terhelő hátralékos tartásdíj összegét 113 000 forintban állapította meg, melynek megfizetésére a folyó tartás mellett részletfizetést engedélyezett. Az ítéletet előzetesen végrehajthatónak nyilvánította, és a végrehajtást közvetlen bírói felhívással rendelte el. Rendelkezett az alperes és a gyermekek közti kapcsolattartásról és a közös lakás használatáról.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett. Sérelmezte a házasság megromlásának okai körében megállapított elsőfokú ítéleti tényállást, kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását úgy, hogy a bíróság a házasságból 1979. szeptember 8-án született E. nevű nagykorú gyermekük javára is havi 10 000 forint határozott összegű tartásdíjat ítéljen meg, amennyiben pedig E. tanulói viszonya a jogerős ítélet meghozataláig megszűnne, kérte, hogy a másodfokú bíróság L. és G. után a felperest jövedelme 20-20%-a erejéig, havi 13 000-13 000 forint alapösszegű gyermektartásdíj megfizetésére kötelezze, végül kifogásolta a részletfizetés engedélyezését.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, a felperes tartási kötelezettségét 1997. augusztus 1-jétől a L. és G. nevű gyermekek után havi 10 000-10 000 forint határozott összegben állapította meg, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Indokolása szerint a házasság megromlásában mindkét fél magatartása közrehatott. A felperes házasságon kívüli kapcsolat létesítésével, az alperes fokozott ingerlékenységével és agresszív hangnemével járult hozzá a kapcsolat végleges megromlásához. A másodfokú bíróság a köteléki tényállásból mellőzte azt a megállapítást, hogy az alperes beteg ember, akinek a fenti magatartása a betegségével állt összefüggésben.
A felperes jövedelmeire nézve a bizonyítást kiegészítette, és az így beszerzett adatok alapján megállapította, hogy a felperesnek az M. Kft.-nél kapott keresetén felül az I. Bt.-től rendszeres jövedelme származik, ezek összevonásával a felperesnek a tárgyidőszakban igazolt havi nettó jövedelme 40 000 forint volt.
A másodfokú ítélet indokolása szerint E. 1998. júniusában érettségizett, azóta az életpályára felkészítő szükséges tanulmányokat nem folytatott, így a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdése, illetve a Legfelsőbb Bíróság XXIX. sz. Polgári Elvi Döntése értelmében tartásra nem jogosult. 1998. szeptember 1-jétől a felperes már csak két kiskorú gyermek tartására köteles, a jövedelméhez igazodó 20-20%- os mérték gyermekenként havi 8000 forint összegű tartásdíjnak felelne meg, a felperes azonban a havi 10 000- 10 000 forint alapösszeget nem kifogásolta. A százalékos marasztalására a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget, ezért az elsőfokú bíróság által meghatározott alapösszeg változatlanul hagyása mellett a felperest annak határozott összegű tartásdíjként való megfizetésében marasztalta. A Pp. 217. §-ának (3) bekezdése szerint a hátralékos tartásdíj részletekben való teljesítésére vonatkozó feltételek fennállását az elsőfokú bírósággal egyetértve, megállapította.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben előadta, hogy E. a műszaki egyetemre jár, tartásdíjra jogosult, ezért utána is tartásdíj megállapítását követelte. Az erre vonatkozó kérelmének elutasítása esetére L. és G. után a felperes nettó átlagjövedelmének 20-20%-át, legalább azonban havi 13 000- 13 000 forint gyermektartásdíj megállapítását kérte. Ezzel összefüggésben azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a felperes elkésett fellebbezése ellenére a két fiúgyermek után fizetendő tartásdíj mértékét eljárási szabálysértéssel szállította le, és figyelmen kívül hagyta a felperesnek a munkabéren felüli, de a megélhetése körében is felhasználható egyéb juttatásait. Kifogásolta a megállapított bontóperi tényállást, mert álláspontja szerint a házasság megromlását kizárólag a felperes hűtlen magatartása idézte elő.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jogerős ítélet nem törvénysértő abban, hogy a nagykorú E. után a felperesi tartásdíjban való marasztalását mellőzte, ennek indokolását azonban a Legfelsőbb Bíróság a következők szerint helyesbíti.
A Legfelsőbb Bíróság XXIX. sz. Polgári Elvi Döntése a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdésében említett szükséges tanulmányok körébe vonja az életpályára előkészítő, szükséges tanulmányok végzését, így megfelelő tényállás mellett az érettségit közvetlenül követő egyetemi előkészítő tanfolyam – különösen, ha amellett a nagykorú gyermek nyelvet is tanul – a tartásra való jogosultság alapját képezhetné. Az adott ügyben azonban nem volt kellően bizonyított, hogy a nagykorú gyermek egyetemi előkészítő tanfolyamra járt, vagy ha végzett is ilyen tanfolyamot, az ezzel járó időbeli elfoglaltsága mennyiben indokolta azt, hogy a közgazdasági gimnáziumban szerzett szakképesítését vagy munkaerejét egyébként önálló megélhetése érdekében nem hasznosította, azaz a tartásra valóban rászorult.
Ezen túlmenően azonban a perbeli adatok alapján azok a feltételek sem állottak fenn, amelyek a Csjt. 67. §-ának (2) bekezdése szerint az alperesnek a nagykorú gyermek érdekében saját jogán való jogérvényesítését lehetővé tették volna. A Csjt. 67. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosultat saját háztartásában tartja és gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán is pert indíthat.
E. tanúvallomása megerősítette, hogy a felek különélése óta az ő ellátásához mindkét fél lényegében arányosan hozzájárult, de a nagykorú gyermek életvitelszerűen egyik szülő háztartásában sem élt, tartózkodási helyét váltogatta, ennek megfelelően a felek részben pénzbeni juttatásokban részesítették, részben pedig természetben gondoskodtak róla. Ilyen élethelyzetben – a saját háztartásban történő tartás és gondozás tényleges megvalósulása nélkül – az alperes a saját jogán nem követelhet pénzbeni tartást a felperestől, ez a perlési jogosultság a nagykorút már csak személyesen illeti meg.
A kiskorú gyermekek utáni tartásra vonatkozóan a felperes elkésetten sem fellebbezett, ellenkérelmet terjesztett elő, melyben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A másodfokú bíróság – a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben – az alperesi fellebbezés elbírálása körében a tartás mértékét nem szállította le, csupán a százalékos marasztalást mellőzte. A felperes jövedelmét pontosító másodfokú peradatok szerint a felperes a főállásában és egyéb kereső tevékenységével összevontan havi 40 000 forint nettó jövedelemre tett szert. A gyermekenkénti 10 000 forintos határozott összegű gyermektartásdíj tehát a felperes jövedelmének gyermekenként 25%-át teszi ki, ami az elsőfokú bíróság által meghatározott százalékos mértéket jelentősen túllépi, az alapösszegen pedig a másodfokú bíróság nem változtatott.
A házasság megromlásának okait illetően a bíróság a tényállást részletes bizonyítás lefolytatása után állapította meg, az erre alapított indokolása okszerű, megalapozott és az iratok tartalmával megegyező. A helyes mérlegeléssel megállapított tényállás felülmérlegeléssel való megváltoztatására a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.21.969/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás