PK BH 2002/265
PK BH 2002/265
2002.07.01.
A nagyszülő által jogszerűen befogadott gyermekétől született unoka jogosult az önkormányzati lakás bérleti jogviszonyának folytatására – ha a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott – akkor is, ha korábban folyamatos ottlakása a szülők elhatározása miatt – szerzett várományi jogának feladása nélkül – úgy szakadt meg, hogy visszaköltözése új befogadás nélkül történt [1993. évi LXXVIII. tv. 21. § (2) bek., 32. § (2) bek.; Pp. 49. § (2) bek.].
A perbeli önkormányzati lakás bérlője a felperes nagyanyja – M. Ś.-né – volt. Ebben a lakásban lakott 1967. március 22-től 1978. szeptember 29-ig a bérlő fia és annak felesége, és ez idő alatt – 1973. szeptember 21-én – született meg a felperes. A felperes 1978-ban E.-re költözött a szüleivel, majd 1991-ben visszaköltözött a nagyanyja bérleményébe. Budapesten járt iskolába, majd itt dolgozott, és életvitelszerűen ebben a lakásban lakott. A bérlő 1995. augusztus 10-én meghalt.
A felperes kérte az önkormányzattól a bérleti jogviszony folytatására való jogosultság megállapítását, de ezt a polgármester mint az önkormányzat tulajdonában álló bérlakás bérbeadói jogkörének gyakorlója nem ismerte el.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli lakás bérleti jogviszonyának folytatására jogosult.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes állandó ott lakása megszakadt, így az igényét az új helyzet szerint kell megítélni, és nem jogosult a lakásbérleti jog folytatására.
A bíróság jogerős ítéletével a keresetnek helyt adva megállapította, hogy a felperes a perbeli bérlemény lakásbérleti jogának folytatására jogosult. Az ítélet indokolása szerint a felperes a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 32. §-ának (2) bekezdése alapján jogosult a bérleti jog folytatására, mert a bérlő a lakásba befogadta, és a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott. A folyamatos állandó bejelentkezést vagy a két időpont közötti folyamatos, a bérlővel való együttlakást a törvény nem írja elő, erre alaptalanul hivatkozott az alperes.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát az alperes kérte. Ślláspontja szerint a polgármesteri hivatal nem lehet a per alperese, mert ,,a Pp. 49. §-ának (1) bekezdése szerinti perbeli cselekvőképessége hiányzik''. Az önkormányzat gyakorolta a tulajdonosi jogait, amikor a bérleti jogviszony folytatásának tudomásulvételét megtagadta, ezért a polgármesteri hivatal alperesi pozícióba nem kerülhet. Tévesnek tartotta az Lt. 32. §-ának (2) bekezdése értelmezését is, mert álláspontja szerint a bérleti jogviszony folytatására való jogosultság szempontjából annak vizsgálata is szükséges, hogy a felperes a születése után folyamatosan a perbeli lakásban lakott-e. A jogszabály csak a nagyszülőkkel a születése óta folyamatosan együtt élő unokát hozza kedvezményezettebb helyzetbe az olyan unokával szemben, aki nem lakott folyamatosan a lakásban. A felperes ezért az elköltözésével elveszítette a kedvezményezett helyzetét, és így nem jogosult a bérleti jogviszony folytatására.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperesnek a Pp. 49. §-ának (2) bekezdése szerinti cselekvőképessége nem lehet kétséges, mert jogi személynél fogalmilag kizárt, hogy saját cselekményével szerezzen jogot, illetőleg vállaljon kötelezettséget. Az alperes valójában nem is a cselekvőképesség hiányára, hanem arra hivatkozott, hogy ellene a per nem volt megindítható. Ez a támadása azonban nem alapos. A perben maga sem terjesztett elő ilyen tartalmú védekezést, s miután megállapítható, hogy az önkormányzat tulajdonában álló lakásra a bérbeadói jogkört a polgármesteri hivatal gyakorolta, ő nyilatkozott a bérleti jog folytatása kérdésében, nem volt akadálya annak, hogy a bérleti jog folytatásának megállapítása iránti keresetet a felperes a polgármesteri hivatal ellen indítsa meg. A vele mint alperessel szemben hozott ítélet ez okból nem jogszabálysértő. Az Lt. 32. §-ának (2) bekezdése értelmében önkormányzati lakás esetén az, akit e törvény alapján a bérlő a bérbeadó hozzájárulása nélkül fogadhat be a lakásba, a lakásbérleti jog folytatására jogosult, ha a bérlő a lakásba befogadta, és a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott. Az Lt. 21. §-ának (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a bérlő az önkormányzati lakásba a bérbeadó írásbeli hozzájárulása nélkül is befogadhatja a jogszerűen befogadott gyermekétől született unokáját, ezért a felperes mint ,,odaszületett'' és nagyanyja által befogadott unoka jogosult a lakásbérleti jogviszony folytatására akkor is, ha folyamatos ott lakása megszakadt, miután a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott. Az adott esetben a körülményekből arra lehetett következtetni, hogy az unoka elköltözésére a szüleivel azok elhatározása folytán úgy került sor, hogy szerzett várományi jogának a feladása nélkül valójában új befogadás nélkül történt a lakásba való visszaköltözése.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.III.20.953/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás