295/B/2002. AB határozat
295/B/2002. AB határozat*
2008.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdés b) pontja, a 37/A. § (1) bekezdésének b) pontja, és a „feltéve, hogy saját maga és családjának megélhetése más módon nem biztosított” szövegrésze, illetve a (3) és (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoctv.) 37/A. § (1) bekezdés b) pontja, (2) bekezdés b) pontja és (3) és (4) bekezdése megsemmisítésére terjesztett elő indítványt. A támadott jogszabályhelyek kimondják egyrészt, hogy az ún. aktív korú nem foglalkoztatottak rendszeres szociális segélyben részesülnek, meghatározzák továbbá, hogy kik minősülnek aktív korú nem foglalkoztatottnak, valamint hogy e személyek milyen feltételek fennállása esetén jogosultak a segélyre. Az indítványozó indokolása szerint diszkriminatív, valamint sérti az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdését is, hogy a munkaképes, de munkanélküli állampolgár rendszeres szociális segélyre való jogosultsága vagyoni helyzetétől is függ: a támadott rendelkezések alapján már a kisebb vagyon is kizáró okot jelent.
A Szoctv. 37/A. § említett bekezdései megsemmisítését ezen kívül azért is szükségesnek tartja az indítványozó, mert álláspontja szerint az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdésébe ütközik, hogy az állam nem biztosít elegendő számú munkalehetőséget, továbbá „munka helyett csak munkanélküli járadékot, rendszeres szociális segélyt vagy semmit sem adni a dolgozni akaró munkaképes állampolgároknak”.
Az indítványozó – az Alkotmány 13. § (1) valamint a 70/E. § (1) bekezdésének a sérelmére hivatkozással – kérte azt, hogy az Alkotmánybíróság a Szoctv.-nek a vagyon fogalmát meghatározó előírásait [4. § (1) bekezdés b) pont] is semmisítse meg. Álláspontja szerint alkotmányellenes, hogy a szociális ellátásokra való jogosultság elbírálásánál bármely – még a megélhetéshez szükséges, azt segítő vagy jövedelmet adott esetben egyáltalán nem termelő – vagyon is kizáró tényező. Az indítványozó úgy véli, hogy a támadott rendelkezések „a megélhetéshez szükséges vagyont sem védik”, az „állam elvárja a szociálisan rászorulóktól, hogy a megélhetésükhöz szükséges, nem luxus jellegű vagyont is eladják és feléljék”, ellenkező esetben ugyanis megtagadja tőlük a szociális ellátásokat.
2. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítványnak az Alkotmánybírósághoz érkezését követően a Szoctv.-nek a vagyon fogalmát meghatározó rendelkezéseit a 2003. évi IV. törvény és a 2005. évi CLXX. törvény módosították. A rendelkezés jelenleg is hatályos szövegét a 2007. évi CXXI. törvény állapította meg. Szintén több ízben megváltoztak a rendszeres szociális segélyre való jogosultság feltételeit meghatározó szabályok is. A jelen indítvány elbírálása szempontjából a legjelentősebb – a jogosulti kört érintő – módosítást a 2005. évi CLXX. törvénnyel hajtotta végre a jogalkotó: meghagyta ugyan az aktív korú nem foglalkoztatottak kategóriáját (amelynek megsemmisítésére az indítványozó – a vagyon fogalmát meghatározó rendelkezésekkel szoros összefüggésben – határozott indítványt terjesztett elő), de emellett bevezette a támogatott álláskeresőkről szóló rendelkezéseket is. A jogszabályi változások ellenére az alkotmányos probléma nem változott.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
2. A Szoctv. támadott, az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
„4. § (1) E törvény alkalmazásában
(...)
b) vagyon: ha e törvény másként nem rendelkezik, az a hasznosítható ingatlan, jármű, továbbá vagyoni értékű jog, amelynek
ba) külön-külön számított forgalmi értéke, illetőleg összege az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a harmincszorosát, vagy
bb) együttes forgalmi értéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a nyolcvanszorosát
meghaladja, azzal, hogy a szociális rászorultságtól függő pénzbeli és természetbeni ellátások jogosultsági feltételeinek vizsgálatánál nem minősül vagyonnak az az ingatlan, amelyben az érintett személy életvitelszerűen lakik, az a vagyoni értékű jog, amely az általa lakott ingatlanon áll fenn, továbbá a mozgáskorlátozottságra tekintettel fenntartott gépjármű;”
„37/A. § (1) A rendszeres szociális segély a hátrányos munkaerőpiaci helyzetű aktív korú személyek és családjuk részére nyújtott támogatás. A települési önkormányzat, 2007. január 1-jétől a jegyző rendszeres szociális segélyt állapít meg annak az aktív korú személynek, aki
a) egészségkárosodott,
b) vagy nem foglalkoztatott,
c) vagy támogatott álláskereső,
feltéve, hogy saját maga és családjának megélhetése más módon nem biztosított. A b) pont szerinti személy esetében a rendszeres szociális segély megállapításának feltétele, hogy vállalja a beilleszkedését segítő programban való részvételt. Rendszeres szociális segélyre egy családban egyidejűleg csak egy személy jogosult.
(...)
(3) Az (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában nem foglalkoztatott személynek minősül az, akinek esetében
a) a munkanélküli-járadék, álláskeresési járadék, álláskeresési segély, vállalkozói járadék (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás), illetőleg a jövedelempótló támogatás folyósítási időtartama lejárt, és álláskeresést ösztönző juttatásban nem részesül, vagy
b) az álláskeresési támogatás folyósítását keresőtevékenység folytatása miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a keresőtevékenységet követően az Flt. alapján álláskeresési támogatásra nem szerez jogosultságot, vagy
c) a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelőző két évben az állami foglalkoztatási szervvel, vagy a lakó-, tartózkodási hely szerint illetékes települési önkormányzat által kijelölt szervvel (a továbbiakban: együttműködésre kijelölt szerv) legalább egy év időtartamig együttműködött, vagy
d) az ápolási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, a rendszeres szociális járadék, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka, az átmeneti járadék, a rehabilitációs járadék, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósítása megszűnt, illetve az özvegyi nyugdíj folyósítása a Tny. 52. §-ának (3) bekezdése szerinti okból szűnt meg, és közvetlenül a kérelem benyújtását megelőzően az állami foglalkoztatási szervvel, vagy az együttműködésre kijelölt szervvel legalább három hónapig együttműködött,
e) a rendszeres szociális segély folyósítása a munkaképesség-csökkenés, illetve az egészségkárosodás mértékének változása miatt szűnt meg,
és keresőtevékenységet nem folytat, ide nem értve a közmunkát, közhasznú munkát vagy közcélú munkát (a továbbiakban együtt: közfoglalkoztatás) és az alkalmi munkavállalói könyvvel végzett munkát.
(4) Az (1) bekezdés alkalmazásában akkor nem biztosított a megélhetés, ha a családnak az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90%-át és vagyona nincs.
(...)
(8) Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában támogatott álláskeresőnek minősül az a személy, aki az Flt. alapján álláskeresési támogatásban, illetőleg álláskeresést ösztönző juttatásban részesül.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §-a értelmében az Alkotmánybíróság – főszabályként – csak hatályban levő jogszabály alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel lehet, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik, jelen ügyben azonban erről nincs szó. Jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatánál az Alkotmánybíróság a határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok tekintetében végzi el az ellenőrzést, amennyiben megállapítható, hogy a hatályos jogszabályok azonos tartalmúak a támadott, de már hatályban nem lévő rendelkezésekkel (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.).
Figyelemmel a Szoctv. említett módosításaira, az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az utólagos normakontroll eljárás lefolytatható-e, és amennyiben igen, mely rendelkezések vonatkozásában.
Megállapítható volt, hogy a Szoctv. támadott rendelkezéseinek az indítványozó által kifogásolt lényegi tartalma a jogszabály módosítása után is megmaradt: rendszeres szociális segély a korábbi [37/A. § (2) bekezdés] és a hatályos szabályok [37/A. § (1) és (4) bekezdései] alapján is csak a – Szoctv. 4. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott – vagyonnal nem rendelkező rászorultaknak folyósítható. Emellett a rendszeres szociális segélynek az indítványozó által megsemmisíteni kért szabályait érintő módosítások olyan jellegűek voltak, hogy annak következtében – mint fentebb említésre került – átalakult a jogosulti kör is.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Szoctv. 4. § (1) bekezdés jelenleg hatályos b) pontja, a 37/A. § (1) bekezdésének „feltéve, hogy saját maga és családjának megélhetése más módon nem biztosított” szövegrésze, valamint a 37/A. § jelenleg hatályos (4) bekezdése vonatkozásában úgy találta, hogy az indítványban foglaltak alapján az utólagos normakontroll eljárás lefolytatható. A Szoctv. egyéb támadott rendelkezései [a 37/A. §-nak az indítvány elbírálásakor hatályos (1) bekezdés b) pontja, valamint (3) bekezdése] a jogosulti körről rendelkeznek. E rendelkezéseket az indítványozó a vagyon fogalma, valamint a megélhetés biztosítottsága szempontjából, azokkal szoros összefüggésben támadta, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot is e szempontból – tehát a Szoctv. 4. § (1) bekezdésével, a 37/A. § (1) bekezdésének ismertetett szövegrészével, valamint a 37/A. § jelenleg hatályos (4) bekezdésével együttesen – folytatta le.
2. Az Alkotmánybíróság a Szoctv.-nek a jelen indítvánnyal támadott rendelkezéseit korábbi határozataiban már vizsgálta, ezért jelen ügyben az érdemi vizsgálat megkezdése előtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ügy nem minősül-e „ítélt dolognak”. Az Ügyrend 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.].
Az Alkotmánybíróság a Szoctv. egyes fogalom-meghatározásainak az alkotmányosságát a 723/B/1996. AB határozatában már vizsgálta. Megállapította, hogy „[a]z Szt. [Szoctv.] 4. § (1) bekezdése fogalmi meghatározásokat ad (...). A kifogásolt Szt. [Szoctv.] meghatározások nem sértik az Alkotmánynak az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogaira utaló 8. §-át, a házasság és a család intézményét védő 15. §-át, a rászorulók szociális intézkedésekkel való segítését előíró 17. §-át, sem az élethez és az emberi méltósághoz való jogot garantáló 54. §-át, sem pedig a 70/E. § (1) bekezdésének azt az előírását, hogy az állampolgároknak joguk van a szociális biztonsághoz, önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén pedig a megélhetésükhöz szükséges ellátáshoz. A szociális biztonság és ellátás vagyoni értékének vagy jövedelmi összegszerűségének meghatározására és változtatására pedig a jogalkotónak széles körű lehetősége van.” (ABH 1999, 561, 563.)
A Szoctv. 37/A. § (2) bekezdésének a vagyontalanságra vonatkozó rendelkezését az Alkotmánybíróság a 867/B/1997. AB határozatban vizsgálta. Rámutatott, hogy „[a] szociális ellátásnak az a feladata, hogy mindazoknak, akik nehéz helyzetbe jutottak, és más intézményrendszer (pl. társadalombiztosítás) révén nem képesek a létfenntartásukat biztosító jövedelemre szert tenni, állami segítséget nyújtson. A szociális ellátás rendszere elvben nem különböztet aszerint, hogy ki milyen okból (önhibájából vagy önhibáján kívül) szorul szociális szolgáltatásra. A szociális ellátás kisegítő, kiegészítő jellegű. Mindaddig tehát, amíg valaki megfelelő jövedelemmel rendelkezik, vagy más ellátási rendszerben szolgáltatásra jogosult, szociális ellátást nem, vagy indokolt esetben kiegészítő jelleggel kap. A szociális ellátás kiegészítő jellege nyilvánul meg abban a társadalmi elvárásban is, amely az egyén öngondoskodására számít az egyén saját, illetve az eltartásáról gondoskodni köteles család vagyona erejéig. A közösség által biztosított támogatás ott lép be a rászoruló eltartásába, ahol az öngondoskodás lehetősége már nem áll fenn. Ezen a megfontoláson alapul az Szt. [Szoctv.] 37/A. § (2) bekezdésének az a mondatrésze, amelynek alapján szociális segély – a 37/A. §-ban írt egyéb feltételek fennállta esetén – a vagyonnal nem rendelkezők rászorultaknak folyósítható”. (ABH 2003, 996, 1015.) Az Alkotmánybíróság idézett határozatában megállapította, hogy nem sérti többek között sem a diszkrimináció tilalmáról (Alkotmány 70/A. §), sem a szociális ellátáshoz való jogról (Alkotmány 70/E. §) szóló alkotmányi rendelkezéseket az, hogy a Szoctv. 37/A. § (2) bekezdése a 4. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott javakat meghaladó vagyon tulajdonosa részére szociális segély folyósítását nem teszi lehetővé.
Az idézett határozatokban vizsgált jogszabályi rendelkezéseket a jogalkotó időközben több ízben módosította (legutóbb például a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CLXX. törvény, illetve az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2007. évi CXXI. törvény). Mivel a korábbi alkotmánybírósági határozatokban vizsgált törvényi szövegváltozat teljes mértékben nem egyezik meg a jelen ügyben vizsgált, hatályos szöveggel, az Alkotmánybíróság res iudicata-t nem állapított meg. Mindazonáltal az idézett határozatokban kifejtett elvi álláspontját fenntartja, és erre tekintettel a Szoctv. 4. § (1) bekezdése b) pontjára vonatkozó – az Alkotmány 70/E. §-ára alapított – indítványt elutasítja. Ez okból szintén elutasítja az Alkotmánybíróság a Szoctv. 37/A. § (1) bekezdésének „feltéve, hogy saját maga és családjának megélhetése más módon nem biztosított” szövegrészét, valamint a 37/A. § (4) bekezdését érintő – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére és 70/E. § (1) bekezdésére alapított – indítványt is.
3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az indítványozónak a Szoctv. 4. § (1) bekezdésének b) pontja – a törvénynek a vagyon fogalmára vonatkozó értelmező rendelkezése – valamint a tulajdonhoz való jog összefüggése vonatkozásában előterjesztett azon érvét, amely szerint a Szoctv. ezen rendelkezése azért alkotmányellenes, mert nem védi a „megélhetéshez szükséges vagyont”. Tekintettel az indítványozó által hivatkozott indokokra és az általa megjelölt szoros tárgyi összefüggésre az Alkotmánybíróság a jogosulti kört meghatározó Szoctv. 37/A. § (1) bekezdésének b) pontját, valamint a (3) bekezdését is e körben vizsgálta meg.
Bár a tulajdonjog védelméről szóló rendelkezés [13. § (1) bekezdés] nem az alaptörvénynek az alapjogokat nevesítő XII. fejezetében található, az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog alapjogi védelemben részesül, és vonatkozik rá az alapjogi korlátozásnak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében lefektetett tilalma [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 25.; 935/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 765.].
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti védelemben [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 380; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123, 137.]. Ennek nem mond ellent az az elvárás, hogy az egyén a saját –, illetve az eltartásáról gondoskodni köteles család – vagyonából szükségleteiről maga gondoskodjon. Az állam – közvetve tehát a társadalom – által nyújtott szociális ellátások az öngondoskodási kötelezettséget nem helyettesítik, csupán kiegészítik. Nem tekinthető ezért a tulajdon elvonásának, sőt korlátozásának sem, hogy a jogalkotó csupán az öngondoskodásra képtelen – a megélhetéshez szükséges vagyonnal nem rendelkező – rászorultaknak nyújt bizonyos szociális ellátásokat.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványnak ezen részét is elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság végezetül megvizsgálta az indítványozó azon hivatkozását, mely szerint a Szoctv.-nek a rendszeres szociális segélyre vonatkozó szabályai azért sértik a munkához való jogot [az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdését], mert az államnak nem segélyt, hanem munkalehetőséget kellene biztosítania minden munkaképes állampolgár számára.
A 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy „[a]z alanyi jogi értelemben vett munkához való jog, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jog (70/B. §), illetőleg a vállalkozás joga (9. §) között nincs hierarchikus viszony. A munkához való jogot is úgy kell értelmezni, hogy abba mindenfajta foglalkozás, hivatás, munka megválasztásának és gyakorlásának szabadsága beletartozik.” E határozatban az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy „a munkához való jogtól mint alanyi jogtól meg kell különböztetni a munkához való jogot mint szociális jogot, s különösen annak intézményi oldalát, az állam kötelességét megfelelő foglalkoztatáspolitikára, munkahelyteremtésre stb.” (ABH 1994, 117, 121.) Az Alkotmánybíróság 327/B/1992. AB határozata szerint pedig „[a] munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jognak, mint második generációs ún. gazdasági és szociális jognak a garanciái nem elsősorban az állami cselekvés korlátozására épített politikai és jogi természetű garanciák, hanem érvényesüléséhez politikai és társadalmi biztosítékokra van szükség: hátterében megfelelő gazdaság- és foglalkoztatáspolitikában, a munkahelyek teremtésében megnyilvánuló aktív állami cselekvésrendszer áll. Az államnak kötelessége e jog gyakorlásához szükséges feltételrendszer létrehozása, ennek konkrét meghatározása során azonban bár nem korlátlan, de nagyfokú szabadsággal rendelkezik. Az Alkotmány 70/B. § (1) bekezdése nem garantálja azt, hogy az állam mindenkinek munkát köteles biztosítani és azt sem garantálja, hogy a munka jogi szabályozására vonatkozó jogszabályok változatlanok maradnak.” (327/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 604, 609–610.)
A Szoctv. támadott rendelkezése az indítványozót semmilyen módon nem akadályozza a foglalkozás szabad megválasztásában, a munkához jutásban, így az alanyi jogi értelemben vett munkához való joggal nem hozható összefüggésbe. A rendszeres szociális segély – amely a munkanélküliekre vonatkozó állami gondoskodás része – igénybevétele feltételeinek a meghatározása ezen kívül a munkához való jog intézményi oldalát, a munkahelyteremtés kérdéskörét sem érinti. Mivel az Alkotmánybíróság az indítványozó érvei alapján a támadott jogszabályi szakasz és a megjelölt alkotmányi rendelkezés között érdemi összefüggést nem talált, az indítványt – fentebb hivatkozott gyakorlatának megfelelően – e tekintetben is elutasította.
Budapest, 2008. június 16.
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
|
||||||||||
|
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás