727/B/2002. AB határozat

727/B/2002. AB határozat^*

2010.03.31.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t :

1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 29. § (1) bekezdése „de legalább a minimálbér alapulvételével” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, az Alkotmány 20. § (2) bekezdése, illetve 70/A. § (1)–(2) bekezdése tekintetében visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.

I n d o k o l á s

1. Az indítványozó a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 29. § (1) bekezdése – az indítvány benyújtásakor hatályos – „de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg után” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés ellentétes az Alkotmány 20. § (2), 70/A. § (1)–(2) bekezdéseivel, valamint 70/I. §-ával. A támadott rendelkezés szerint ha a vállalkozói kivét összege a minimálbér összegét nem éri el, a társadalombiztosítási járulékot akkor is a minimálbér után kell megfizetni. Az indítványozó szerint abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó jövedelme a minimálbért nem éri el, a fenti járulékfizetési kötelezettség teljesítése lehetetlen, és „ha egyszer a jövedelemnek nincsen minimuma (márpedig nincsen), akkor a kötelezettségnek sem lehet minimuma”. Ezért szerinte a támadott rendelkezés sérti a közteherviselés elvét, hiszen ez a (járulékfizetési) kötelezettség jövedelmi és vagyoni viszonyra tekintettel áll fenn. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés összeegyeztethetetlen az Alkotmány azon rendelkezésével is, mely szerint az országgyűlési képviselők a köz érdekében tevékenykednek.

2. Az indítványozó további beadványaiban – a Tbj. megjelölt rendelkezésén túl – a Tbj. 16. § (1) bekezdés r) pontjának, 18. § (1) bekezdés c) pontjának, 19. § (6) bekezdésének, 29. § (7) bekezdésének, 30. § (1) bekezdés „úgy, hogy ezeknek alapja – a 29. § (6) bekezdése szerinti egyéni vállalkozó kivételével – éves szinten legalább elérje a minimálbér naptári évre számított összegét” szövegrészének, 34. § (3) bekezdésének, 39. § (2) bekezdésének, az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho. tv.) 6. § (2) bekezdés „az Szja szerinti egyéni vállalkozót” szövegrészének és 11. § (1) bekezdés „az egyéni vállalkozó a tárgynegyedévet követő hónap” szövegrészének, valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 2. § (2) bekezdés „valamint 39. §-ának (2) bekezdése” szövegrészének, 9. §-ának, 12. §-ának, valamint 22. § (9) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát is kérte.

3. Az indítványozó kérte végül, hogy a minimálbér alapulvételével járulékfizetésre kötelezett adóalanyok javára büntetőkamat fizetést írjon elő az Alkotmánybíróság.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.

1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezések:

„20. § (2) Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik.”

„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.”

„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”

2. A Tbj. vizsgált rendelkezése:

„29. § (1) A biztosított egyéni vállalkozó a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot az Szja tv. 16. § (4) bekezdésében meghatározott vállalkozói kivét, de havi átlagban legalább a tevékenységre jellemző kereset után fizeti meg. Átalányadózó esetén az átalányban megállapított jövedelem, de havi átlagban legalább a tevékenységre jellemző kereset után kell a társadalombiztosítási járulékot megfizetni. Ha a vállalkozói kivét, illetve az átalányban megállapított jövedelem nem éri el a tevékenységre jellemző keresetet, az egyéni vállalkozó az Art. 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban – a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével – bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges járulékalapot képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg.”

III.

Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság először a Tbj. 29. § (1) bekezdésének megjelölt szövegrészével kapcsolatos indítványi kérelmet vizsgálta meg.

1.1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a Tbj. 29. § (1) bekezdését a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény 118. § (1) bekezdése 2010. január 1-jei hatállyal módosította, azonban a hatályos szabályozás az indítványozó által sérelmezett járulékalap-meghatározási módot az indítvány benyújtásakor hatályos szabályozáshoz hasonlóan tartalmazza, azaz az egyéni vállalkozó a társadalombiztosítási járulékot legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg akkor is, ha a vállalkozói kivét a tevékenységre jellemző keresetet nem éri el.

Mivel az Alkotmánybíróság – főszabály szerint – hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja, és az indítványozó által kifogásolt járulékalap megállapítási mód lényegét tekintve változatlanul része a hatályos szabályozásnak, ezért a jelen ügyben az eljárást a Tbj. hatályos 29. § (1) bekezdésére folytatta le.

1.2. Az Alkotmánybíróság mind a járulékalap meghatározása, mind a járulék mértéke tekintetében számos döntést hozott a különböző járulékfizetési kötelezettséget előíró rendelkezések alkotmányosságáról. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben irányadónak tekintette az 54/1995. (IX. 15.) AB határozatot (ABH 1995, 245.), amely a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozók járulékalapjának törvényi meghatározását és ennek az Alkotmánnyal való összhangját elemezte, valamint a 73/1995. (XII. 15.) AB határozatot (ABH 1995, 358-368.), amelyben az Alkotmánybíróság a tárgyév január 1-jén érvényes minimális bérösszeg járulékalappá tételével kapcsolatos alkotmányossági problémákról döntött, illetve a 34/1997. (VI. 11.) AB határozatban foglaltakat.

Az 54/1995. (IX. 15.) AB határozat szerint „[m]iután a munkaviszonyból vagy az azzal egy tekintet alá eső más jogviszonyból származó jövedelem a tárgyév első napján érvényes minimális bér összegét a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján el kell hogy érje, alkotmányosan nem kifogásolható a jogalkotónak az a szabályozási technikája, amely a főfoglalkozású vállalkozók stb. tekintetében is a járulékfizetés alapját legalább a tárgyév első napján érvényes minimális bér összegében állapítja meg. A főfoglalkozású vállalkozók stb. ugyanis az ehhez a járulékalaphoz kapcsolódó járulékfizetéssel egyfelől teljes társadalombiztosítást nyernek, másfelől a járulékalapként minimálisan elfogadott összeg az ő alapjövedelmüket, azaz – elvileg – teljes megélhetési forrásukat jelenti. A társadalombiztosítás részbeni biztosítási elemével – és ennek folytán a vonatkozó alkotmányi rendelkezésekkel – teljesen összhangban áll az, hogy a jogalkotó a megélhetést biztosító főfoglalkozású vállalkozói jogviszonyok tekintetében egy minimális jövedelemszinthez – mégpedig a munkaviszonyban állók minimális bérszintjéhez – kapcsolja a teljes társadalombiztosítási szolgáltatást.” (ABH 1995, 245, 248–249.)

A 73/1995. (XII. 15.) AB határozatban az Alkotmánybíróság – többek között – a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 103/D. § (2) bekezdését vizsgálta, mely a Tbj. indítványozó által támadott 29. § (1) bekezdésével lényegében azonos rendelkezéseket tartalmazott. E határozatban az Alkotmánybíróság a fenti rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat elutasította. (ABH 1995, 358.) Az Alkotmánybíróság a 34/1997. (VI. 11.) AB határozatban ugyancsak vizsgálta a T. minimálbér járulékalapkénti meghatározására vonatkozó rendelkezése alkotmányosságát, és nem találta alkotmányellenesnek. E határozatában az Alkotmánybíróság megerősítette a korábbi határozataiban foglaltakat, amikor kimondta, hogy „az a szabályozás, amely a vállalkozók, társas vállalkozások tagjai tekintetében a társadalombiztosítási (ideértve az egészségbiztosítási továbbá nyugdíj) járulékfizetés alapját legalább a tárgyév első napján érvényes minimális bér összegében állapítja meg, önmagában nem alkotmányellenes. […]

A hivatkozott alkotmánybírósági határozatok szerint a társadalombiztosítás részbeni biztosítási elemével – és ennek folytán a vonatkozó alkotmányi rendelkezésekkel – teljesen összhangban áll az, hogy a jogalkotó a vállalkozói (társas vállalkozói) jogviszonyok tekintetében egy minimális jövedelemszinthez – mégpedig a munkaviszonyban vagy az azzal azonos elbírálás alá eső más jogviszonyban állók minimális bérszintjéhez – igazítja a teljes társadalombiztosítási szolgáltatást.” (ABH 1997, 174, 194–195.)

Követve ismertetett gyakorlatát, az Alkotmánybíróság – a társadalombiztosítási rendszer biztosítási jellegére is tekintettel – jelen esetben sem találta alkotmányellenesnek a Tbj. 29. § (1) bekezdését, ezért az indítványt ebben a részében elutasította.

2. Ezt követően megvizsgálta az Alkotmánybíróság azt is, hogy sérti-e a Tbj. 29. § (1) bekezdés vizsgált szövegrésze az Alkotmány 20. § (2) bekezdését, illetve 70/A. § (1)–(2) bekezdését.

2.1. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben meghatározta az érdemi elbírálásra alkalmas indítványok minimális tartalmi és formai kellékeit. Eszerint az indítványnak meg kell felelnie az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdésében megfogalmazott követelményeknek: pontosan meg kell jelölni a támadott rendelkezést, az Alkotmány megfelelő rendelkezését, a kérelem alapjául szolgáló okot, vagyis azt, hogy az Alkotmány egyes rendelkezéseit a vitatott jogszabály miért és mennyiben sérti. Az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia a vitatott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére [összefoglalóan: pl. 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 381–382.].

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 21. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság eljárására irányuló indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, és meg kell jelölnie a kérelem alapjául szolgáló okot [Abtv. 22. § (2) bekezdés]. A (2) bekezdés szerint pedig az (1) bekezdésnek megfelelően az indítványnak tartalmaznia kell a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabály sért, valamint az Abtv.-nek és egyéb törvényeknek azokat a rendelkezéseit, amelyekből az indítványozó jogosultsága és az Alkotmánybíróság hatásköre megállapítható.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni: az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (részletesen pl. 440/1993. AB végzés, ABH 1993, 910–911.; 472/B/2000. AB határozat, ABH 2001 1655.; 574/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1658.).

2.2. A fent ismertetetteket figyelembe véve az indítvány ebben a részében nem felel meg az Abtv.-ben és az Ügyrendben foglalt követelményeknek, mivel az indítványozó nem indokolta, hogy a kifogásolt jogszabály miért és mennyiben sérti az Alkotmány 20. § (2) bekezdését és 70/A. § (1)–(2) bekezdését, a kérelem a Tbj. 29. § (1) bekezdése kifogásolt szövegrésze és az Alkotmány hivatkozott rendelkezései közötti kapcsolatra vonatkozó alkotmányossági szempontú érvelést nem tartalmaz.

Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja azokat az indítványokat, amelyek nem felelnek meg az Abtv. által támasztott követelményeknek, így az indítványt ebben a részében az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

3. Az indítványozó kérte a Tbj., az Eho. tv., valamint a Vhr. az I. pont 2. alpontjában felsorolt rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát is.

Ezzel az indítványrésszel összefüggésben az Alkotmánybíróság utal a III. pont 2.1. alpontjában megfogalmazottakra: a kérelem ebben a részében nem felel meg az Abtv.-ben és az Ügyrendben foglalt követelményeknek: az indítványozó a jogszabályi rendelkezések felsorolásán túl nem jelölte meg, hogy a támadott rendelkezések mely alkotmányi rendelkezéssel és milyen indokok alapján ellentétesek. Az indítványnak a Tbj. 29. § (1) bekezdés vizsgált szövegrésze alkotmányellenessége indokolásaként felhozott érvek e rendelkezésekre nem vonatkoztathatók, alkotmányjogilag nem értelmezhetők, így érdemi elbírálásra sem alkalmasak. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján – ebben a részében is visszautasította.

4. Az indítványozó kérte, hogy a minimálbér alapulvételével járulékfizetésre kötelezett adóalanyok javára büntetőkamat fizetést írjon elő az Alkotmánybíróság. Ezzel a kérelemmel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította az alábbiakat.

Az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát, illetőleg ellátja a törvénnyel hatáskörébe utalt feladatokat. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe az Abtv. 1. §-ának megfelelően – főszabály szerint – a jogszabályok (és az állami irányítás egyébe jogi eszközeinek) alkotmányossági vizsgálata tartozik.

Az Ügyrend 29. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy az eljárásra nincs az Alkotmánybíróságnak hatásköre. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is visszautasította.

Budapest, 2010. március 30.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

	Dr. Paczolay Péter s. k.,					Dr. Bragyova András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró az aláírásban akadályozott
			Dr. Balogh Elemér
		alkotmánybíró helyett

		Dr. Holló András s. k.,					Dr. Kiss László s. k.,
				alkotmánybíró				alkotmánybíró

		Dr. Kovács Péter s. k.,			Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
				alkotmánybíró				alkotmánybíró

		Dr. Lévay Miklós s. k.,				Dr. Trócsányi László s. k.,
				alkotmánybíró				alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek