GK BH 2002/236
GK BH 2002/236
2002.06.01.
Az értékpapír megsemmisítésére vonatkozó eljárás megszüntetése esetén az értékpapírt annak kell kiadni, aki azt bemutatta. Ennek elmulasztása esetén a perköltségviselésre vonatkozó szabályok értelmezése [Ptk. 287. § (1) bek., 338/B. §; Pp. 78. § (1) bek., 80. § (1) bek.; 105/1952. (XII. 28.) MT r.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek a perköltségre leszállított keresetét elutasította, és megállapította, hogy a perrel felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik. Az ítélet indokolása szerint T. I. 1993. július 30-án 300 000 Ft névértékben befektetési jegyeket vásárolt, amelyek 1995. április 14-én kikerültek a birtokából, s az értékpapírok megsemmisítése iránt eljárás indult. Az eljárást a közjegyző 1995. december 12-én azért szüntette meg, mert a befektetési jegyeket az alperesnél bemutatták, aki azokat 1995. október 30-án letéti őrzésbe vette, s erről a közjegyzőt értesítette. T. I. pert indított egyebek mellett a jelen per felperese ellen is annak megállapítása iránt, hogy a perbeli értékpapíroknak ő a tulajdonosa. T. I. felperes keresetét a másodfokú bíróság az 1998. október 30-án kelt jogerős ítéletével elutasította. Megállapította, hogy a perbeli értékpapírokat a jelen per felperese 1995. június 7-én megvásárolta, így kerültek a birtokába, ezért azok tulajdonosává vált (Ptk. 119. §).
A jelen perben a felperes az értékpapírok kiadása vagy azok ellenértékének megfizetése iránt indította a pert 1996. augusztus 9-én az alperes ellen. Az alperes a perbeli értékpapírokat csak azután adta ki (1998 december 15-én) a felperesnek, miután a T. I. által a tulajdonjog megállapítása iránt indított per jogerősen befejeződött. A felperes az értékpapírok átvétele után a keresetét a perköltségre leszállította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem pernyertes, ezért a perköltségigénye alaptalan. Az alperes – miután a T. I. által indított perben a perbeli értékpapírok tulajdonjoga vitás volt – a jogerős ítélet meghozataláig nem ismerhette el a felperes tulajdonjogát. Figyelembe vette azt is, hogy az alperes nem a felperestől, hanem annak élettársától, N. Zs.- tól vette át a perbeli értékpapírokat, és ezután helyezte letéti őrzésbe. A jogerős ítélet után azonban az alperes teljesített. Ezért a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése értelmében határozott a perköltségviselésről.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében megváltoztatta, és az alperest a felperes javára 33 000 Ft elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Abból indult ki, hogy az alperes a keresetet 1998. december 15-én önként teljesítette, amely egyenértékű azzal, hogy a felperes teljes egészében pernyertes. A pervesztes fél a pernyertes fél költségeit a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni. Az alperes mentesülését az jelentette volna, ha a Ptk. 287. §- ának (1) bekezdése értelmében ténylegesen bírói letétbe helyezéssel teljesít.
A jogerős másodfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Ślláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy az alperes a perre okot adott. Az alperes nem ismerhette el a felperes igényét mindaddig, amíg a másik igénylő, T. I. keresete alapján a per jogerősen le nem zárult. A függő jogi helyzet 1995. október 30-a és 1998. október 30-a között állt fenn. A bírói letétbe helyezéssel történő teljesítés a fél számára nem kötelező, ezt a Pp. 287. §-ának (1) bekezdése lehetőségként írja elő.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme arra irányult, hogy a felülvizsgálati bíróság a másodfokú ítéletet a hatályában tartsa fenn. Az alperes a tulajdoni igényét nem ismerte el annak ellenére, hogy az értékpapíroknak tulajdonosa volt, annak összes jogosítványával együtt, függetlenül a T. I. által indított pertől.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a másodfokú ítélet nem jogszabálysértő.
A felperes azért szállította le a keresetét, mert azt az alperes teljesítette. Az alperes tehát a Pp. 80. §-ának (1) bekezdése alapján akkor mentesülhetne a perköltség megfizetése alól, ha a perre okot nem adott. Ezt azonban nem sikerült bizonyítania.
A perbeli értékpapírok – befektetési jegyek – bemutatóra szóló értékpapírok voltak, azok kibocsátójával vagy a kibocsátó megbízottjával szemben az értékpapírokból eredő jogait a Ptk. 338/B. §-a alapján az értékpapír birtokosa, bemutatója érvényesítheti. A felperes, illetve megbízottja mint az értékpapír birtokosa az alperessel szemben nem az értékpapírból eredő jogait kívánta gyakorolni, hanem mint értékpapír-forgalmazót az értékpapírjai eladásával bízta meg. A felperes megbízottja tehát nem fizetés végett mutatta be az alperesnél az értékpapírokat, hanem az ügylet realizálása végett. Az alperes – az 1999. június 15-i beadványa szerint – nem is teljesíthetett hozamkifizetést. A Ptk. 287. §-ának (1) bekezdése – amely a szerződések teljesítési módjának egyik szabálya – nem alkalmazható, mert az alperesnek nem volt szerződéses kötelezettsége a felperes irányában. A közjegyzői határozat az értékpapír birtokosát hívta fel arra, hogy az értékpapírt a közjegyzőnél mutassa be, és megtiltotta a kifizetésre kötelezett szerveknek, hogy az értékpapírra fizessenek.
A 105/1952. (XII. 28.) MT rendeletben szabályozott eljárás kétféle módon fejeződhet be. Amennyiben az értékpapírt nem mutatják be, úgy azt a közjegyző semmissé nyilvánítja, és az értékpapír tényleges birtokosa annak alapján jogot nem érvényesíthet. Ha azonban bemutatják, a közjegyző nem tartja magánál az értékpapírt, hanem a bemutatónak visszaadja, és az eljárást megszünteti. Nem vizsgálja – nem is teheti –, hogy a bemutató tulajdonos-e vagy sem.
A perbeli esetben a felperes megbízottja eladásra vitte be az értékpapírokat az alpereshez, aki felhívta a felperest – az 1995. október 30-i jegyzőkönyv tanúsága szerint –, hogy a letiltásra tekintettel keresse meg a közjegyzőt. Egyben ,,rendezésig'' az értékpapírokat ,,bevonta'' azzal, hogy azokat letéti őrzésben tartja. Ezt a felperes tudomásul vette, ez azonban nem jelentette azt, hogy a felek között letéti szerződés jött volna létre, ehhez hiányzott az egybehangzó akaratnyilatkozat. A bevonásra és őrzésre az alperes részéről egyoldalúan került sor. A közjegyző a megsemmisítési eljárást megszüntette, ezt követően az értékpapírt annak kell kiadni, aki azt bemutatta, hacsak nincs valamilyen egyéb jogcíme az alperesnek az értékpapírok birtokban tartására. Az eljárás megszüntetése folytán már a kifizetés sincsen megtiltva. A kifizetés viszont szerződéses kötelezettség, ezért ebben a körben már esetleg felmerülhet a bírósági letéttel való teljesítés kérdése. A birtokba adás tekintetében – szerződés hiányában – azonban nem. A felelős őrzés szabályai sem jöhetnek szóba, mivel az alperes az értékpapírokat azok tényleges birtokosától vette át, annak ideiglenes beleegyezésével. Az alperesnek tehát a megsemmisítési eljárás után nem volt joga arra, hogy az értékpapírok kiadását azzal szemben, aki azt bemutatta, megtagadja. Ha az értékpapír megkerül – azt bemutatják –, sem a közjegyzőt, sem az alperest nem illeti meg az a jog, hogy az értékpapírt a tulajdonjogi per rendezéséig visszatartsa. Azt annak a részére kell visszaadni, aki bemutatta. Ha az értékpapír megkerül, a megsemmisítési eljárás célját veszti, és az értékpapír tényleges birtokosa és a magát az értékpapír tulajdonosának állító személy között dől el, hogy ki jogosult az értékpapír birtoklására, így az abból eredő jogok érvényesítésére.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján helytállóan fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv.I.31.333/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás