GK BH 2002/28
GK BH 2002/28
2002.01.01.
A lábon álló terményre létrejött opciós szerződés alapján az adott terület birtokbavétele megvalósul azáltal, hogy a vevő az eladóval vállalkozási szerződést köt az elvégzendő mezőgazdasági munkákra és a termény betakarítására. Ezzel az adott terület a lábon álló terméssel a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába kerül, tehát a termés már az elválással a vevő tulajdona lesz [Ptk. 117. § (2) bek., 125. § (1) bek., 375. § (1) bek.; 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 1. § (3) bek., 4. § (1) bek., 38. § (3) bek., 47. § (1) bek., 48. §].
Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását a bíróság a 2000. április 7-én benyújtott hitelezői kérelemre 2000. június 21-i kezdő időponttal rendelte el.
A hitelező a 2000. szeptember 22-én kelt és október 2- án az elsőfokú bírósághoz érkezett kifogásában kérte a felszámolót arra kötelezni, hogy a hitelező tulajdonában lévő, a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezethez J.-n Újmajorba betárolt őszi búzaterményt a hitelező részére adja ki. Kérelme indokaként előadta, hogy 2000. május 22-én megvásárolta az adósnak a kifogásban megjelölt hrsz.-ú területein termelt, lábon álló őszi búzaterményét. A területet birtokba vette, azon valamennyi mezőgazdasági munkát a saját költségén elvégeztette, a terményt betakaríttatta, a kombájnolási, beszállítási munkákkal, a szállítással és tisztítással vállalkozói díj ellenében a szövetkezetet bízta meg. Az így birtokába került terményt az időközben felszámolás alá került adós felszámolója a részére nem adta ki, bár a szövetkezet a termény vételárát, valamint a vállalkozói díjat megkapta.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a hitelező a lábon álló termés felett tulajdonjogot nem szerzett. A learatott búzára pedig szintén nem szerzett tulajdonjogot, mert az részére nem került átadásra. Ennek folytán az a felszámolás kezdő időpontjában a felszámolási vagyon része volt. A felszámoló a 200 ha területen őszi búza termeltetésére létrejött integrációs szerződést – mellékleteivel együtt – a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján 2000. november 6-án azonnali hatállyal felmondta. A hitelezőt arról tájékoztatta, hogy az ennek folytán őt megillető követelést a felmondás közlésétől számított 40 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesítheti. Ez meg is történt. Az adós felszámolója elismerte az adósnak a hitelezővel szemben fennálló tartozását, azonban nem termény formájában. A felszámolónak a Cstv. 48. §-a alapján az adós vagyonát értékesítenie kell, és abból kell a hitelezői igényeket kielégítenie.
A felszámolónak a felmondással kapcsolatos intézkedése ellen a hitelező 2000. november 10-én kelt és november 13- án az elsőfokú bírósághoz érkezett újabb kifogást terjesztett elő, amelyben ismét kérte a felszámolót a termény kiadására kötelezni. Kérte annak megállapítását is, hogy a felszámoló az adott szerződés felmondására nem volt jogosult, mert az már mindkét fél részéről teljesedésbe ment [Ptk. 321. § (1) bekezdése].
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelezői kifogásokat elutasította.
Végzésében tényként állapította meg, hogy az adós és a hitelező 1999. szeptember 22-én mezőgazdasági termeltetési és finanszírozási szerződést kötött. E szerződésre alapítottan a hitelező 2000. május 22-én vételi jogot jelentett be az adós által 200 ha területen megtermelt lábon álló őszi búzaterményre. A vételi jog bejelentését tartalmazó okirat szerint a hitelező az opciós joggal érintett területet birtokba veszi, a további technológiai munkákat elvégzi, majd a terményt betakarítja. Az adós záradékolta ezt az okiratot, amely szerint elismeri, hogy a lábon álló termény tulajdonjoga a hitelezőt illeti meg. A hitelező a területet birtokba veheti, a termeléshez szükséges technológiai munkákat elvégezheti, és a terményt betakaríthatja. Az adós és a hitelező ugyanezen a napon vállalkozási (bérmunka-) szerződést kötöttek. E szerint a hitelező mint megrendelő részére az adós mint vállalkozó a fent megjelölt mintegy 200 ha területen termelt őszi búza terményre vonatkozóan mezőgazdasági munkálatokat végez. Ez a munka kombájnolás, beszállítás, szárítás, tisztítási tevékenységekből áll, díj ellenében. A betárolás helye J., Újmajor. Az adós mint vállalkozó a munkálatokat a saját munkaeszközével végzi el.
Az aratást követően a felszámoló rendelkezett a terménnyel, és azt a tárolási helyről nem adta ki a hitelezőnek. Az adós és a hitelező között létrejött mezőgazdasági termeltetési és finanszírozási szerződést, valamint vállalkozási szerződést 2000. november 6-án azonnali hatállyal felmondta.
A megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság arra a jogi következtetésre jutott, hogy a kifogás nem alapos. Az eljárásra alkalmazandó, többször – így jelentősen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel és az 1997. évi XXVII. törvénnyel – módosított 1991. évi 14. tv. (a továbbiakban: többször módosított Cstv.) 47. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felszámoló az adós által kötött szerződések azonnali hatályú felmondására volt jogosult. A másik felet ennek folytán megillető követelés a felmondás közlésétől számított 40 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető. Kifejtette, hogy a felszámolás célja a hitelezői igények kielégítése érdekében az adós vagyonának az értékesítése és az adós megszüntetése. Az eljárás mielőbbi befejezésének feltétele az, hogy a felszámoló az adós üzleti kapcsolatait lezárja, ami az azok jogi alapját képező szerződések rendezését is igényli. A Cstv. ezért biztosít felmondási jogot a felszámoló számára, ami azonnali hatályú is lehet.
Hivatkozott a Ptk. 125. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint: akinek más dolgán olyan joga van, amely őt a termékek, termények vagy a szaporulat tulajdonba vételére jogosítja – ha ezek tulajdonjogát korábban nem szerezte meg –, az elválással tulajdonjogot szerez. Ha a jogosultnak nincs birtokában az a dolog, amelyből a termék, termény vagy a szaporulat származik, a birtokbavétellel válik tulajdonossá. A birtokba adáshoz köti a tulajdonjogot a Ptk. 117. §-a (2) bekezdése is.
Tekintettel arra, hogy az aratást követően a termény nem került a hitelező birtokába, ennélfogva a hitelező nem szerzett tulajdonjogot a terményen. Az idézett jogszabályhely szerint ugyanis ha a fődolog – a föld – nincs a jogosult hitelező birtokában (mert lábon álló termést vesz meg), akkor a jogosult a birtokbavétellel válik tulajdonossá. A kifogás tárgyát adó esetben a lábon álló termés ténylegesen mindvégig az adós birtokában volt, függetlenül attól, hogy az aratást a szerződés szerint már bérmunkában végezte. A termést az adós takarította be, és az ezt követően is J.-n maradt, olyan tárolási helyen, ahol az adós nevében eljárva a felszámoló tudott vele rendelkezni. Az a felszámolás körébe tartozó vagyon része, amellyel szemben a hitelező a követelését a többször módosított Cstv. 38. §-ának (3) bekezdése alapján a felszámolási eljárás keretében érvényesítheti hitelezői igényként. Mindezek alapján a felszámolónak az az intézkedése, hogy a terményt a hitelezőnek nem adta ki, nem volt jogszabálysértő.
A végzés ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását kérte kifogása szerint, másodlagosan a végzés hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.
Fellebbezése indokaként megismételte azt az elsőfokú eljárásban is kifejtett jogi álláspontját, hogy a szerződésben kikötött opciós joga gyakorlásával a lábon álló terményt már a felszámolási eljárás megkezdése előtt egy hónappal megvásárolta. A lábon álló termény területét birtokba vette, a szövetkezet az általa elvállalt betakarítási munkálatokat elvégezte, s a felek még a felszámolási eljárás megkezdése előtt elszámoltak egymással. Erre tekintettel a felszámoló nem volt jogosult olyan szerződést felmondani, amely már mindkét fél részéről teljesedésbe ment. Mind a felek közötti vállalkozási szerződés, mind a termeltetési szerződés felmondása olyan időpontban történt, amikor azok már teljesedésbe mentek. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdése alapján a birtokbavétel történhet olyan módon is, amely kétségtelenné teszi, hogy a dolog az átruházó hatalmából a tulajdonjog megszerzőjének a hatalmába került. Jelen esetben az opciós jog bejelentésekor a szövetkezet képviselője írásban is megerősítette, hogy a lábon álló terméssel érintett területet a hitelező birtokába adja, és aláírt egy vállalkozási szerződést, amelynek alapján kötelezettséget vállalt arra, hogy a birtokba adott területen a hitelező által megrendelt mezőgazdasági munkálatokat díjazás ellenében mint vállalkozó elvégzi. Ennek megfelelően – álláspontja szerint – a hitelező az elválással szerzett tulajdonjogot, mivel a termeléssel érintett földterületet birtokba vette. Ha az elsőfokú bíróság álláspontját fogadná el, abban az esetben a felszámoló a Ptk. 125. §-ának (2) bekezdése alapján lett volna köteles a terményt a hitelező részére természetben kiadni. Álláspontja szerint a felszámolás alatt álló adós jogalap nélkül jutott a termény birtokába.
A fellebbezésre adott észrevételében az adós felszámolója az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a szerződés nem ment teljesedésbe, mert a termény nem került a hitelező birtokába. Másrészt a felszámoló felmondása azonnali hatályú, amelynek joghatása az, hogy a szerződést nyomban megszünteti. Miután a lábon álló termés tulajdonjogát a hitelező nem szerezte meg, így az a felszámolás kezdő időpontjában a felszámolási vagyon része, amelynek értékesítése a felszámoló kötelezettsége. E kötelezettség teljesítésével valósulhat meg a Cstv. 1. §-ának (3) bekezdésében meghatározott az a törvényi cél, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezői igényeket kielégíthesse.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az eljárás irataiból megállapítható tényállás szerint a hitelező a felek között 1999. szeptember 22-én létrejött őszi búza mezőgazdasági termeltetési és finanszírozási szerződés alapján, a szerződés 2.2.6. pontjában kikötött terményre vonatkozó opciós joga alapján 2000. május 22-én, a felszámolás kezdő időpontja előtt, az adóshoz intézett nyilatkozattal a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése szerint megvásárolta az adós földjén termelt, lábon álló terményt. Az opciós joga bejelentésével egyidejűleg az opciós joggal érintett területet birtokba vette oly módon, hogy a vételi jog bejelentésére vezetett záradékban Sz. L. mint a szövetkezet cégjegyzésre jogosult képviselője elismerte: a bejelentésben rögzített területen termelt, jelenleg lábon álló őszi búzára bejelentett opciós jog folytán a lábon álló termény tulajdonjoga a K. Rt.-t illeti meg, amely az opciós joggal érintett területet birtokba veheti, és a termeléshez szükséges technológiai munkákat elvégezheti, a terményt betakaríthatja.
E záradék alapján a birtokbavétel úgy valósult meg, hogy a hitelező a szövetkezettel ugyanezen a napon vállalkozási (bérmunka-) szerződést kötött, az adott területen elvégzendő mezőgazdasági munkákra és a termény beszállítására J., Újmajor tárolási helyre. Ez az átadás megfelelt a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak, mert a szövetkezet képviselőjének a nyilatkozata és az ennek nyomán kötött vállalkozási szerződés kétségtelenné tette, hogy az adott terület – a lábon álló terméssel együtt – a hitelezőnek mint a tulajdonjog megszerzőjének hatalmába került. Az így hatalmába került lábon álló termés tehát a Ptk. 125. §-ának (1) bekezdése szerint már az elválással a hitelező tulajdonába került, ezért a felszámolás kezdő időpontjában (2000. június 21-én) nem volt az adós felszámolás körébe tartozó vagyonának része a többször módosított Cstv. 4. §-ának (1) bekezdése szerint, mert azzal az adós már nem volt jogosult rendelkezni.
A hitelező állította, hogy az opciós joga gyakorlása során a termény vételárát kifizette, a szerződés teljesedésbe ment, ezért annak felmondása a felszámoló részéről már nem volt lehetséges.
Az elsőfokú bíróság elfoglalt téves jogi álláspontja folytán nem vizsgálta az adott területen megtermelt őszi búza mennyiségét, minőségét, a kiadás lehetőségét (megvan-e még, és milyen mennyiségben), sem arra vonatkozóan nem folytatott bizonyítást, hogy a hitelező a szerződés szerinti vételárat kifizette-e, a szerződés teljesedésbe ment-e. A szerződés felmondására vonatkozó felszámolói intézkedés sincs az iratokhoz csatolva.
Mindezek miatt a megalapozott döntéshez a bizonyítás kiegészítése szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak elsősorban a hitelezőt kell felhívnia arra vonatkozó kérelem előterjesztésére, hogy milyen mennyiségű és minőségű őszi búza kiadására kéri a felszámoló kötelezését. Ezt követően pedig tényállást kell megállapítani arra vonatkozóan, hogy az adott területen mennyi volt a megtermelt termény mennyisége, minősége, az megvan-e még.
Meg kell állapítani az elsőfokú bíróságnak, hogy a hitelező a szerződés szerinti vételárat kifizette-e, tehát a szerződés a részéről teljesült-e.
A felszámolót kötelezni kell a szerződés felmondására vonatkozó irat csatolására.
Mindezen bizonyítás felvétele után kerül az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy megalapozottan döntsön a termény kiadására vonatkozó kifogás tárgyában, illetve a tekintetben, hogy a felszámoló a szerződést jogszerűen mondta-e fel. (Legf. Bír. Fpk.VI.30.166/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás