PK BH 2002/268
PK BH 2002/268
2002.07.01.
Az élettársak között létrejött tartási szerződés megszüntetése esetén az ,,eltartó'' élettárs csak akkor tarthat igényt megfelelő kielégítésre, ha élettársát a különvagyonából tartotta el, és az általa nyújtott szolgáltatások mértéke meghaladta az élettársi viszony tartalmát kitevő, az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenység kereteit [Ptk. 578/G § (1) bek., 590. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres felek között 1993. november 9-én létrejött tartási szerződést megszüntette. A megfelelő kielégítés körében kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 376 000 forintot és ennek 1995. november 17-től a kifizetésig járó évi 20% kamatát, és megkereste a földhivatalt, hogy a perbeli ingatlanokra a 376 000 forint és járulékai megfizetésének igazolását követően a felperes tulajdonjogát jegyezze vissza haszonélvezeti jogának egyidejű törlésével, kötelezte továbbá a felperest perköltség fizetésére.
A megállapított tényállás szerint a peres felek 1990. óta a felperes tulajdonában álló ingatlanban élettársi kapcsolatban éltek. 1993. november 9-én tartási szerződést kötöttek, amelynek alapján a felperes az alperesre ruházta – haszonélvezeti joga fenntartásával – a tulajdonát képező ingatlanait, az alperes pedig ennek ellenében vállalta, hogy a felperest eltartja, ennek során részére napi háromszori megfelelő mennyiségű és minőségű étkezést biztosít, betegsége esetén ápolja, gyógyszereit beszerzi, orvosi ellátásáról, kórházba szállításáról, lakása takarításáról gondoskodik, saját költéségén biztosítja a fűtést és világítást, vállalta a kert megfelelő művelését és a felperes illő eltemettetését.
A szerződéskötést követően az alperes a ház körüli munkákat: főzést, takarítást, mosást ellátta, a kertet a felek közösen művelték, míg az áram- és vízdíjat a felperes fizette. Az élelmezéshez az alperes havi egy-két alkalommal gyermeke háztáji gazdaságából származó élelmiszert hozott közős megélhetésükre, a szükséges bevásárlásokhoz a felperes maga is hozzájárult. A felek együttélése 1995. október 30-ig állt fenn, november 9-én a felperes az alperest a lakásból kizárta, és az alperes 1995. november 17-én az ingatlanból végleg elköltözött.
A perben a tartási szerződés megszüntetését mindkét fél kérte, az alperes megfelelő kielégítésre tartott igényt. A bíróság az alperesi szolgáltatások ellenértékét szakvélemény és a bizonyítékok alapján mérlegeléssel állapította meg, döntését a Ptk. 589. §-ának (2) és (3) bekezdésére alapította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett az ítélet részbeni megváltoztatása, marasztalása mellőzése iránt.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, mellőzte a felperes tőke és kamat fizetésében való marasztalását, és az alperes viszontkeresetét elutasította. A földhivatal megkeresését ennek megfelelően módosította, és a felperes perköltségben való marasztalását mellőzve az alperest kötelezte perköltség fizetésére.
A másodfokú bíróság a tényállást módosítva, a szerződésben foglaltak teljesítésére vonatkozó ténymegállapításokat mellőzve azt állapította meg, hogy a felek 1990-től 1995 novemberéig élettársi kapcsolatban éltek, és közösen gazdálkodtak. A módosított tényállás alapján pedig arra a következtetésre jutott, hogy a felek között megkötött tartási szerződés érvényes ugyan, de a felek jogviszonyát nem e szerződés irányította, hiszen élettársi kapcsolatban éltek , és közösen gazdálkodtak, közöttük a szerződés ,,nem ment foganatba.'' Az alperes igénye e jogviszony alatti, felélt jövedelem megtérítésére irányult. Az élettársi kapcsolat megszűnése esetén a létfenntartási, élelmezési költségek megtérítésére azonban nem került sor, a szerzésben- való közreműködés aránya a Ptk. 578/G §-ának (1) bekezdése alapján csak közös vagyontárgy szerzése esetén vehető figyelembe, ezért az alperes megtérítés iránti viszontkeresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása és a felperes perköltségben marasztalása iránt. Arra hivatkozott, hogy a bírói gyakorlat szerint (BH 1990/157. jogeset) annak nem volt jogszabályi akadálya, hogy a felek tartási szerződést kössenek. Az élettársi kapcsolattól eltérő közös célból kötötték a tartási szerződést, amelyen belül szolgáltatás és ellenszolgáltatás nyújtására került sor, és ennek elbírálásánál a Ptk. 590. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 685. §-a irányadó. Az alperes nem minősül közeli hozzátartozónak, szolgáltatása sem tekinthető ingyenesnek, ezért azok ellenében az alperes ellenszolgáltatásra jogosult. Téves ezért a jogerős ítélet azon álláspontja, hogy az alperes elszámolásra nem tarthat igényt, hiszen az élettársi jogviszony a szerződés megkötésével megváltozott a felperes érdekeinek megfelelő eltartás biztosítására. E szerződés megkötésére az alperesnek oka is volt: a felperes állandó italozása, az, hogy állandó félelemben élt mellette, és éppen emiatt az ingatlan szerzése érdekében vállalta e kapcsolatot, e nélkül kiszolgálását és az állandó alkalmazkodást nem folytatta volna. Követelését összegszerűen a per adatai egyértelműen bizonyították is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben az 1993. november 9-i tartási szerződés megszüntetését a felek egyike sem ellenezte, az alperes azonban a megfelelő kielégítés során ellenértékre tartott igényt. A felek közötti élettársi kapcsolatot a perben az eljárt bíróságok megállapították, a tartási szerződés 1. pontjában a felek ezt tényként rögzítették is. Az pedig, hogy a tartási szerződés megkötésével a felek kapcsolata eltartó és eltartott közötti viszonnyá változott volna, miként arra a felülvizsgálati kérelem hivatkozik, a peradatokból nem állapítható meg. Arra helytállóan hivatkozik az alperes, hogy a szerződéses eltartó oldalán nincs akadálya annak, hogy élettárs kössön eltartási szerződést élettársával. Az alperesi élettárs azonban a perben megfelelő kielégítésre akkor tarthatna igényt, ha a saját jövedelméből (vagyonából) vagyis különvagyonából tartotta volna el a felperest, és az általa nyújtott szolgáltatások mértéke meghaladta volna az élettársi viszony tartalmát kitevő, az együttéléssel szükségszerűen együtt járó tevékenység kereteit. A perben e feltételek fennálltát a bizonyítékok nem támasztották alá, ezért az alperesnek a megfelelő kielégítésre irányuló igényét a jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül utasította el.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a fenti indokbeli kiegészítéssel hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.22.557/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás