PK BH 2002/262
PK BH 2002/262
2002.07.01.
Kegyeleti jogot sért a síremlék jellegének az azt létesítő, illetve örökösei engedélye nélküli megváltoztatása [Ptk. 85. § (3) bek.].
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes és néhai dr. K. M. (a továbbiakban: elhunyt) 1992. júniusától 1998. április 30-ig – az elhunyt haláláig – élettársi kapcsolatban éltek. A II. és III. r. alperesek az elhunyt első, dr. Sz. H.-val kötött házasságából, az I. r. alperes pedig az elhunyt második, R. M.-el kötött házasságából származó gyermekei. Az elhunyt R. M.-el 30 évig, R. M. 1992-ben bekövetkezett haláláig élt házastársi életközösségben.
Az elhunyt és R. M. 1985. július 4-én váltotta meg a perbeli kettős sírhelyet, ahová 1992-ben eltemették R. M.-t. Az elhunyt halálakor a felperes és az alperesek megegyeztek, és az elhunytat 1998. május 14-én volt házastársa mellé temették a perbeli sírba. Az egy darabból álló sírkő felirata a következő: ,,Itt nyugszik dr. K. M. 1927-1998. és neje R. M. 1938-1992. Béke poraikra''.
A felperes 1999-ben kérte az alperesek hozzájárulását, hogy a perbeli kettős sírt két önálló sírrá alakítsa át úgy, hogy a két sír között mintegy 46 cm távolság lenne, és az így kialakított két sírra két, önálló síremléket létesítene, amelyből az egyiken kívánta feltüntetni az alábbi, R. M.-re vonatkozó feliratot: ,,Itt nyugszik dr. K. M.-né sz: R. M. 1938-1992. Béke poraira''.
A másik sírkőre pedig a tervezett felirat egy része: ,,dr. K. M. 1927-1998''. A felperes ezzel azt kívánta elérni, hogy halála után az elhunyt mellé, a megosztott sírok közül a dr. K. M. nevét feltüntető sírba temessék. Az alperesek a tervezett átalakításhoz nem járultak hozzá, ezért a felperes keresetében annak megállapítását kérte: jogosult a kettős sír megosztására terveinek megfelelően, jogosult az általa tervezett síremlék felállítására és egykori élettársa sírjában a rátemetésre.
A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet álláspontja szerint a síremlék jellegét nem lehet az azt létesítő, illetve örökösei hozzájárulása nélkül, a kegyeleti szempontok sérelme nélkül megváltoztatni. Az alperesek R. M. kegyeleti jogára figyelemmel nem járultak hozzá a síremlék átalakításához. Ez a magatartásuk az általánosan elfogadott társadalmi szokásokkal – azzal, hogy a házastársak egymás melletti sírban nyugodjanak – nem ellentétes. Ezért nem lehet megállapítani azt, hogy a sírhelynek a felperes által tervezett átalakítása nem sértené az alperesek kegyeleti jogát [Ptk. 85. § (3) bek.]. A rátemetésre való jogosultság megállapítása iránti keresetet pedig azért utasította el a jogerős ítélet a Pp. 123. §-a alapján, mert a felperes megállapítás helyett marasztalást is kérhetett volna, azaz kérhette volna az alperesek kötelezését a rátemetés elvégzésének tűrésére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. Ślláspontja szerint a jogerős ítélet a helyesen megállapított tényállásból levont téves jogi következtetés alapján utasította el keresetét, állítva, hogy az általa tervezett sírátalakítási munkálatok nem sértenék az elhunytak emlékét, illetve az alperesek kegyeleti jogait, és a rátemetési jogosultság megállapításával kapcsolatban is helye volt megállapítási kereset indításának.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A nem vitás tényállás szerint a perbeli sírhelyet az elhunyt és házastársa, R. M. a házassági életközösségük fennállása alatt közösen váltották meg azzal a szándékkal, hogy halálukat követően e közös sírban együtt nyugodjanak. Lényegében ugyanezt a közös akaratot tiszteletben tartva jutott a felperes is az elhunyt halálát követően arra az elhatározásra, hogy mint élettárs nem önálló sírba temetteti az elhunytat, hanem volt házastársával közös sírba. Ez a döntés a felperes és az alperesek közös elhatározása volt, amely figyelembe vette az elhunytak emlékét és a túlélő hozzátartozók kegyeleti jogait is.
Ehhez képest utóbb nem következett be olyan változás, amely a felperes igényének a teljesítését indokolná. A felperes által tervezett sírszétválasztás – függetlenül attól, hogy az elhunytak földi maradványainak a helyzetén nem változtatna – a külvilág számára megjelenített módon szétválasztaná a volt házastársakat. Ez ellentétes lenne az elhunytak szándékával és ezen belül különösen R. M. szándékával. Ez a szétválasztás tehát alapvetően – amint arra a jogerős ítélet helyesen rámutatott – az elhunyt R. M. emlékét sértené. Ez önmagában alaptalanná tette a felperes keresetét, függetlenül attól, hogy a felperes által végrehajtani kívánt változtatások, így az is, hogy halála után elhunyt élettársával közös sírban kíván nyugodni, sértené az alperesek kegyeleti jogait is. A felperes ugyanis R. M. és az alperesek szempontjából olyan idegen személynek minősül, akinek az elhunyt hozzátartozókkal egy sírban történő eltemetése az alperesek hozzájárulása nélkül nem lehetséges. Ez attól függetlenül így van, hogy a felperes az elhunyt élettársával halálát megelőzően harmonikus, jó kapcsolatban élt, és az alperesek a jelenlegi sír gondozásával, fenntartásával kapcsolatban megfelelő magatartást tanúsítanak-e.
Összefoglalóan tehát a jogerős ítélet helytállóan állapította meg azt, hogy a felperes által tervezett változtatások személyhez fűződő jogot sértenének, így érdemben helytállóan, jogszabálysértés nélkül utasította el a felperes keresetét. Ebből következően nincs ügydöntő jelentősége annak, hogy a felperes a sírok megosztását követően kérhette-e annak megállapítását, hogy a rátemetésre jogosult.
Mindezen indokokra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IV.21.144/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás