• Tartalom

BK BH 2002/252

BK BH 2002/252

2002.07.01.
A házastárs sérelmére elkövetett erőszakos közösülés esetén is kizárólag a magánindítványban érintett ténybeli esetek vonhatók a folytatólagosság törvényi egységébe [Btk. 12. § (2) bek., 197. § (1) bek.].
A városi bíróság ítéletével, illetőleg a megyei bíróság a 2000. március 7. napján jogerős végzésével a terheltet folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntette miatt 2 évi – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt és a sértett 1977. április 23-án kötöttek házasságot. Házasságuk 1989-től fokozatosan megromlott, viták, veszekedések voltak közöttük, amelyek kiváltó oka többnyire a terhelt féltékenykedése volt.
1999. január 2-án a sértett külön szobába költözött, amelynek ajtaját esténként bezárta. Január 8-án bontóperi keresetet nyújtott be a sértett a városi bírósághoz. Közölte ekkor a terhelttel, hogy életközösségük teljes egészében megszakadt, ami vonatkozik a szexuális életükre is.
1999 januárjában a terhelt több alkalommal kísérelt meg szexuális kapcsolatot létesíteni a sértettel, aki ez elől mindig elzárkózott. Január 25-én a lakás előszobájában a terhelt hátulról átkarolta a sértett derekát és igyekezett az egyik szobába húzni, hogy vele közösüljön. A sértett a lábát megvetve ellenállt a terheltnek, aki a korábbi szándékával felhagyott.
1999. február 3-án a sértett a fürdőszobában mosta a fogát, amikor a terhelt a háta mögé állt, egyik kezével hirtelen hátulról megragadta a sértett mellét, másik kezével a hálóinge alá nyúlva egyik ujját bedugta a hüvelyébe. A váratlanul ért támadást a sértettnek sikerült elhárítania, és a terhelt kezét ellökte. Ezt követően a sértett a fürdőkád fölé hajolva mosakodott. A terhelt ezt a helyzetet kihasználva, a sértett felső testét fejjel lefelé benyomta a fürdőkádba, altestét lemeztelenítette, és merev hímvesszőjét bevezette a sértett nemi szervébe, akivel ily módon közösült. A sértett védekezett, melynek során úgy mozgott, hogy a terhelt hímvesszője csak rövid ideig volt a hüvelyében, de ez az idő is elegendő volt ahhoz, hogy a terhelt kielégüljön.
1999. február 6-án, amikor kettesben maradtak a lakásban, a terhelt követte a sértettet a szobába, hátulról elkapta a derekát, és ledöntötte az ágyra. A sértett egyik lába az ágyon volt, a másik a földre lógott, ezért a terhelt be tudott feküdni a combjai közé. Lehúzta a melegítő alsóját és a bugyiját, és a sértett akarata és mozgolódása ellenére merev hímvesszőjét a hüvelybe próbálta vezetni, azonban azt csak oda tudta érinteni a sértett nemi szervéhez, majd felállt, és kiment a helyiségből. A cselekményt követően a sértett vérzést észlelt a nemi szervében, felkereste orvosát, aki kórházba utalta.
A sértett 1999. február 9-én joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
A határozatok ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Ebben az alábbiakra hivatkozik:
Az 1999. január 25-i és a február 3-i cselekmény joghatályos magánindítvány hiányában nem bírálható el. A február 6-án történtekkel kapcsolatban álláspontja szerint egyrészt nem valósult meg olyan erőszak, amelyet a törvény e bűncselekmény megvalósításához megkíván, másrészt a terhelt ténybeli tévedésben volt a tekintetben, hogy a sértett valóban nem akar vele közösülni.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
Az iratokból megállapíthatóan 1999. február 8. napján a sértett – ügyvédje révén – feljelentést tett a terhelt ellen, melyben az eljárás megindítását és a sérelmére elkövetett bűncselekmény miatti felelősségre vonását kérte. E feljelentésben az 1999. február 3. napján és az 1999. február 6. napján történteket jelölte meg. Ebből egyértelműen következik, hogy ezekre a cselekményekre vonatkozóan a sértett a rendelkezésére álló határidőn belül érvényes és joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
A felülvizsgálati eljárás során a Legfelsőbb Bíróság kötve van a jogerős határozatban megállapított tényálláshoz, és csakis ennek az alapulvételével vizsgálhatja a bűnösségre vont jogi következtetés helyességét. E tényállásban a bíróság ugyan foglalkozik az 1999. január 25. napján történtekkel, azonban a terhelt bűnösségét e körben nem állapítja meg. Ez egyértelműen kiderül az ítélet jogi indokolásból, amelyben a bíróság kizárólag a február 3-i, illetve a február 6-i cselekményről tesz említést. A január 25. napján történtek csak mint előzményi adatok szerepelnek az irányadó tényállásban.
Akkor, amikor a terhelt a sértett felsőtestét két kézzel megfogva, őt fejjel lefelé a fürdőkádba nyomta, és annak kiszolgáltatott helyzetét, valamint saját testi erejét kihasználva közösült, valamint akkor, amikor a sértett combjait ugyancsak erőbeli fölényével élve, szétfeszítette, és testi erejét felhasználva közösült, olyan erőszakos magatartás tanúsítására került sor, ami alkalmas volt a sértett ellenállásának leküzdésére. Ennek értelmében a cselekménynek a Btk. 197. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettekénti értékelése törvényes.
Ilyen körülmények között alappal nem hivatkozhat a védő ténybeli tévedésre sem, mivel a sértett egyértelműen és minden félreértést kizáró módon adta a terhelt tudomására azt, hogy vele megszakította a szexuális kapcsolatot, és közösülésre nem hajlandó.
Tekintettel arra, hogy az ügyben eljárt bíróságok döntésük meghozatala során a büntető anyagi jog szabályait nem sértették meg, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.III.2329/2000. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére