BK BH 2002/259
BK BH 2002/259
2002.07.01.
I. Relatív eljárási szabálysértést valósít meg, és nem eredményezheti az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését az a mulasztás, hogy az emberölés alapesete helyett a minősített esetre történő vádmódosítást követően az elsőfokú bíróság a védőt nem hallgatta meg a tárgyalás elnapolásának indítványozásáról, ha a védő a vád tárgyává tett tények körére figyelemmel már a vádirat kézhezvétele után felkészülhetett arra, hogy a vádlott cselekménye súlyosabban minősülhet [Be. 209. § (3) bek., 261. § (1) bek.; Btk. 166. § (1) bek. és (2) bek. d) pont; 1993. évi XXXI. tv].
II. Az emberi életet különös kegyetlenséggel kioltó, majd a cselekményével kapcsolatban teljes közönyösséget mutató és további bűncselekményeket elkövető vádlottal szemben a törvény szigorának alkalmazása indokolt [Btk. 37. §, 40. § (3) bek., 83. §, 166. § (2) bek. d) pont].
A megyei bíróság a 2000. október 5-én kihirdetett ítéletével az I. r. vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette, társtettesként elkövetett lopás bűntette és ittas járművezetés vétsége miatt halmazati büntetésül 15 év fegyházbüntetésre, 10 évre a közügyektől eltiltásra, és 5 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A tényállás a következő.
Az I. r. vádlott az általános iskola 6 osztályát végezte el, majd alkalmi munkából élt, nőtlen családi állapotú, eltartásra szoruló családtagja nincs.
Gépjárművezetői engedélye nincs és nem is volt, így engedély nélkül ez idáig mintegy 300-400 kilométert vezetett gépjárművet.
Büntetve nem volt, de a megyei főügyészség 1996. május 24-én jogerős határozatában folytatólagosan elkövetett lopás bűntettének kísérlete, továbbá lopás bűntette miatt a vádemelést egy évre elhalasztotta, egyben pártfogó felügyeletét rendelte el.
Az I. r. vádlott 1999. december 8-án több helyen fogyasztott szeszes italt, a nap folyamán pálinkát, bort és nagyobb menynyiségű sört ivott. 16 óra körül a kocsmában tartózkodott két ismerősével, innen hárman elindultak a sértett házához azért, hogy tőle bort vegyenek. Ismert volt a vádlottak előtt az, hogy a sértett szőlőtermesztéssel foglalkozik, és lakásán bort is szokott kimérni.
A sértett az I. r. vádlottat és két ismerősét kiszolgálta, majd elvitelre kimért nekik négy liter bort, míg egy litert helyben fogyasztottak el. Kifizették az italt, és együtt távoztak a sértett lakásáról, ahol ekkor semmiféle vita, veszekedés nem történt.
Az I. r. vádlott két barátjával az általuk vitt bort kezdték fogyasztani. Az italozás során a férfiak között vita támadt, így az I. r. vádlott egyedül ment el otthonából, és a nem messze lakó sértett lakása felé vette az irányt. 20 óra körül bement a sértett lakásának nyitott kertkapuján az udvarra. A sértettnél volt egy 87 cm nyélhosszúságú fokos, amelyre támaszkodott, ugyanis betegsége és idős kora miatt nehezen, bizonytalanul járt. A sértett távozásra szólította fel az I. r. vádlottat, aki erre nem volt hajlandó, hanem ököllel nagy erővel két ízben megütötte az arcán a sértettet, majd kezéből kitekerte a fokost. A sértett ennek során egyensúlyát elvesztette, és a szőlőlugas mellé zuhant. A vádlott ezt kihasználva, két alkalommal a fokos fémrészével nagy erővel a sértett fejére sújtott. A fokos feje az ütések következtében lerepült a nyélről. Az I. r. vádlott a kezében maradt – kemény fából készült – nyél vastagabb részével még legalább hat ízben ütött a sértett fejére, majd nagy erővel belerúgott felsőtestének bal oldalába is. Ezt követően a magatehetetlen sértett mellé hajította a fokos nyelét, és eltávozott a helyszínről.
Az I. r. vádlott sérülést nem szenvedett.
Az I. r. vádlott ezután a kocsmába ment, ahol boros kólát ivott, és játékgépen játszott. A játék után egy másik kocsmába ment, ahol elfogyasztott egy pohár sört, és beszélgetni kezdett az igen ittas állapotban lévő II. r. vádlottal.
A vádlottak és egyik ismerősük között vita támadt, ezért az italkimérésből kiküldték őket az utcára.
Az italbolt előtt álldogáló vádlottak észrevették a nem messze parkoló gépjárművet. Ekkor elhatározták, hogy eltulajdonítják a járművet, ugyanis a II. r. vádlott felvetette azt, hogy a csaknem kétmillió forint értékű terepjárót el tudná adni. A gépkocsi ajtaja nyitva volt, és az indítókulcs is benne volt, így a két vádlott akadálytalanul beült abba, amit az I. r. vádlott vezetett, és mellette foglalt helyet a II. r. vádlott.
A legalább enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotában levő I. r. vádlott a közúton vezette a gépkocsit, amelynek a sebessége mintegy 90-100 km/h körül volt.
A gépkocsi tulajdonosa észrevette a gépkocsi eltűnését, ezért a szülei személygépkocsijával indult azt megkeresni. Amint észrevette, az általa vezetett személygépkocsival a terepjáró mellé hajtott, és megállásra kényszerítette az I. r. vádlottat, aki miután megállt a gépkocsival, abból kiugrott, és a közeli erdőbe szaladt, míg a II. r. vádlott a gépkocsiban maradt, semmiféle ellenállást nem tanúsított, majd így került sor vele szemben a rendőri intézkedésre.
A gépkocsiban kár nem keletkezett, azt a nyomozó hatóság a tulajdonosnak visszaadta.
A sértettet az éjfél körül hazaérkező felesége fedezte fel a ház udvarán a földön, azonnal értesítette fiát és az ügyeletes orvost, aki rövidesen a helyszínre érkezett, de csak a halál beálltát tudta megállapítani. A 67 éves sértett halála erőszakos úton, traumás sokk miatt következett be.
A sértett a fejtetőn, valamint az arckoponyán több vágott jellegű, illetve tompa erőbehatásra típusos sérülést szenvedett el. Ezeket a sérüléseket nagy erővel okozták. A sérülések következtében a koponyatetőn törés keletkezett, agyzúzódás következett be, melyeket kiterjedt lágyrész sérülések is kísértek. A fejsérülések mellett a bal oldali II-V. bordák emlőbimbó vonalában bekövetkezett sorozattörését is elszenvedte a sértett, mely sorozatbordatörés nagy, direkt tompa erőbehatásra keletkezett. Az elszenvedett sérülések olyan súlyosak és kiterjedtek voltak, hogy a sértett életét az azonnali szakszerű, orvosi segítségnyújtással sem lehetett volna megmenteni.
Az I. r. vádlottat 1999. december 9-én a hajnali órákban fogta el a rendőrség.
Az I. r. vádlott gépjárművezetése során megszegte a KRESZ 4. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontjában, továbbá a 26. § (1) bekezdésének a) pontja III. fordulatában írt rendelkezéseket.
Az ítélet ellen – amelyet az ügyész tudomásul vett – az I. r. vádlott és a védője fellebbezett a tényállás részben téves megállapítása, téves minősítés miatt és a büntetés enyhítése végett.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A vádlott és védője a cselekmény jogi minősítését az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás révén támadta, a vádlottnak a nyomozás során és az elsőfokú bíróság előtt tett vallomásaira figyelemmel. Fellebbezésében a védő arra hivatkozott: tévedett a megyei bíróság, amikor nem állapította meg, hogy a vádlott borvásárlás végett jelent meg ismételten a sértettnél, illetve hogy a távozásra felszólítás után a sértett a járóbot helyett használt fokossal többször megütötte a vádlottat, és ilyen előzmények után került sor a fokos elvételére, majd azzal a sértett bántalmazására. A kifejtettekre figyelemmel kérte a tényállás megváltoztatását, egyben – mivel álláspontja szerint a megváltoztatott tényállás mellett a különös kegyetlenséggel elkövetés mint minősítő körülmény nem foghat helyt – a cselekmény emberölés bűntetteként minősítését és a büntetés enyhítését.
A másodfokú eljárásban ezen túlmenően a védő sérelmezte, hogy miután az ügyész az eredetileg az emberölés alapesete miatt emelt vádat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettére módosította, az elsőfokú bíróság nem tette lehetővé, hogy a tárgyalásnak a védelem előkészítése érdekében történő elnapolását indítványozhassa.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság megsértette az eljárási szabályokat, amikor a vádnak az emberölés bűntette helyett különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettére történt módosítása után nem tette lehetővé, sőt kifejezetten megtiltotta, hogy a védő nyilatkozzon arra nézve; a védelem előkészítése érdekében a vád megváltoztatása miatt kéri-e a tárgyalás elnapolását.
Kétségtelen, hogy az élet elleni bűncselekmény a vádtól eltérően súlyosabban is minősülhet, arra nézve azonban, hogy a tárgyalás elnapolását emiatt kezdeményezik-e, a megyei bíróság az ügyészt, a vádlottat és a védőt nem hallgatta meg. A független és pártatlan bírósági eljárás biztosítása és a vád és védelem fegyveregyenlősége érdekében az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló – az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett – egyezmény 6. cikkének érvényre juttatása érdekében a Be. 209. §-ának (3) bekezdésében akként rendelkezik, hogy ,,a vád megváltoztatása, illetőleg kiterjesztése esetén a bíróság a tárgyalást a védelem előkészítése érdekében elnapolhatja; erre nézve az ügyészt, a vádlottat és a védőt meghallgatja. Ugyanígy jár akkor is, ha megállapítja, hogy a tárgyalás adatai alapján a bűncselekmény a vádnál súlyosabban minősülhet''.
A töretlen bírói gyakorlat szerint e rendelkezésekből egyértelműen következik, hogy a bíróság a fenti esetekben jogosult mérlegelni, indokolt-e a védelem előkészítése érdekében a tárgyalás elnapolása, és akként is dönthet, hogy azt nem tartja szükségesnek. Nem mellőzheti azonban erre nézve az ügyész, a vádlott és a védő meghallgatását, és különösen nem tilthatja meg az ezzel kapcsolatos védői nyilatkozattételt.
Amellett, hogy a Legfelsőbb Bíróság felhívta a megyei bíróság figyelmét a fentiek szerint helytelen eljárására, emiatt az eljárási szabályszegés miatt az ítéletnek a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezésére nem látott indokot. A védő ugyanis a vád tárgyává tett tények körére figyelemmel már a vádirat kézhezvétele után felkészülhetett arra, hogy a cselekmény nem az emberölés alapesete, hanem a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés szerint is minősülhet. Ezen túlmenően a másodfokú eljárásban mód volt a súlyosabb minősítéssel kapcsolatos ellenérvek részletes kifejtésére.
A megyei bíróság egyébként a tényállást megfelelően felderítette. Részletesen foglalkozott a teljes tagadásban levő vádlott vallomásaival. A bíróság a bizonyítékok mérlegelése során a vádlott védekezését teljes egészében alaptalannak ítélte, mivel a szakértői vélemény szerint a vádlott semmiféle sérülést nem szenvedett. a tényállás tehát minden vonatkozásban megalapozott.
Helytállóan vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére valamennyi cselekmény vonatkozásában. A jogi minősítések is megfelelnek az anyagi jogszabályoknak és a bírói gyakorlatnak.
Az emberölés bűntettének különös kegyetlenséggel elkövetettségét illetően a Legfelsőbb Bíróság – az adott tényállás mellett – egyetértett az elsőfokú bíróság jogi indokolásában kifejtettekkel. A különös kegyetlenséggel elkövetést erősíti meg, hogy a vádlott mind a sértett fején, mind az arcán olyan elkülönülő sérüléseket okozott, amelyek önmagukban is életveszélyesek voltak, továbbá hogy az általa is tudottan beteges, mozgáskorlátozott, számottevő védekezésre képtelen 67 éves sértett életét a tőle elvett fokos fejrészével és élével, majd nyelével a sértett arcára és fejére mért legalább 8 ütéssel oltotta ki, a sértett testét nagy erővel még meg is rúgta.
Ugyanakkor az elsőfokú eljárásban kifejtett védői jogi álláspontra figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság rá kíván mutatni arra, hogy a cselekménynek a Btk. 167. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölés bűntetteként minősítése semmiképpen sem merülhetett fel. Az ugyanis, hogy az alkalmilag bort árusító sértett a vádlott ismételt kiszolgálását megtagadta, majd őt távozásra szólította fel, nem eredményezheti, hogy a valóban erős indulatot tükröző bántalmazást a vádlott méltányolható okból valósította volna meg.
A büntetés enyhítését célzó fellebbezések sem alaposak.
A megyei bíróság a vádlott terhére jelentkező, illetve javára értékelendő büntetéskiszabási körülményeket megfelelően feltárta. Helyesen ismerte fel azt is, hogy a cselekmény elkövetésekor tizennyolc és fél éves életkorú vádlottal szemben az alkalmazható büntetési tétel kizárólag a határozott tartamú szabadságvesztés lehet, mivel a Btk. 40. §-ának (3) bekezdése szerint az emberölés minősített esetére irányadó büntetési tételek közül az életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévet betöltötte.
Okszerűen jutott arra a felismerésre, hogy a Btk. 37. §-ában foglalt büntetési cél eléréséhez a jóvátehetetlen következményű cselekményt megvalósító, emberi életet különös kegyetlenséggel kioltó, majd a cselekményével kapcsolatban teljes közönyösséget mutató, sőt további lopás bűntettét és ittas járművezetés vétségét elkövető vádlottal szemben a törvény szigorának alkalmazása indokolt.
Ezért az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetést megvizsgálva a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a vádlottal szemben kiszabott főbüntetés tartama nem enyhíthető, az a vádlott és mások újabb bűncselekményektől visszatartásához szükséges. Törvényes a közügyektől eltiltás és a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetések alkalmazása és azok mértéke is.
Az elsőfokú ítélet további rendelkezései az I. r. vádlott tekintetében ugyancsak törvényesek, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.V.593/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás