29/B/2002. AB határozat
29/B/2002. AB határozat*
2003.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 1. számú melléklete 3.2.1. és a 3.2.2. pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 1. számú melléklete 3.2.1. és a 3.2.2. pontjai alkotmányellenességének megállapítását és a jogszabály megsemmisítését kéri.
Indítványában azt kifogásolja, hogy az adómentességet biztosító jogszabályi rendelkezés lehetővé teszi „közpénzek magánzsebbe áramlását, a pénzmosást, bűnözői csoportok szervezését, a korrupció anyagi feltételeinek a biztosítását, a közterhek alóli mentesülést”, és ez sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdését, valamint a 70/I. §-át. Az indítványozó álláspontját e hivatkozáson kívül nem indokolta.
II.
Az Alkotmány érintett szabályai:
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
Az Szja. tv. 1. sz. mellékletének támadott rendelkezései a következők:
„3. A közcélú juttatások körében adómentes:
(...)
3.2. az az összeg, amelyet
3.2.1. olyan alapítványból, közalapítványból kap a magánszemély, amelyet 1993. január 1-jét megelőzően kizárólag külföldi pénzeszközökből alapítottak, feltéve, hogy az utóbb csatlakozó, támogató jogi és magánszemély csatlakozása, támogatása a 3.2.2. pont feltételeinek megfelel, vagy
3.2.2. vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványtól, közalapítványtól, egyesülettől kap a magánszemély, feltéve, hogy az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület a részére történő befizetésről (nem pénzbeli juttatásról) adó- vagy adóalapcsökkentés igénybevételére jogosító igazolást nem ad (adott) ki,”.
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. sz. melléklete tartalmazza az adómentes jövedelmek felsorolását. Az adómentességek egy része szociális megfontolásokon alapul, bizonyos jövedelmek gyakorlati, célszerűségi okokból mentesülnek az adózás alól, míg egyes jövedelmeket a kettős terhelés elkerülése érdekében mentesít a jogszabály az adófizetés kötelezettsége alól.
Az indítványozó által kifogásolt és alkotmányellenesnek tartott mentességeket gazdasági-társadalmi megfontolások indokolják. A 3.2.1. pont a kizárólag külföldi pénzeszközből alapított vagy működtetett alapítványokból származó jövedelmet mentesíti az adófizetés alól, a jogszabály keretei között. Ezek az alapítványok minden esetben szigorúan körülhatárolt feladatokhoz, illetőleg konkrét célokra kapnak címzett támogatást külföldi adományozótól, amely pénzügyi támogatásnak a kedvezményezettje soha nem a magyar állam, hanem valamely magánszemély, civil szervezet vagy intézmény. Következésképp ezen külföldi finanszírozású alapokból történő kifizetések után fizetendő adóbevétel egy részéről mond le az állam a mentességi szabály révén annak érdekében, hogy az adomány felhasználása minél hatékonyabb lehessen.
Hasonló megfontolás húzódik a 3.2.2. pontban meghatározott mentességi szabály mögött. Ez a kedvezmény olyan kifizetésekre vonatkozik, amelyeket vállalkozási tevékenységet nem folytató alapítványtól, közalapítványtól, egyesülettől kap a magánszemély, feltéve, hogy az alapítvány, a közalapítvány, az egyesület a részére történő befizetésről (nem pénzbeli juttatásról) adó- vagy adóalap csökkentés igénybevételére jogosító igazolást nem ad (adott) ki. Itt a jogalkotó azokat a non-profit szervezeteket kívánta kedvezőbb gazdasági helyzetbe hozni, amelyek közcélú feladatot látnak el.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint „[a]z Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Az említett törvények megalkotása során az Országgyűlés rendszerint kedvezményeket is nyújt a jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára. Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után. A kifejtettekből következik, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik: a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, s az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi – pl. gazdaságpolitikai – szempontú felül bírálatára.” [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 280–281.].
Az Alkotmánybíróság szerint amikor a törvényhozó a külföldi adományokból működő, illetőleg a közfeladatot ellátó alapítványok, közalapítványok, egyesületek kifizetéseit mentesítette a személyi jövedelemadó megfizetése alól, akkor azt jogalkotói mérlegelés körében tette. A jogalkotó ugyanis az adókedvezménnyel a közcélú feladatot tartósan ellátó szervezetek tevékenységéhez nyújtott kedvezőbb feltételeket. Az indítványozó sem állította, hogy a rendelkezés az Alkotmány 70/I. §-án kívül más alkotmányos elvet vagy rendelkezést sértene.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Szja. tv. 1. sz. mellékletének 3.2.1. és 3.2.2. pontjaiban foglalt szabályozás nem ütközik az Alkotmány 70/I. §-ába, ezért az indítványt elutasította.
Az indítványozó azon érvelésével kapcsolatosan, amely szerint a támadott szabályozás lehetővé teszi a „közpénzek magánzsebbe áramlását, a pénzmosást, bűnözői csoportok szervezését, a korrupció anyagi feltételeinek a biztosítását, a közterhek alóli mentesülést”, az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az alapítványok, közalapítványok, egyesületek működése felett az ügyészség a reá irányadó jogszabályok alapján törvényességi felügyeletet gyakorol.
2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 21. § (3) bekezdése meghatározza, hogy mely szervezet, illetve személyi kör jogosult a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatának kezdeményezésére. Tekintettel arra, hogy az indítványozó nem tartozik a törvényben felsoroltak közé, az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványi részt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § c) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2003. december 9.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
Dr. Harmathy Attila
alkotmánybíró helyett
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás