BK BH 2002/258
BK BH 2002/258
2002.07.01.
I. Az írástudatlanságára hivatkozó vádlott vallomásairól az eljárás nyomozati szakában felvett, de hatósági tanú közreműködése nélkül készült kihallgatási jegyzőkönyv tartalma bizonyítékként figyelembe vehető, ha a vádlott e korábbi vallomásait a perrendszerű kihallgatásai során fenntartja, és azokból megállapítható, hogy a korábban hatósági tanú közreműködése nélkül felvett jegyzőkönyvek a vádlott akkor tett vallomásait helyesen tartalmazzák [Be. 61. § (4) bek., 87. §, 135. § (1) bek.].
II. Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette esetén az élet veszély közvetlen volta nem súlyosító körülmény, mert ez a bűncselekmény alaptípusa [Btk. 170. § (5) bek. 1. ford., 83. §; BK 154. sz.].
A megyei bíróság az 1999. szeptember 24-én meghozott ítéletével az I. r. vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt mint többszörös visszaesőt 5 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra; társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt a II. r. vádlottat 10 hónap börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra; a III. r. vádlottat 7 hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.
A tényállás a következő.
Az I. r. vádlott többszörösen büntetett, nőtlen családi állapotú, azonban élettársi kapcsolatban élt, 3 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodott. Szakképzettséggel nem rendelkezik, az általános iskola 4 osztályát végezte el. Egyszobás – mintegy 400 000 forint értékű – családi háznak a tulajdonosa.
A terhelt enyhe fokban gyengeelméjű (enyhe situativ debilitas mentalis), és egyenetlen életvezetés, érzelmi, beilleszkedési zavarok (psychopathia) által jellemezhető kóros személyiség. Gyengeelméjűsége és személyiségzavara a cselekmény idején is fennállt, de a cselekmény szempontjából beszámítási képességet korlátozó tényezőként nem értékelhető.
A törvénnyel főként erőszakos és vagyon elleni bűncselekmények miatt került összeütközésbe, melyek miatt már tíz esetben ítélték el.
A II. r. vádlott nős családi állapotú, büntetett előéletű, két kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia. 8 általános iskolát végzett, szakképzettsége nincs. Vállalkozóként dolgozik, céllövöldét működtet, ebből 30 000 forint jövedelemre tesz szert havonta. Egy 100 000 forint értékű tehergépkocsi, valamint egy lakókocsi áll tulajdonában.
A III. r. vádlott nőtlen családi állapotú, 8 általános iskolát végzett, szakképzettsége nincs.
Három alkalommal ítélték el garázdaság, vagyon elleni bűncselekmények és ittas járművezetés miatt. Jelenleg az összbüntetésként megállapított 1 évi börtönbüntetését tölti.
Az I. r. és a II. r. vádlottak ismerősök, a III. r. és a II. r. vádlottak szintén ismerték egymást már a vádbeli eset előtt is. Pontosan nem rögzíthető időben a III. r. vádlott összeverekedett a II. r. vádlott egyik rokonával, emiatt a II. r. vádlott haragudott rá.
A III. r. vádlott erős testalkatú, a testsúlya 98 kg körüli volt a vádbeli időben, a testmagassága 180 cm. A vádlottak közül a III. r. vádlott a legerősebb.
A III. r. vádlott 1998. február 10. napján barátnőjével, D. M.-val szórakozott legutoljára a G. sörözőben. Itt tartózkodott ekkor a II. r. vádlott, valamint az I. r. vádlott is. Az elfogyasztott szeszes ital hatására az esti órákra mindketten ittas állapotba kerültek. A II. r. vádlott odament a sörözőben tartózkodó III. r. vádlotthoz, és belekötött a III. r. vádlottba egy korábbi sérelem miatt. A II. r. és a III. r. vádlottak között szóváltás alakult ki. A II. r. vádlott több esetben verekedni hívta ki a III. r. vádlottat a söröző elé. E szóváltás során arra is sor került, hogy a II. r. vádlott egy ízben megpofozta a III. r. vádlottat. A III. r. vádlott először nem akart kimenni és a II. r. vádlottal verekedni a söröző elé. A II. r. vádlott kötözködése és többszöri felhívása után azonban erre ráállt, és kimentek a szórakozóhely elé az utcára.
Amikor a verekedést kezdeményező II. r. vádlott, valamint a III. r. vádlott kimentek a sörözőből, már este 20 óra körül járt az idő. A III. r. és a II. r. vádlott a sörözőből a szórakozóhely előtti betonozott területre mentek ki azért, hogy egymással verekedjenek. A söröző előtt parkolt gépkocsijával a III. r. vádlott, illetőleg a közelben a söröző mellett állt az I. r. vádlott személygépkocsija is, melyet aznap R. M. vezetett.
Miután a II. r. és a III. r. vádlottak elhagyták a sörözőt, a II. r. vádlott a III. r. vádlottat ököllel arcon ütötte. A III. r. vádlott viszonozta az ütést, és ő is megütötte ököllel az arcán a II. r. vádlottat, aki az ütés hatására a földre került. Ekkor történt, hogy az ittas I. r. vádlott kijött a sörözőből, észlelte a II. r. és a III. r. vádlottak verekedését; és az I. r. vádlott az ismerőse, a II. r. vádlott oldalán beavatkozott a verekedésbe, a II. r. vádlott segítségére sietett.
Az I. r. vádlott beleavatkozva a dulakodásba, a III. r. vádlotthoz ment, nekitámadt, őt megütötte, az ütést a III. r. vádlott viszonozta, melynek során az I. r. vádlott rövid időre a földre került. Az I. r. vádlott észlelte, hogy puszta kézzel az erős testalkatú III. r. vádlottal nem bír, ezért felállt, majd gyorsan odaszaladt a közelben álló gépjárművéhez, a jármű jobb első ajtaját kinyitva onnan egy nagyméretű, mintegy fél méter hosszúságú vágóeszközt vett magához. Ez az eszköz egy éles, hosszú pengéjű, markolattal bíró, tokban tartott tárgy volt. A III. r. vádlott észlelte, hogy az I. r. vádlott eszközt vesz magához, ezért odarohant az I. r. vádlott gépkocsijához; az I. r. vádlott a III. r. vádlott felé vágott a hosszú pengéjű késsel, egy alulról felfelé irányuló félköríves mozdulattal, és a III. r. vádlott bal felkarját megsebezte. A III. r. vádlottat akkor érte a vágás, amikor a bal karját védekezésül maga elé emelte. A III. r. vádlottnak a vágás során elszenvedett karsérülése igen erősen vérezni kezdett, és a verekedéssel felhagyott, visszament a sörözőbe, ahol G. K. nyújtott segítséget a III. r. vádlottnak, bekötözte a sebét. A III. r. vádlott ekkor már súlyosan kivérzett állapotba került, és a sörözőben a biliárdasztal mellett a földre esett.
Az I. r. és a II. r. vádlottak ezután elhagyták a helyszínt.
A súlyosan sérült III. r. vádlottat súlyosan kivérzett állapotban kórházba szállították.
Az I. r. vádlott vágóeszközzel történő bántalmazása következtében a III. r. vádlott a bal felkar könyökhajlat mélyre hatoló, az izmot, az ínt és az ideget sértő metszett sebét szenvedte el. A kórházba szállítás után sokkos állapotba került; a teljesen átmetszett verőeret lekötötték, majd folyadékpótlás hatására a vérnyomása rendeződött. A sérülés tényleges gyógytartama 6 hónap. Az átmetszett erekből jelentős vérzés indult meg, melynek hatására kórházba szállításkor alig mérhető vérnyomása volt, súlyos kivérzett állapotot észleltek, a sérülés ekként közvetlenül életveszélyes volt. Gyors orvosi beavatkozás hiányában halálos következménnyel kellett volna számolni.
A bal felkar sérülésével okozati összefüggésben a III. r. vádlottnál maradandó fogyatékosság alakult ki, a bal I. és II-es kézujjmozgás elmaradása, mérsékelt izomsorvadás, csökkent szorítóerő és érzéscsökkenés rögzíthető a III. r. vádlottnál. A sérülés óta eltelt időre és a sérülés jellegére is figyelemmel állapotában némi javulás még lehetséges, de a sérült ideg teljes funkciójának visszaállása nem várható, így az érzészavar, izomerő-csökkenés és mozgáskorlátozottság véglegesen fennmarad.
Az ítélet ellen az I. r. vádlott és a védője felmentésért; a II. r. vádlott és a védője felmentésért, másodsorban enyhébb minősítésért, harmadsorban a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést. A III. r. vádlottal szemben az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályoknak megfelelően folytatta le az eljárást.
A bizonyítékok értékelésének indokolása során azonban a bíróság eljárásjogilag téves álláspontot fejtett ki. A bíróság bizonyítékként értékelte az I. r. vádlott nyomozati kihallgatásairól készített jegyzőkönyveket, annak ellenére, hogy a vádlott a tárgyaláson azt állította, hogy írni-olvasni nem tud, és a kérdéses jegyzőkönyvek ismertetése és aláírása hatósági tanúk nélkül történt. A bíróság álláspontja szerint a hatósági tanúk hiánya azért nem akadálya a nyomozati vallomások bizonyítékként értékelésének, mivel nem biztos, hogy a vádlott valóban nem tud írni-olvasni.
A döntés helyes, az indokolás azonban téves.
Az adott esetben közömbös, hogy a vádlott írástudatlan-e vagy nem, mivel a nyomozati vallomásait a perrendszerű kihallgatásakor fenntartotta, így a hatósági tanúk nélkül sincs kétség aziránt, hogy a jegyzőkönyvek a vádlott akkor tett vallomásait tartalmazzák, ezért valóban bizonyítékként lehet értékelni azokat.
A bizonyítékok értékelésének az indokolása ezen kívül annyi kiegészítésre szorul, hogy az I. r. vádlott és az élettársa vallomásait – melyek szerint a III. r. vádlott életveszélyes sérülését nem az I. r. vádlott okozta – nemcsak azért nem lehet igaznak elfogadni, mert azokat D. M. tanú és a III. r. vádlott vallomása megcáfolta, hanem azért sem, mert a hitelességük logikai következtetéssel is cáfolható. Amikor ugyanis a III. r. vádlott az életveszélyes sérülést elszenvedte, a három vádlott, az I. r. vádlott élettársa és D. M. tanú volt a helyszínen. A III. r. vádlott nem okozhatta saját magának a sérülést, D. M. tanú is kizárható, elkövetőként ezért csak az I. r. és a II. r. vádlott jöhet szóba. Ha a II. r. vádlott okozta volna az életveszélyes sérülést, akkor a III. r. vádlottnak és D. M.-nak, aki a barátnője volt, semmi oka nem lenne helyette az I. r. vádlottat megnevezni, és hamis vallomással menteni azt a II. r. vádlottat, aki röviddel előtte nyilvánosan provokálta, majd megtámadta a III. r. vádlottat. Ezenkívül az I. r. vádlott testközelben volt a III. r. vádlottal, amikor az a sérülést elszenvedte, és a közelben volt az élettársa is, tudniuk kellett, ki okozta a sérülést. Ha a II. r. vádlott vagy bárki más lett volna az elkövető, akkor elemi érdekük lenne megmondani: ki volt az, mivel az I. r. vádlott mentesülhetne ezzel a súlyos vád alól, ennek ellenére nem tudtak senki kívülállót megnevezni.
Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a sérülést csak az I. r. vádlott okozhatta.
A megállapított tényállás egy részlet kivételével összhangban áll az elfogadott bizonyítékokkal. A tényállásnak az a része téves, mely szerint először a II. r. és a III. r. vádlott verekedett egymással, és miután a II. r. vádlott a földre került, ekkor ment oda az I. r. vádlott, és verekedett tovább a III. r. vádlottal, majd életveszélyesen megsebesítette őt, ezalatt a II. r. vádlott a közelükben sem volt, mivel korábban már a földre került. Ha ez lenne a helyes tényállás, akkor a csoportosan elkövetett garázdaságot nem lehetne megállapítani.
D. M. tanú elfogadott vallomásai azonban erről a következőket tartalmazzák: ,,...amikor így mindketten kint voltak az I. r. és a II. r. vádlott elkezdték ütni, rúgni a III. r. vádlottat. ...I. r. vádlott odalépett hozzájuk és mondott valamit, akkor is elkezdte ütni a III. r. vádlottat, így már ketten bántalmazták...''. Ebből a vallomásból az állapítható meg, hogy az eseményeknek volt egy olyan szakasza, amikor mindhárom vádlott verekedett, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a tényállást ezzel a ténymegállapítással helyesbíti. A helyesbítéssel az ítélet teljes mértékben megalapozott.
Az irányadó tényállás alapján az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségének megállapítása, valamint a cselekményük minősítése törvényes, és helytálló az idevonatkozó indokolás is.
A büntetést befolyásoló körülményeket a bíróság helyesen állapította meg, ezek felsorolása mindössze annyi helyesbítést igényel, hogy az I. r. vádlott esetében nem súlyosító körülmény az, hogy az életveszély közvetlen volt, mivel az életveszélynek ez az alaptípusa, további súlyosító körülmény viszont a garázda elkövetési mód.
Az I. r. vádlott büntetése – különös tekintettel az elkövetéshez használt eszköz különös veszélyességére és az okozott sérülés súlyosságára – megfelelő büntetés, annak enyhítésére nincs indok.
A II. r. vádlott cselekménye önmagában egy szokványos kocsmai verekedés során tett verekedésre kihívás és egy arcra leadott, következmények nélküli ökölütés volt. A cselekmény viszonylag csekély tárgyi súlya miatt végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása eltúlzott szigort jelent, ezért a Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés végrehajtását próbaidőre felfüggesztette.
Az ítélet egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.III.2372/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás