248/B/2002. AB határozat
248/B/2002. AB határozat*
2002.11.19.
MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Ferencvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének a lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 14/2000. (X. 2.) rendelete 33. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Ferencvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének a lakások és helyiségek bérletére és elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 14/2000. (X. 2.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 33. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Álláspontja szerint a támadott szabályozás ellentétes az Alkotmánynak az egyenlő elbírálás elvére és az emberek közötti megkülönböztetés tilalmára vonatkozó rendelkezésével. (Az indítványozó az Alkotmány 70. §-át jelölte meg, kérelme azonban – tartalmát tekintetve – a 70/A. §-ra utal.)
Az indítványozó azt sérelmezte, hogy az Ör. támadott előírásának megfelelően „az önkormányzati bérlakások bentlakó bérlő általi megvétele a forgalmi érték 15 százalékának megfizetésével lehetséges. Az önkormányzati erőből tíz éven belül vásárolt lakásokért a forgalmi érték 30 százalékát kell fizetnie a bentlakó bérlőnek”. Az indítványozó úgy vélte, hogy „ez – a kivételes eseteket figyelmen kívül hagyó, azokról külön nem rendelkező jogszabály súlyosan és sokszorosan hátrányos helyzetbe hozza azokat a bérlőket, akik bontásra ítélt házban rehabilitációs területen lévő ingatlanban laknak”. Arra hivatkozott, hogy ily módon „a már többszörösen hátrányos helyzetbe hozott, korábbi bérleménye elhagyására kényszerített lakó a forgalmi érték 30 százalékát (a 15 százalék kétszeresét) köteles fizetni pusztán azért, mert korábbi bérleménye eladási tilalom alatt állt.”
II.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) több tárgykörben rendeletalkotásra hatalmazta fel a helyi önkormányzat képviselő-testületét.
Az Lt. 54. § (3) bekezdése alapján az önkormányzat rendeletében határozza meg az e törvény alapján vételi, illetőleg elővásárlási joggal nem érintett lakások eladásának feltételeit.
Az Ör. 33. § kifogásolt (2) bekezdése – az Lt. idézett felhatalmazásának megfelelően – a következő rendelkezést tartalmazza:
„A vételár az üresen maradt házfelügyelői szolgálati, illetve a komfort nélküli lakások házbeli tulajdonos részére történő elidegenítése esetén a forgalmi érték: a felújítás elvégzése után értékesítetteknél, valamint az önkormányzat által épített lakásoknál a társasházzá alakítás megkezdésétől számított 10 éven belül az (1) bekezdés szerinti összeg 50%-a, a vásárolt lakásoknál az önkormányzati megvásárlástól számított 10 éven belül az (1) bekezdés szerinti összeg 30%-a, a többi esetben 15%-a.”
Az Ör. 33. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a lakás forgalmi értékét csökkenteni kell a bérlő által a bérbeadó hozzájárulásával, a bérbeadóra tartozó és helyette elvégzett és meg nem térített értéknövelő, számlával igazolt beruházások értékével.”
2. Az indítvány alapján az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az Ör. vitatott előírása tartalmaz-e az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző hátrányos megkülönböztetést. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes.” [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 197., 200.]
Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban már rámutatott arra, hogy „a lakásrendszer piaci alapokra helyezése, a lakásvagyon privatizációja a gazdasági rendszerváltás része.” (ABH 1993. 373., 386.)
Az Alkotmánybíróság – e megállapításnak megfelelően – az 51/1996. (X. 30.) AB határozatban pedig hangsúlyozta, hogy „az önkormányzat mint közhatalmi szerv és mint bérlakástulajdonos joga és felelőssége, hogy számos gazdasági, társadalmi körülmény figyelembevételével, az Lt.-ben foglalt keretek és felhatalmazás alapján bérlakásai vételárát megállapítsa.” (ABH 1996. 336., 338.)
Az Ör. 33. § eljárás alá vont (2) bekezdése az üresen maradt volt házfelügyelői, illetve komfort nélküli lakások értékesítése esetén a házbeli tulajdonosok számára kedvezőbb feltételeket állapít meg, mint más vevők esetében. A sérelmezett előírás nem az eleve jogosultak, így vételi vagy elővásárlási joggal rendelkezők között tesz különbséget, hanem elsősorban az adott társasház tulajdonostársainak ingatlanszerzését kívánja lehetővé tenni az adott épület csekélyebb értékű ingatlanai tekintetében.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a szabályozás semmilyen alapjogot, így az emberi méltóság általános személyiségi jogát sem érinti, s nem tekinthető az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott jogegyenlőség elvét sértő hátrányos, önkényes megkülönböztetésnek.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 33. § (2) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2002. október 7.
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 248/B/2002.
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás