KK BH 2002/249
KK BH 2002/249
2002.06.01.
A Szerencsejáték Felügyelet határozatát meg lehet támadni azon a címen, hogy jogszabálysértő szakhatósági nyilatkozaton (határozaton) alapul [1991. évi XXXIV. tv. 1. § (1) bek. i) pont, 2. § (2) bek., 26. § (4) bek.; 1957. évi IV. tv. (Áe.) 42. § (1) bek., 62. § (3) bek., 73. § (2)–(3) bek.; 25/1991. (X. 16.) PM r. 11. § (1) bek. a/1. pont].
A felperes 1996. év elején több kérelmet nyújtott be az alperes beavatkozóhoz annak érdekében, hogy illetékességi területén, így többek között a Nagykőrös, S. u. 30. alatt üzemelő H. presszóban is adjon előzetes hozzájárulást II. kategóriájú játékterem üzemeltetéséhez. Az alperesi beavatkozó határozataiban a felperes kérelmeit elutasította. A H. presszó tekintetében a döntését 1996. június 21. napján hozta meg az 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: T.) 2. §-ának (4) bekezdésére alapítottan.
A jegyzői szakhatósági határozatokat mellékelve a felperes az alpereshez benyújtott kérelmeiben játéktermek üzemeltetésének engedélyezését kérte.
Az alperes az 1996. július 26. napján hozott határozataiban a felperes kérelmeit elutasította. Döntéseit a T. 26. §-ának (4) bekezdésére, valamint a 25/1991. (X. 16.) PM rendelet (a továbbiakban: R.) 11. §-a (1) bekezdésének a/1. pontjára alapítottan azzal indokolta, hogy a jegyző hozzájáruló nyilatkozatának hiánya miatt a játéktermek működtetése nem engedélyezhető.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte arra hivatkozva, hogy azok nem megalapozott szakhatósági véleményen alapulnak.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy számára a jegyzői döntések kötelezőek, azok felülvizsgálatára nincs jogosultsága, jegyzői hozzájárulás hiányában pedig nem jogosult az engedélyek kiadására, ezért határozatai nem jogszabálysértőek.
Az alperesi beavatkozó is a felperesi kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróságnak az volt a jogi álláspontja, hogy az alperesi beavatkozó döntései szakhatósági nyilatkozatnak minősülnek, amelyeket az ügy érdemében hozott döntés, azaz az alperes határozatai ellen benyújtott kereset elbírálásakor lehet és kell felülvizsgálni. A perben lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján pedig azt állapította meg, hogy a jegyzői határozat jogszabálysértő, mert a város, S. u. 30. sz. alatt lévő H. presszó esetében játékterem üzemeltetése nem sérti a T. 2. §-a (4) bekezdésének a) pontjában megnevezett érdekeket. Ezért e szórakozóhely tekintetében az alperes elutasító döntése sem felel meg a T. rendelkezéseinek. Ennélfogva ezt az alperesi határozatot _hatályon kívül helyezte. Az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte, és előírta, hogy az e játékteremmel kapcsolatos engedélyezésre vonatkozó felperesi kérelmet az alperesnek újból el kell bírálnia. Utalt egyben arra, hogy nem megfelelőnek ítélt szakhatósági vélemény esetén nincs alap elutasító döntés meghozatalára. Más szórakozóhelyek, létesítendő játéktermek tekintetében a bíróság az alperesi beavatkozó határozatait megalapozottnak és jogszerűnek értékelte. Ebből következően azt állapította meg, hogy az alperes ezekre alapított perben felülvizsgálni kért többi határozata jogszerű döntést tartalmaz. A felperesnek a határozatot meghaladó körben előterjesztett kereseti kérelmét ennélfogva elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte annak akkénti megváltoztatását, hogy a másodfokú bíróság határozata ellen előterjesztett keresetet is utasítsa el. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú ítélet téves jogi állásponton alapul. A jegyzői döntés ugyanis nem szakhatósági nyilatkozat, hanem mérlegelési jogkörben eljárva hozott határozat, amelynek felülbírálatára az alperesnek nincs jogi lehetősége; hangsúlyozta, hogy a jegyző döntését senki nem pótolhatja. Ennélfogva az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállás és az abban nevesített jogszabályhely nem eredményezheti az ő határozatának jogszabálysértő voltát. Más elsőfokú ítéleteket megjelölve hivatkozott arra is, hogy e perben a jegyző döntését a bíróság nem bírálhatta volna felül.
A felperes az elsőfokú ítélet fellebbezéssel érintett részének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a Pp. 247. §-a és a 253. §-ának (3) bekezdése értelmében – a fellebbezési kérelem és ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ebből következően kizárólag abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az elsőfokú ítéletnek a határozattal kapcsolatos döntése érdemben helyes-e vagy sem.
Mindenekelőtt kiegészíti a Legfelsőbb Bíróság – a fellebbezési eljárásban igazolt és a felek által sem vitatott tény alapján – az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást azzal, hogy az alperesi beavatkozó az 1998. december 16-án hozott határozatában hozzájárult ahhoz, hogy az S.-P. Kft. a H. presszóban (tehát az e perben vitatott helyszínen) II. kategóriájú játéktermet üzemeltethessen. Ennek alapján az alperes e jogi személy részére határozatában 1999. január 30-án a játékterem működtetését engedélyezte.
Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a perbeli jogvita elbírálására irányadó az R. 11. §-a (1) bekezdésének a/1. pontja nem szakhatósági nyilatkozatról, hanem jegyzői határozatról rendelkezik, és arra is, hogy a jegyző döntését az alperes nem bírálhatja felül, jegyzői hozzájárulás hiányában engedélyt sem adhat ki. Az elsőfokú bíróság azonban helyesen foglalt állást abban a kérdésben, hogy a jegyző határozata csak e perben és csak mint szakhatósági állásfoglalás vizsgálható felül. A jegyzői határozat ugyanis nem tekinthető az ügy érdemében hozott államigazgatási határozatnak, ilyennek kizárólag az alperes által engedélykérés tárgyában hozott döntés minősül [1957. évi IV. törvény (továbbiakban Áe.) 42. §-ának (1) bekezdése, T. 1. § (1) bekezdésének i) pontja, 2. § (2) bekezdése, 26. § (4) bekezdése, R. 11. § (1) bekezdés a/1. pontja]. Az Áe. 62. §-ának (3) bekezdése értelmében pedig a szakhatóság állásfoglalása akár nyilatkozat, akár határozat formájában testesül meg, csak az érdemi határozat elleni fellebbezésben támadható meg. Mivel az alperes eljárása egyfokú eljárás, így a jogorvoslat a bírói felülvizsgálat lehetőségének igénybevételét jelenti, azaz azt, hogy a felperes a jegyző határozatát avagy nyilatkozatát az alperes határozatának felülvizsgálatára irányított perben támadhatja. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az alperes határozatát meg lehet támadni azon a jogcímen is, hogy jogszabálysértő szakhatósági állásfoglaláson alapul. (Kf.II.27350/1998/4., Kf.V.27.015/1999/4. számú határozatok.) A Legfelsőbb Bíróság által e tárgyban követett joggyakorlat megfelel az ugyancsak e tárgyban hozott 255/B/1997. AB határozatba foglaltaknak.
A jegyző határozatának, szakhatósági állásfoglalásának megalapozatlan, jogszabálysértő voltát az alperes a fellebbezésében nem vitatta. Az elsőfokú ítélet ellen az alperesi beavatkozó sem nyújtott be fellebbezést. Az előző bekezdésben kifejtettekből pedig az következik, hogy a jogszabálysértő szakhatósági állásfoglaláson alapuló alperesi határozat is jogszabálysértő. Az alperes határozatának jogszabálysértő voltát tehát azon oknál fogva helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy jogszabálysértő módon meg nem adott szakhatósági állásfoglalásra alapítottan nem lehet az ügy érdemében sem jogszerű döntést hozni, és a Vhr. 11. §-a (1) bekezdésének a/1. pontja szerinti jogszabályi feltétel hiányára hivatkozni. Megjegyzi egyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy mind az alperesnek, mind pedig az alperesi beavatkozónak az eljárására az Áe. szabályai az irányadóak. Az Áe. 73. §-ának (3) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a közigazgatási szerveket a bíróság ítéletének rendelkezése és indokolása köti, annak tartalmát a megismételt eljárás és határozathozatal során kötelesek figyelembe venni. Az Áe. 73. §-ának (2) bekezdése kimondja azt is, hogy ha a bíróság az ügy érdemében határozott, a közigazgatási szervnél ugyanabban az ügyben azonos tényállás mellett nincs helye új eljárásnak. Az elsőfokú bíróság az ítélethozatalkor rendelkezésére álló adatok alapján ezért helyesen döntött a hatályon kívül helyezés mellett az új eljárás elrendeléséről is. Az új eljárásban pedig a már ismertetett Áe. szabályokból következően az alperesi beavatkozó és az alperes azonos tényállás mellett nem hozhatott volna nemleges, illetve kérelmet elutasító határozatot. A perbeli esetben azonban a Legfelsőbb Bíróság által kiegészített ítéleti tényállásra figyelemmel az alperest már nem lehet új eljárásra kötelezni. Ezért csak az új eljárás elrendelésére vonatkozó ítéleti rendelkezés tekintetében volt alapos az alperes fellebbezése.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett részét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint megváltoztatta. (Legf. Bír. Kf.IV.28.518/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás