PK BH 2002/270
PK BH 2002/270
2002.07.01.
A házastársak lakáshasználatának rendezése során a lakásbérleti jogviszony létrejöttére és tartalmára a keletkezésekori, a rendezésre pedig az ítélet meghozatalakori jogszabályok irányadóak [Csjt. 31/B. § (3) bek., 31/C. § (3) bek., 31/D §; 35/1956. (IX. 30.) MT r. 39. § (3) bek., 40. § (1) bek.; 15/1957. (III. 7.) Korm. r. 93. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletében – egyéb rendelkezések mellett – a perbeli lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel. Kötelezte az alperest, hogy a lakást 15 napon belül ingóságaitól kiürítve bocsássa a felperes birtokába azzal, hogy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni, a felperest pedig 15 nap alatt a lakáshasználati jog 90 480 forint ellenértékének megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolása szerint a peres felek 1951-ben kötöttek házasságot, utolsó közös lakásuk a perbeli önkormányzati bérlakásban volt. Tanácsi kiutalás alapján 1958. szeptember 1-jén, a házassági életközösség fennállása alatt a felperes kötötte meg a bérleti szerződést, abban bérlőtársként az alperes nem szerepelt. A felek házassága megromlott, az alperes 1986-ban a lakást önként elhagyta, ezzel a felek között a házassági életközösség megszűnt, és azóta a lakást a felperes kizárólagosan használja. Az alperes a lakásba visszajárt ugyan, de nem ott, hanem életvitelszerűen gyermeke lakásában tartózkodik, a perbeli lakásban csak néhány ingósága található.
A házasság felbontására irányuló perben mindkét fél a lakás kizárólagos használatára való feljogosítását kérte, az alperes a lakáshasználati jog ellenértékére is igényt tartott.
Az elsőfokú bíróság a feltárt bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a lakás a felperes önálló bérlete, alapterülete és a felek közötti viszony miatt annak használata nem osztható meg, és a lakást az alperes önként elhagyta, ezért a Csjt. 31/B. §-ának (3) bekezdése alapján a használatra a felperest jogosította fel, az alperest kiürítésre kötelezte, és a lakás leadása esetén járó ellenérték 1/2 részének megfelelő: 90 480 forint mint a lakáshasználati jog ellenértéke megfizetésére kötelezte a felperest.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezett. A felperes – többek között – a lakáshasználati jog fizetendő ellenértékének leszállítását, az alperes pedig a kizárólagos lakáshasználatra feljogosítását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét azzal hagyta helyben, hogy a felek a lakás elhagyásának, illetőleg a lakáshasználati jog ellenértéke megfizetésének egyidejű teljesítésre kötelesek.
Az ítélet indokolásában egyetértett azzal, hogy a felek házastársi közös lakása a felperes önálló bérlete, ezért a Csjt. 31/B. §-a (3) bekezdésének alkalmazása a felperes kizárólagos használatra való feljogosítását illetően helyes, a használati jog ellenértékének összegszerűsége pedig azért helytálló, mert az alperes elköltözésében a gyermekeinek nyújtott szülői segítség mellett a felperesnek a vele szemben tanúsított durva, esetenként tettleges magatartása is közrejátszott.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a perbeli lakás kizárólagos használatára való feljogosítása iránt a lakáshasználati jog ellenértékének, 90 480 forintnak a felperes részére történő egyidejű megfizetése mellett. Ślláspontja szerint a jogerős ítélet törvénysértő és iratellenes tényállást is tartalmaz. A bérleti szerződés kötésének időpontjában hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a felek egyenlő jogú bérlőtársakká váltak, függetlenül attól, hogy a bérleti szerződés megkötésében csak a felperes vett részt, így a lakás a közös bérleményüknek minősül, és nem a felperes önálló bérlete. Hivatkozott arra is, hogy jogerős ítélet utasította el a felperesnek az 1997-ben birtokháborítás megszüntetése iránti perben előterjesztett keresetét. E per adatai alapján pedig az állapítható meg, hogy az alperes még 1997-ben is a perbeli lakás birtokában volt mindaddig, amíg a felperes ki nem zárta, ugyanakkor a felperes nem a lakásban, hanem élettársánál tartózkodik, ezért kizárólagos lakáshasználatra az alperes jogosítandó fel.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A lakásbérleti jogviszony létrejöttére és tartalmára a keletkezésekori, a lakáshasználat rendezésére pedig a jogerős ítélet meghozatalakori jogszabályok tartalma az irányadó. A perbeli lakásbérleti szerződés megkötésére a felek házasságának fennállása alatt, 1958. december 1-jén került sor, és a nem vitás peradatok szerint bérlő a felperes volt, de a lakásba a felek együtt költöztek be. Az 1956. november 1-jén hatályba lépett 35/1956. (IX. 30.) MT rendelet 39. §-a rendelkezett a bérlőtársi jogviszonyról. E jogszabály (3) bekezdése értelmében bérlőtársnak azokat lehet elismerni, akik a lakásba együtt költöztek be. A 40. § (1) bekezdése értelmében a házastársak közös, lakására nézve egyenlő jogú bérlőtársnak kell tekinteni azt a házastársat is, aki a bérleti szerződés megkötésében nem vett részt, tekintet nélkül arra, hogy mikor költözött a lakásba. A lakásbérletről szóló 35/1956. MT rendelet végrehajtásáról rendelkező (1957. március 7-én hatályba lépett) 15/1957. (III. 7.) Korm. rendelet 93. §-a szerint a házastársak a házasságkötéssel és a közös lakásba való beköltözéssel válnak bérlőtársakká. Mindezek alapján helytálló a felülvizsgálati kérelem azon érvelése, hogy a házastársak közös lakására a felperes bérlőtársnak volt tekintendő.
A lakáshasználat rendezésére a perben a jogerős ítélet meghozatalakori – az 1987. július 1-jén hatályba lépett – 1986. évi IV. törvénnyel beiktatott Csjt. 31/A-31/E §-ai voltak alkalmazandóak. E jogszabály azt a felet, akinek a lakás az önálló bérlete, a lakáshasználat rendezésénél és a lakáshasználati jog ellenértékének megállapításánál előnyösebb helyzetbe hozza. A Csjt. 31/B. §-ának (3) bekezdése értelmében ha a közös lakás valamelyik házastárs önálló bérlete, a lakáshasználati jog ezt a házastársat illeti. A Csjt. 31/C. §-ának (3) bekezdése szerint a lakásból távozó házastársnak a lakáshasználati jog ellenértéke fejében járó összeg különös méltánylást érdemlő esetben a használati jog ellenértékének 1/3-nál is kevesebb lehet.
A perben eljárt bíróságok a perbeli lakást a felperes önálló bérletének minősítették. Az önálló bérlet fogalmát a jogszabály nem határozza meg. A bírói gyakorlat önálló bérletnek – az 1993. évi LXXVIII. törvény (lakástörvény) hatályba lépése előtt keletkezett bérleti jogviszonyok esetén – azt a lakást tekinti, amelynek a lakásbérleti szerződés alapján az egyik fél az egyedüli bérlője, és a másik házastárs arra a jogszabály alapján sem szerzett bérlőtársi jogot (pl. szolgálati lakás), továbbá amelyre a házastárs a házasságkötés előtt egyedül szerzett jogot, illetőleg amelynek bérleti jogát a házastársak a házasság fennállása alatt ugyan, de kizárólag egyikük személyéhez kapcsolódóan vagy az egyikük részére nyújtott vagyoni juttatásként szerezték meg (BH 1991/2/66., 1991/8/317., 1991/9/351). Az említett körülmények hiányában a perbeli lakás a felek közös bérletének minősül, és nem az alperes önálló bérlete, ezért a jogerős ítélet ezzel ellentétes álláspontja téves.
A jogerős ítéletben foglalt döntés azonban mindezek ellenére helytálló. A helyesen megállapított tényállás szerint az alperes a lakást elhagyta, abban 1996-tól életvitelszerűen nem lakott. Annak a körülménynek, hogy ingóságait vagy azok egy részét az ingatlanban tartotta, és emiatt oda időnként visszajárt, és emiatt birtokvédelemben is részesült, a lakáshasználat rendezése szempontjából ügydöntő jelentősége nincs. A Csjt. 31/D §-a szerint ugyanis bérlakás esetén, ha valamelyik házastárs a lakást a visszatérés szándéka nélkül elhagyta, a bíróság – a visszamaradt házastárs kérelmére – az eltávozott házastárs bérlőtársi jogviszonyát megszünteti. A lakáshasználattal kapcsolatban hozott jogerős döntés tehát a felperesnek a kizárólagos lakáshasználatra való feljogosításával nem jogszabálysértő.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a fenti eltérő indokból a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.22.492/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás