PK BH 2002/271
PK BH 2002/271
2002.07.01.
A gyermektartásdíj felemelésére kerülhet sor akkor, ha a szülő életmódjából, költekezéséből a kimutatottnál lényegesen magasabb jövedelemre vonható le következtetés [Csjt. 65. § (1) bek., 69. § (1) bek., 69/A. § (1) bek., 69/C. § (1) bek.; 4/1987. (VI. 14.) IM r. 10. § (2)–(3) bek.].
Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperesnek az 1979. október 31-én született R. és az 1984. szeptember 28-án született B. utónevű gyermekei után a jóváhagyott egyezséggel megállapított gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége mértékét akként változtatta meg, hogy a gyermekenként havi 5000-5000 forint határozott összeget 1997. szeptember 1. napjától kezdődően gyermekenként havi 20 000-20 000 forint összegre felemelte azzal, hogy az említett összeget az alperes minden hónap 15. napjáig köteles a felperesnek megfizetni, a felperes ezt meghaladó keresetét pedig elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megállapított tényállás alapján alaposnak találták a perben eljárt bíróságok a felperesnek az alperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége mértékének gyermekenként havi 20 000 forintra történő felemelése iránt előterjesztett keresetét, a felemelt mértékű tartásdíj fizetésének a kezdő időpontját viszont a felperes által kért 1996. október 1. napja helyett 1997. szeptember 1. napjában határozták meg. A döntésük indokolása szerint a perbeli gyermekek élelmezésével, ruházkodásával, lakásuk fenntartásával és iskoláztatásával kapcsolatos költségek ma már jelentős összeget tesznek ki, és a nagyobb gyermek az idén fejezi be a gimnáziumot, amely újabb többletkiadásokkal jár. Az alperes pontos jövedelme a perben nem volt feltárható, ezért a teherbíró képességét csak a vagyoni helyzetéből és az életviteléből kiindulva, mérlegeléssel lehetett megállapítani. A felek közös vagyonának a megosztása óta az alperes vagyona lényegesen nem gyarapodott ugyan, a perben feltárt életvitele azonban olyan mértékben költséges, amely nem csupán az általa elismert havi 50 000 forintos, hanem az említett összeget lényegesen meghaladó mértékű jövedelem elérésére enged következtetni. Az alperes maga nyilatkozott úgy, hogy azért fekteti a pénzét garázsokba, mert mind a hasznosításuk, mind a fenntartásuk egyszerű, és kevés anyagi befektetést igényelnek. Az alperesnek nyilvánvalóan lehetősége lenne arra, hogy a tulajdonában álló garázsokat bérbeadás útján hasznosítsa, az élettársa által raktárként hasznosított garázs után pedig használati díjat igényeljen, hiszen az élettársa jól menő vállalkozást folytat. Mindezekre, valamint arra is tekintettel, hogy az elvált szülők gyermekei szükségleteinek a meghatározásánál lehetőleg olyan megfelelő szintű tartást kell a szülőknek az együttes hozzájárulásukkal biztosítaniuk, amely az ő életvitelüknek megfelel, ahhoz igazodik, a felperes által kért, gyermekenként havi 20 000 forint összegű tartásdíj a gyermekek szükségleteire tekintettel eltúlzottnak nem tekinthető, és az alperes teherbíró képességének is megfelel.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének pedig a megváltoztatása és az őt terhelő gyermektartásdíj mértékének 1997. november 1. napjától kezdődő hatállyal gyermekenként havi 10 000 forintra történő felemelése, valamint a felperes ezt meghaladó keresetének az elutasítása iránt. A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint korábban gépészmérnökként dolgozott, majd 1996 februárjáig munkanélküli volt, az utóbb említett időpont óta pedig minimálbérrel foglalkoztatják őt. A munkaköri kötelezettségei közé tartozik a cég autóinak a rendszeres átvizsgálása és a szükséges javítások elvégzése, ezért az egyik garázst az említett célokra kénytelen használni, további két garázsban a saját és az élettársa gépkocsiját, a negyedikben pedig az élettársának egyéni cége: a M. M. cég által értékesíteni kívánt motorokat és alkatrészeket tárolja. Az élettársától használati díjat nem kér ugyan, az ő anyagi támogatása nélkül viszont sem a lakás fenntartásával kapcsolatos költségeket, sem a perbeli gyermekek után járó gyermektartásdíjat nem tudná fizetni. A Csjt. 69/A-69/C. §-ai szerint gyermektartásdíj fizetésére nem a vagyoni helyzete, hanem a jövedelmi viszonyai alapján lenne köteles, a jövedelmi viszonyait azonban a perben eljárt bíróságok annak ellenére is mérlegeléssel állapították meg a valósnál lényegesen nagyobb mértékben, hogy a perben a jövedelmi viszonyait igazolta. A jövedelmét meghaladó kiadásait az élettársa finanszírozza, a több mint 100 000 forintot meghaladó bruttó jövedelem feltételezésével tehát a perben eljárt bíróságok nem őt, hanem az élettársát kötelezték gyermektartásdíj fizetésére. A felperes naponta több műtétet elvégző orvos, az igazolt jövedelme többszöröse az övének, és köztudomású, hogy ezen túlmenően paraszolvenciával is rendelkezik. Nem lehet tehát köteles ugyanolyan mértékben hozzájárulni a perbeli gyermekek eltartásához, mint a felperes.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Csjt. 69. §-ának (1) bekezdése szerint a tartás mértékének a megváltoztatását akkor lehet kérni, ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló – többször módosított – 1949. évi XX. törvény 77. §-ának (1) bekezdése a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinkkel összhangban rendelkezik úgy, hogy a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges, a hivatkozott § (3) bekezdésén alapuló Csjt. 65. §-ának (1) és 69/A. §-ának (1) bekezdése pedig a gyermek jogát a szülő kötelezettségeként – egyebek mellett – akként határozza meg, hogy a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges, és a leszármazó eltartása a nevelés és a szükséges taníttatás költségének a viselésére is kiterjed, azzal, hogy a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Sem a gyermeknek a szükségleteihez igazodó mértékű tartásra való jogát, sem pedig a szülőnek az anyagi viszonyaihoz mért tartás teljesítésére való kötelezettségét nem érinti az, hogy a szülő valós jövedelme egészben vagy részben nem tisztázható.
Nem volt vitás a perben az, hogy az alperest terhelő tartás mértékének a megállapítása óta egyrészt a perbeli gyermekek megélhetésével és szükséges taníttatásával kapcsolatos költségek összege, másrészt pedig az alperes tartás alapjául szolgáló jövedelme is nagymértékben emelkedett. A jogerős ítélet meghozatalakor 48 éves és mérnöki diplomával rendelkező alperes – a munkáltatóitól beszerzett kereseti kimutatások adatai szerint – mindössze havi (15 045 + 10 000=) 25 045 forint nettó jövedelemmel rendelkezik ugyan, maga is beismerte viszont azt, hogy a valós jövedelme az igazolt jövedelmét lényegesen meghaladja. A Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése, valamint a Csjtr. II. [4/1987. (VI. 14.) IM r.] 10. §-ának (2) és (3) bekezdése szerint a tartásdíj alapja elsősorban (nem pedig kizárólag!) a tartásra kötelezett személy főállásban elért jövedelme, ha azonban az ilyen módon megállapítható összeg – a gyermeket gondozó szülő jövedelmi viszonyait is figyelembe véve – a gyermek szükségletét nem fedezi, a tartásdíj megállapításához a más, munkaviszonyból, illetőleg nem munkaviszonyból származó rendszeres jövedelmet is alapul kell venni. Nem jogszabálysértéssel, hanem a hivatkozott törvényhelynek a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásaival és a bírói gyakorlattal is összhangban álló alkalmazásával járt el tehát az első- és másodfokú bíróság is akkor, amikor az alperes tartás alapjául szolgáló jövedelmének a meghatározása során a kereseti kimutatások által igazolt jövedelmen felül az alperes lakás- és életkörülményeit, valamint a vagyoni viszonyait és életmódját is értékelési körébe vonta (BH 1993/9/554.).
A rendelkezésre álló peradatok szerint az alperes lakását terhelő vételárhátralék havi törlesztőrészleteinek, a lakás fenntartásával kapcsolatos költségeknek, valamint az alperes által önként teljesített gyermektartásdíjnak az együttes összege az alperes igazolt jövedelmének az összegét már önmagában is lényegesen meghaladja. E költségek viselésén felül az alperes nem csupán a saját élelmezésével és ruházkodásával kapcsolatos költségek viselésére, hanem vitorlás hajó és külön gépkocsi fenntartására, évi kb. 50 000 forint jachtklubtagsági díj megfizetésére, valamint a lakásának részbeni felújítására is képes volt, és nem kényszerült arra, hogy a négy garázsingatlana közül bármelyiket is bérbeadás útján hasznosítsa. Az alperes állította, de nem bizonyította azt, hogy az élettársa anyagilag támogatná őt, illetőleg hogy e támogatásra valóban rászorulna, beismerte viszont azt, hogy az élettársa számára nem csupán a lakásának a vele közös ingyenes használatát, hanem azt is biztosítja, hogy a lakásának egy részét, valamint az egyik garázsingatlanát az általa folytatott vállalkozói tevékenység céljaira, a másik garázsingatlanát pedig a saját gépkocsijának a tárolása céljára ingyenesen használja.
Minden alapot nélkülöz tehát az alperes azon felülvizsgálati érvelése, hogy a terhére megállapított gyermekenkénti és havi 20 000 forint összegű gyermektartásdíj megfizetése a jövedelmi viszonyaival arányban nem álló terhet jelentene a számára, és valójában az élettársának a marasztalásával lenne azonos.
A kifejtettekre, valamint arra is tekintettel, hogy az alperes terhére megállapított gyermektartásdíj – a gyermekeket gondozó felperes jövedelmi és anyagi viszonyaira is tekintettel – a perbeli gyermekek tényleges szükségleteinek a fedezéséhez egyértelműen szükséges, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.21.217/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás