KK BH 2002/291
KK BH 2002/291
2002.07.01.
Az erdőgazdálkodási bírság kiszabásának jogszabályi feltételei az engedély nélküli fakitermelés esetén [1996. évi LIV. tv. 14., 102-105. §; 29/1997. (IV. 30.) FM r. 103. § (1) bek.].
Az első fokon eljárt közigazgatási szerv a felperest mint a 065 hrsz. alatti 16/B. üzemtervi jelű erdőrészlet tulajdonosát határozatában 360 000 Ft erdőgazdálkodási bírsággal sújtotta. Az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Etv.) 7. §-ában, a 14. § (1) bekezdésének f) pontjában, (2) bekezdésében, a 45. § (1) bekezdésének c) pontjában, 46. §-ában, a 60. § (1) bekezdésében, valamint a 103-105. §-ában foglaltakra alapította. Határozatának tényállása szerint a felperes erdőterületéről 121 db rezgőnyárfa, összesen 158 bruttó m3 mennyiségben kitermelésre került, amiből a felperes 26 bruttó m3 fát elszállított, értékesített. Az engedély nélküli fakitermelésre a felperesnek felróható okból került sor.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy a fakitermelést nem ő végezte el, csupán a helyszínen maradt mennyiséget szállította el. Az engedély nélküli fakitermelés miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést is tett. Hivatkozott arra is, hogy májustól októberig a csordást bízta meg a tulajdonában lévő erdő figyelésével, illetőleg a helyi mezőőr feladata volt az erdőterület szemmel tartása.
Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A perben lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján azt állapította meg, hogy a felperes tulajdonszerzése óta erdőgazdálkodási tevékenységet ténylegesen nem gyakorolt, az erdőőrzési kötelezettségének sem tett eleget. A felperes az előadása szerinti erdőőrzéssel megbízott csordás nevét megjelölni sem tudta. A helyi mezőőr pedig a felperestől nem kapott megbízást arra nézve, hogy a felperes erdőterületét is rendszeresen ellenőrizze, figyelemmel kísérje. Az erdőbírság kiszabására megalapozottan került sor, mivel a felperes erdejében a felperes minősül erdőgazdálkodónak, neki felróható okból történt engedély nélküli fakitermelés, ismeretlen személyek által. A felperes kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani, hogy őrzési kötelezettségének rendszeresen és folyamatosan eleget tett volna. A mások által kitermelt, illetve eltulajdonított mennyiségből pedig általa sem vitatottan 30 m3-t el is szállított. Az alperes határozata ezért nem sértett sem eljárási sem anyagi jogszabályt.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Arra hivatkozott, hogy a tőle elvárható módon eleget tett az erdő őrzésére vonatkozó kötelezettségének. Az ismeretlenek által történő fakitermelés miatt kára is keletkezett. Az őrzés a mezőőr feladata lett volna, a fakitermelést sem ő, sem mások nem tudták volna megakadályozni.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes a fellebbezésében nem vitatta, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és azt sem, hogy mint erdőgazdálkodónak a kötelezettsége lett volna az erdő védelméről, őrzéséről való gondoskodás. Ebből következően a Legfelsőbb Bíróságnak a fellebbezési eljárás során kizárólag abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényekből helyes ténybeli, illetve jogkövetkeztetésre jutott-e vagy sem, azaz jogszerűen állapította-e meg azt, hogy az engedély nélküli fakitermelésre a felperesnek felróható okból került sor.
Az Etv. 102. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az erdőgazdálkodót kötelezni kell a bírság megfizetésére, ha az erdejében neki felróható okból engedély nélküli fakitermelés történt. E szabállyal összhangban állóan a 29/1997. (IV. 30.) FM rendelet (Vhr.) 103. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az erdőgazdálkodó a neki fel nem róható okból történt engedély nélküli fakitermelés esetén akkor nem kötelezhető bírság fizetésére, ha a tőle elvárható módon eleget tett az erdő őrzésére vonatkozó előírásoknak. A felperes esetében a jogszabály által biztosított mentesülési lehetőség nem állapítható meg. A felperes ugyanis a határozat szerinti fakitermelés idején sem szóban, sem írásban erdejének őrzésével, felügyeletével senkit nem bízott meg. A közigazgatási eljárásban és a perben semmilyen formában nem igazolta azt, hogy az őrzési kötelezettségének, amelyet számára az Etv. 14. §-a (1) bekezdésének f) pontja előír, valamilyen formában eleget tett volna, erre még kísérletet sem tett. Ebből pedig az következik, hogy nem tanúsította a tőle elvárható magatartást, és ezért az alperes határozatában, valamint az elsőfokú ítéletben helyesen nevesített jogszabályi rendelkezések értelmében vele szemben a bírság kiszabására jogszerűen került sor. Az előzőekben ismertetett jogszabályi rendelkezések miatt a jogkövetkezmény alól nem mentesíti az a körülmény sem, hogy az illetéktelenek által végzett fakitermelés folytán kára is keletkezett.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (4) bekezdése alapján helyes indokaira tekintettel hagyta helyben. (Legf. Bír. Kf.IV.27.808/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás