BK BH 2002/253
BK BH 2002/253
2002.07.01.
I. Az embercsempészést a bűnszervezet tagjaként elkövető terheltek esetében a végszükségbeli helyzet megállapítása nem kerülhet szóba arra hivatkozással, hogy az elkövetők olyan személyeknek a magyar államhatárt meg nem engedett módon történt átlépése utáni továbbjuttatásában működtek közre, akik a hazájukban ebben az időben az életüket is fenyegető veszélyhelyzetben voltak, ha az elkövetők ez utóbbi körülményt nem is ismerték, mivel a haszonszerzési célzat miatt ez számukra közömbös volt [Btk. 22. § g) pont, 30. §, 218. § (2) és (3) bek.].
II. Az embercsempészés esetén a vagyoni haszonszerzésre irányuló célzat magában foglal minden olyan tevékenységet, amely a vagyoni gyarapodásra – akár az aktív vagyon követelésére, akár a passzív vagyon csökkentésére – irányul [Btk. 218. § (2) bek.].
A városi bíróság a 2000. március 10. napján kelt, illetve a megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2000. május 23. napján meghozott ítéletével a II. r., a III. r. és a IV. r. terhelteket 76 rendbeli, míg a VII. r. terheltet 65 rendbeli, bűnszervezet tagjaként elkövetett embercsempészés bűntettében [Btk. 218. § (2) és (3) bek.] mondta ki bűnösnek. Ezért – halmazati büntetésül – a II. r. és a III. r. terhelteket 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre, 3 évre a közügyektől eltiltásra; a IV. r. terheltet 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre, 2 évre a közügyektől eltiltásra, míg a VII. r. terheltet 1 év 5 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A IX. r. terhelt kapcsolatban állt olyan jugoszláv állampolgárokkal, akik a volt Jugoszlávia területéről főként albán nemzetiségű személyeknek a Magyar Köztársaság határán meg nem engedett módon történő átjuttatásával foglalkoztak. A IX. r. terhelt 1998 márciusában az I. r. terhelttel közölte, hogy embercsempészéssel rendszeresen foglalkozik, és – anyagi ellenszolgáltatás mellett – felajánlotta neki is a részvétel lehetőségét. 1998. augusztus elején a IX. r. terhelt kifejezetten felhívta az I. r. terheltet gépkocsival rendelkező személyeknek a beszervezésére a zöldhatáron átjuttatott albánok továbbszállítására. Megjelölte: honnan, hová kell a külföldieket az I. r. terheltnek és társainak elszállítaniuk, és megegyeztek az anyagi ellenszolgáltatás mértékében is. Ezt követően az I. r. terhelt felvette a kapcsolatot az ügy más terheltjeivel – így a II. r., a III. r., a IV. r. és a VII. r. terheltekkel is –, akik vállalták, hogy 100-200 DM fejében a zöldhatáron átcsempészett jugoszláv állampolgárokat a megjelölt helyre szállítják.
1. 1998. augusztus 9-én a II. r., a III. r., a IV. r. és a VII. r. terheltek (továbbá az V. és VI. r. terheltek) a tényállásban részletesen leírt típusú személygépkocsijukkal – a határközeli erdőrészről harmincnyolc jugoszláv állampolgárt szállítottak a község környékére, ahol őket a továbbszállító személyeknek átadták.
2. 1998. augusztus 10-én a IX. r. terhelt jelzése után az I. r. terhelt ismét megkereste a társait. Ez alkalommal a II. r. és a III. r. terheltek az éjszakai órákban tizenegy, illegálisan az országba juttatott személyt vettek fel a gépkocsikba továbbszállítás céljából, mely alkalommal a konvojt rendőrjárőr igazoltatta. A terheltek ezt észlelve, a külföldieket még az intézkedés előtt kiszállították a járműveikből.
3. 1998. szeptember 7-én a IX. r. terhelt újabb megbízásából a III. r., és a VII. r. terheltek huszonhét – az államhatárt engedély nélkül átlépő – személyt szállítottak gépkocsijaikon, míg az I. r., a II. r., a IV. r. és a IX. r. terheltek a helyszín közelében levő vendéglőből felügyelték a szállítást. A tényállás szerint a szállítás közben a terheltek egymás között telefonon tartották a kapcsolatot, és a megállapodásuk szerint a gépkocsioszlop élén minden alkalommal az ügy V. r. terheltje haladt, azzal a feladattal, hogy nem várt eseményt észlelve, figyelmeztesse társait.
Tartalmazza a tényállás még az alábbiakat is: ,,A vádlottak mint rendszeres haszonszerzésre törekvő, feladatmegosztáson alapuló bűnszervezet tagjai egymást követő több alkalommal összesen 76, az államhatárt meg nem engedett módon átlépő külföldi személynek nyújtottak segítséget kifejezetten anyagi haszonszerzés céljából abban, hogy útjukat tovább folytassák. A bűnszervezetnek a külföldi személyek határon történő illegális átjuttatását végző tagjai az érintett személyektől fejenként általában 1000 DM-t, esetenként 500 DM-t, jobb anyagi helyzetben levőtől 1500 DM-t kértek. Az így szerzett összegből a IX. r. vádlott közvetítésével jutottak hozzá a vádlottak a vállalt feladatért előre beígért összeghez.''
A másodfokú bíróság a tényállást azzal egészítette ki, hogy a II. r., a III. r., a IV. r. (az V. és a VI. r.) és a VII. r. terheltek ,,a felmerült költségeiken túlmenően 100-200 DM fejében vállalták a bűncselekményekben való közreműködést''.
A fenti jogerős határozatok ellen a II. r., a IV. r. és a VII. r. terheltek jogi képviselőjük útján – a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára – továbbá a III. r. terhelt védője a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjára – anyagi jogi szabálysértésre alapítottan – nyújtottak be felülvizsgálati indítványt. Ezekben – valamennyi terheltet érintően – végszükséget, a Btk. 22. §-ának g) pontja szerinti büntethetőséget kizáró okot megjelölve kérték a terheltek felmentését arra hivatkozással, hogy a vádbeli időszakban Jugoszlávia koszovói területén köztudomásúan vészhelyzet volt. Nemzetközi katonai beavatkozásra is sor került az ottani népirtás megakadályozására. A terheltek ekként a biztos halál elkerüléséhez nyújtottak a menekülőknek segítséget.
A III. r. terhelt javára szóló indítvány szerint már csak amiatt is téves a megyei bíróság jogi megoldása, mert bár a fentieket maga is megállapította – az anyagi haszonszerzési célzatra – a terhelt terhére rótt bűncselekmény egyik törvényi tényállási elemének megvalósulására – hivatkozva nem alkalmazta a fentebb írt büntethetőséget kizáró okot.
Ezen túlmenően a II. r. a IV. r. és a VII. r. terheltek álláspontja szerint a tényállás alapján nem lehet megalapozottan állást foglalni a cselekmények törvényes minősítése, így a büntetés kiszabás kérdésében sem. Továbbá téves a vagyoni haszonszerzésre törekvés megállapítása minthogy az anyagi ellenszolgáltatás nem volt alkalmas az ,,aktív vagyon növelésére'', mert csak a költségeket fedezte, valamint téves a bűnszervezet tagjaként való elkövetés megállapítása is.
A legfőbb ügyész valamennyi terhelt tekintetében a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítványokat a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
A tényállásból kitűnően az illegális határátlépők nemzetisége – következésképpen a veszélyeztetettségük is a terheltek számára közömbös volt, erről, mielőtt az államhatár térségébe utaztak volna, meg sem győződtek. A jugoszláv állampolgárokat egyébként is mindhárom alkalommal a határ illegális átlépését követően, ekként már Magyarország területén vették át, és itt azok életét, testi épségét már semmiféle veszély nem fenyegette. Ehhez képest viszont a végszükség mint büntethetőséget kizáró ok a terheltek javára értelemszerűen nem alkalmazható. Ennyiben a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi okfejtésével egyetértett.
A végszükség – mint a Btk. 22. §-ának g) pontjában megjelölt büntethetőséget kizáró ok – vizsgálata – hasonlóan más ilyen jellegű okokhoz – csak akkor kerülhet szóba, miután a Btk. Különös Részében írt valamely bűntett törvényi tényállása megvalósult, bármely törvényi tényállási elem hiánya esetén ugyanis bűncselekmény hiánya okából történő felmentésnek van helye. Miután a terheltek terhére rótt, a Btk. 218. §-ának (2) bekezdése szerinti embercsempészés bűntettének egyik törvényi tényállási eleme a ,,vagyoni haszonszerzés végett'' történő segítségnyújtás, a végszükség a terheltek ilyen célzata miatt még nem lenne kizárt, mivel e nélkül a cselekményük nem is tényállásszerű.
A Btk. 30. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis az elkövető motívuma – kivéve a (4) bekezdésben írt hivatásukat gyakorlókat – közömbös. A törvényi feltételek fennállása esetén tehát a végszükség adott esetben annak a javára is megállapítható, aki vagyoni haszon reményében vagy ellenében vállalkozott a segítségnyújtásra.
Egyetértett viszont a Legfelsőbb Bíróság a megyei bírósággal abban, hogy a vagyoni haszonszerzésre irányuló célzat minden olyan tevékenységet magában foglal, amely a vagyoni gyarapodásra irányul, akár az aktív vagyon növelése, akár a passzív vagyon csökkentése révén. Az irányadó tényállásból megállapíthatóan a terheltek a Magyar Köztársaság államhatárának engedély nélküli átlépéséhez a felmerült költségeiken túlmenően vállalták 100-200 DM ellenében a közreműködést, ebből pedig a vagyoni haszonszerzési célzat egyértelműen következik.
A tényállás azt is rögzíti, hogy a terheltek sajátos munkamegosztáson alapuló szervezet keretei között működtek, mely szervezet célja az embercsempészés folyamatos lebonyolítása révén a vagyoni haszonszerzés volt. Ehhez képest a bűnszervezet tagjaként elkövetés, így a minősített eset megállapítása ugyancsak törvényes.
Mindezeket figyelembe véve a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapítása, és velük szemben a büntetés kiszabása az anyagi jog szabályainak megsértése nélkül történt.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság – nem adva helyt a felülvizsgálati indítványoknak – a megtámadott határozatokat mind a négy terhelt tekintetében hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.IV.2856/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás