GK BH 2002/240
GK BH 2002/240
2002.06.01.
Jelzálogjoggal biztosított követelés engedményezésekor a zálogjog is átszáll az új jogosultra. Nem keletkezik tehát új jelzálogjog, hanem az átszálló, engedményezett követelést biztosító olyan zálogjog áll fenn, amely megtartja eredeti rangsorát. A felszámolási eljárásban tehát a hitelezői igény besorolásakor az eredeti rangsor az irányadó [Ptk. 251. § (1) és (3) bek., 253. § (3) bek., 263. § (2) bek., 266. § (2) bek., 328. § (3) bek., 329. § (1) és (3) bek.; Pp. 130. § (1) bek. h) pont, 157. § a) pont; 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 51. § (1) bek., 57. § (1) bek. b) és g) pont].
Az adós felszámolása iránti eljárás 1997. február 27. kezdőnappal indult meg. A bíróság felszámolóként az N. Kft.-t jelölte ki. Az eljárást az 1993. évi LXXXI. törvénynyel módosított 1991. évi IL. törvény rendelkezései alapján kell lefolytatni (módosított Cstv.).
Az M. H. Bank Rt. mint hitelező 1997. május 8-án a bíróságot arról tájékoztatta, hogy az adóssal szemben fennálló követelését – a mellékelten megküldött megállapodás szerint – 1996. november 22-én értékesítette az MHB W. Kft. részére. A megállapodás szerint az értékesített követelés 34 670 928 Ft, amely az 1990. március 23-án létrejött 73/1990. számú hitelszerződésen alapult. A hitelszerződés biztosítására létrejött 1289/1992. számú 20 000 000 Ft és járulékai erejéig fennálló jelzálogjogra vonatkozó szerződés az adósnak a j.-i 1925/A-5., 1925/A-6. helyrajzi számú, természetben J.-n a Bérkocsis u. l. sz. alatt található ingatlanára vonatkozott. A követelés faktorálására vonatkozó megállapodásban foglaltak szerint az MHB Rt. jogelőd visszavonhatatlanul hozzájárult ahhoz, hogy az ,,átruházott követelést biztosító jelzálogjog az MHB W. javára változatlan tartalommal és sorrendben az ingatlan- nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön, tekintettel arra, hogy a jogosult személyében történő változás nem érinti a jelzálogjog keletkezésének időpontját és terjedelmét''. Hozzájárult az MHB Rt. a megállapodásban ahhoz is, hogy az MHB W. faktoráló cégnek az átruházott követeléssel és annak biztosítékaival kapcsolatban folyamatban lévő polgári, büntető és egyéb hatósági eljárásokban jogutódlása megállapítást nyerjen. Az MHB W. Kft. faktoráló cég a jelzálogjog átszállásának tényét az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztette. Annak tárgyában a földhivatal 1997. március 5-én hozta meg határozatát.
A jogutód hitelező 1997. március 17-én, határidőn belül nyújtotta be hitelezői igényét a felszámolóhoz, amelyet a felszámoló 1998. február 16-án igazolt vissza a 98-131. iktatószámú intézkedésével olyan módon, hogy 13 500 000 Ft tőkét a módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének b) kategóriájába, 5 500 974 Ft alapkamatot ugyancsak a b) kategóriába, 58 648 Ft egyéb követelést is a b) kategóriába, 22 004 027 Ft késedelmi kamatot pedig a c) kategóriába sorolt be. A hitelezői igény nyilvántartásbavételét illetően a felek között vita nem volt. A jogutód hitelező 1998. nyarán – pontosan nem ismert időpontban – tájékoztatást kért a felszámolótól a felszámolási eljárás alakulásáról, az adós vagyoni helyzetéről. A felszámoló 1998. szeptember 29-i dátumú levelében arról tájékoztatta a hitelezőt, hogy az adós ingatlanvagyonának értékesítésére 1998. május hóban pályázati felhívást tett közzé. Az ingatlan értékesítése azonban elhúzódik, mert a pályázattal összefüggésben egy ,,nem nyert pályázó'' a bírósághoz kifogást nyújtott be. A felszámoló arról is tájékoztatta a hitelezőt, hogy ,,az APEH által bejegyzett végrehajtási jog időben megelőzte az Önök által bejegyezett jelzálogjogot az ingatlanra, így az Önök hitelezői igényének kielégítési mértéke 0 Ft''.
E tájékoztatást követően a jogutód hitelező 1998. október 6-án a felszámolótól döntése megváltoztatását kérte. Levelében kifejtett jogi álláspontja szerint a szerződéssel megszerzett jelzálogjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzése a jogelőd ranghelyén történt meg, ezért az APEH végrehajtási jogának bejegyzése nem előzheti meg. Ellenkező esetben kifogás benyújtását helyezte kilátásba. A felszámoló az 1998. október 28-án írott levelében a jogutód hitelezőt álláspontja fenntartásáról tájékoztatta, kifejtette, hogy a hitelezői igény ,,kielégítése szempontjából a végrehajtási jog és jelzálogjog jogosultja azonos ranghelyen szerepel''. Amennyiben az értékesített ingatlant mindkét jog terheli, ,,úgy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31 . tvr. 19. §-ának (1)–(2) bekezdése az irányadó''.
A jogutód hitelező 1998. november 25-én újabb levelet intézett a felszámolóhoz, amelyben azt közölte, hogy ,,a mai tárgyalásunkon elhangzottakra hivatkozva mellékelem az MHB W. Kft. által a földhivatal felé eljuttatott jelzálogjog-átjegyeztetési kérelmet''. Ismételten kérte, hogy a felszámoló a megküldött okirat és az egyeztetés alapján jogi álláspontját vizsgálja felül, és annak eredményéről legkésőbb 1998. november 30-ig tájékoztassa, ellenkező esetben a felszámoló tevékenysége miatt kifogást fog előterjeszteni a bírósághoz.
A felszámoló 1998. november 30-a dátummal értesítette a jogutód hitelezőt, hogy ,,köszönettel vettük hozzánk eljuttatott – a földhivatal felé írt – jelzálogjog-átjegyzési kérelmüket. Egyúttal jelzem, hogy hitelezői igényükkel kapcsolatban álláspontunkat fenntartjuk''. A hitelező a felszámoló végleges álláspontjának közlése után kifogását 1998. december 8-án nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz, amelyben a felszámoló sérelmezett intézkedésének megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a jelzálogjoga megelőzte az APEH 1996. december 17-én bejegyzett végrehajtási jogát, és ezért az értékesített ingatlan vételárából a Ptk. 263. §-ának (2) bekezdése szerint a kielégítés joga az APEH követelését megelőzően illeti meg.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. A tényállást a jogutód hitelezővel egyezően adta elő, azonban jogi álláspontja szerint a zálogjogosultak kielégítésének rangsorát az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés időpontja határozza meg. Az APEH végrehajtási joga pedig korábban került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, mint az MHB W. Kft.-nek az 1997. március 5-én bejegyzett jelzálogjoga.
Az elsőfokú bíróság a felek képviselőinek nyilatkozatait és a csatolt okiratok adatait mérlegelve (a meghozott 21. sorszámú végzésében) a kifogásnak helyt adott. Kötelezte a felszámolót, hogy a kifogással élő hitelező ,,igényének visszaigazolása – J. belterület 1925/A/5. hrsz.-ú társasház különlap. III. Rész 1. sorszám alatt bejegyzett – (előző) M. H. Bank Rt. helye szerinti – jelzálogjog jogosultjaként történjen''. Megállapította, hogy a jelzálogok átszállásának tényét a Földhivatal ugyan valóban március 5-én jegyezte be, azonban azzal a megjegyzéssel, hogy ,,a ...192. számú határozat ranghelyén''. A Ptk. 263. §- ának (2) bekezdése szerint pedig, ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a törvény eltérő rendelkezésé hiányában a kielégítés joga a jogosultakat zálogjoguk keletkezésének sorrendjében illeti meg. Megállapítása szerint a kifogás előterjesztőjét a jogelődje ranghelyén megillető jelzálogjog megelőzte az APEH végrehajtási jogát. Ezért a kifogással élő hitelező ,,besorolási kérelmének'' helyt adott.
A végzés ellen a felszámoló nyújtott be fellebbezést, amelyben az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását és a kifogás elutasítását kérte. Bejelentette, hogy időközben a vitával érintett ingatlant értékesítette, és a vételárból az APEH követelését engedményezéssel megszerző A. kft. hitelező követelését részben kiegyenlítette. Jogi álláspontját a különböző időpontokban bejegyzett zálogjogok kielégítési sorrendjére vonatkozóan fenntartotta a Ptk. 263. §-ának (2) bekezdésére utalással. Hivatkozott a Ptk. 251. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (Iny.) 6. §-ának (2) bekezdésére, mely szerint a bejegyzés hozza létre a szerződésen alapuló jelzálogjogot. Az Iny. 14. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlanhoz kapcsolódó jog vagy tény keletkezését, módosulását, illetve megszűnését kérelemre kell bejegyezni, az Iny. 19. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a tulajdoni lapon a bejegyzések egymás közti sorrendjét, rangsorát az az időpont határozza meg, amikor az alapul szolgáló beadvány az ingatlan-nyilvántartási iktatóhoz érkezett. Álláspontja szerint nem lehet kétséges, hogy az APEH végrehajtási joga 1996. december 17-én korábban bejegyzésre került, mint a kifogással élő hitelező 1997. március 5-én bejegyzett jelzálogjoga.
Utóbb fellebbezését kiegészítette, és a kifogás elutasítását elsősorban a kifogás elkésettsége miatt kérte. Álláspontja szerint a hitelező a módosított Cstv. 51. §- ának (1) bekezdésében meghatározott 8 napos határidőn túl nyújtotta be kifogását, tekintettel arra, hogy a felszámoló sérelmezett intézkedéséről legkésőbb 1998. október 6-án – amikor a felszámolót álláspontja megváltoztatására hívta fel – már értesült, és kilátásba helyezte a kifogás benyújtását. A kifogást azonban csak 1999. december 8-án – megítélése szerint elkésetten – nyújtotta be. Ezért azt az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítani. Hivatkozott a Pp. 157. §-ának a) pontjára, a 130. §-a (1) bekezdésének h) pontjára, és azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság ,,az elsőfokú bíróság jogszabálysértő végzését megváltoztatva, a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján szüntesse meg az eljárást''. Abban az esetben, ha a másodfokú bíróság nem fogadná el a kifogás elkésettségére vonatkozó kérelmét, fenntartotta a vita érdemére vonatkozóan kifejtett jogi álláspontját.
A kifogással élő a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a kifogás elkésett-e, és arra a következtetésre jutott, hogy az elkésettség nem állapítható meg. Kétségtelen, hogy a felszámolónak a zálogjog jogosultjai közötti sorrendre vonatkozó álláspontját a kifogással élő hitelező legkésőbb 1998. október 6-án már megismerte. Megállapítható azonban az is, hogy a hitelező és a felszámoló között ezt az időpontot követően egyeztetések folytak, melynek során a hitelező a felszámoló jogi álláspontjának megváltoztatását kérte és remélhette. A csatolt levelezésből kitűnik, hogy az egyeztetés során a hitelező a felszámoló részére átadta a zálogjog keletkezésének sorrendjére vonatkozó okirati bizonyítékait. Megállapítható továbbá az is, hogy a felszámoló az utolsó okiratot, a jelzálogjog-átjegyzési kérelmet a hitelezőtől 1998. novemberében vette át, amelynek megtörténtét az 1998. november 30-án írt utolsó nyilatkozatában nyugtázta (18. számú beadvány 5. melléklet). A felszámoló azonban az átvett utolsó okirati bizonyíték alapján sem változtatta meg jogi álláspontját. A hitelező emiatt nyújtotta be a módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló intézkedésével kapcsolatos kifogását, a módosított Cstv. 51. §-ának (1) bekezdésében írt határidőn belül, minthogy a felszámoló 1998. november 30-i utolsó intézkedése a kifogással élő hitelező érkeztető bélyegzője szerint hozzá 1998. december 2-án érkezett meg. Az 1998. december 8-án benyújtott kifogás tehát nem késett el. Mindezekre tekintettel a kifogás elutasítására, illetőleg a kifogás elkésettsége miatt az eljárás megszüntetésére nem kerülhetett sor, ezért a kifogást érdemben kellett elbírálni. Az ügy érdemét illetően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő.
Nem vitás, hogy a kifogással élő hitelező a jogelődjének az adóssal szemben fennálló kölcsönszerződésen alapuló és jelzálogjoggal biztosított követelését megvásárolta. A követelés megvásárlásának, más néven faktorálási szerződésnek a jogi alapját a Ptk.-nak az engedményezésre vonatkozó 328-330. §-ai adják. A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése szerint az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is.
A Ptk. 328. §-ának (3) bekezdése azt írja elő, hogy az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell; a kötelezett az értesítésig jogosult az engedményezőnek teljesíteni.
Az idézett jogszabályok alapján nyilvánvaló, hogy az engedményezett, faktorált követelés tekintetében a szerződés jogosultja számára nem új jog, az adott ügyben az adóssal szemben fennálló új követelés keletkezik, hanem az engedményezőn eredetileg megszerzett jogában következik be jogutódlás. A jogutód által megszerzett jog pedig terjedelmében, jogcímében azonos a jogelőd jogával, amellyel szemben a kötelezett a Ptk. 329. §-ának (3) bekezdése szerint azokat a kifogásokat érvényesítheti, és azokat az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az értékesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.
A Ptk. 266. §-ának (2) bekezdése szerint jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése szükséges. Az engedményező jogelőd jelzálogjogának alapítását nem vitásan írásba foglalták és a jelzálogjogának az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is megtörtént. A kifogással élő hitelező faktorált jelzálogjogának alapítása tehát érvényes, és az APEH 1996. december 17-én bejegyzett végrehajtási jogát megelőzően keletkezett. Sem a Ptk., sem a 2000. január 1-jéig hatályban volt 1972. évi 31. tvr. (Iny.) nem tette kötelezővé a jelzálogjogot engedményezéssel, faktorálással megszerző jogutód számára a megszerzett jognak, a jogutódlásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését. Ebből következik, hogy a jogutód jogszerzésének idejétől, illetőleg annak az ingatlan-nyilvántartásba való esetleges bejegyzése idejétől nem függhetett a megszerzett jog kielégítésének sorrendje. E tekintetben a Ptk. 263. §-ának (2) bekezdése irányadó, mely szerint, ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, törvény eltérő rendelkezésének hiányában a kielégítési jog a jogosultakat zálogjoguk keletkezésének sorrendjében illeti meg – amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen hivatkozott. Ez a következtetés vonható le a zálogjogra vonatkozó, a Ptk. 251. §-ának (1) bekezdésében foglalt abból az általános szabályból, mely szerint a zálogjog jogosultja a zálogtárgyból más követeléseket megelőző sorrendben nyerhet kielégítést. Továbbá a Ptk. 251. §-ának (3) bekezdéséből, amely szerint a követelés átszállásával a zálogjog is átszáll az új jogosultra. Ebből következően az eredeti, átszálló követelést biztosító zálogjog nem új zálogjog, hanem az átszálló, engedményezett (faktorált) követelést biztosító olyan zálogjog, amelyet a Ptk. 253. §-ának (3) bekezdése második fordulata értelmében a követeléshez hasonlóan át lehetett ruházni, de csak a követeléssel együtt.
Az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapján nem lehet kétséges, hogy a kifogással élő hitelező jelzálogjogának bejegyzésére az M. H. Bank Rt. jogelőd hitelező ranghelyén került sor. A jogutód hitelező ranghelye ezért az APEH-nek a kielégítési sorrendet meghatározó ranghelyét megelőzi. Az elsőfokú bíróság ezért a vonatkozó jogszabályok helyes alkalmazásával adott helyt a kifogásnak, és helyesen kötelezte a felszámolót arra, hogy a kifogással élő jogutód hitelező igényét a jogelőd hitelező ranghelye szerint tartsa nyilván a zálogjoggal biztosított hitelezői követelések között.
A Legfelsőbb Bíróság az előbbi tényállásbeli, és indokbeli kiegészítéssel az elsőfokú bíróság érdemben helyes végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Fpk.VI.32.687/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás