BK BH 2002/296
BK BH 2002/296
2002.08.01.
I. Ha a bíróság az elítéltet négy ügyben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, mely elítélések közül az első három elítélés egymással quasi halmazati viszonyban áll, de a legutóbbi elítélés a korábban hozott első elítéléssel nincs ilyen viszonyban, a bíróságnak az összbüntetésbe foglalandó elítéléseket aszerint kell kiválasztania, hogy – a büntetés mértékének a figyelembevételével – az elítéltre nézve melyik a legkedvezőbb [Btk. 92. § (1) bek., 93. §; BK 151. sz.].
II. Az összbüntetési ítéletben a büntetés-végrehajtási fokozat megállapításánál általában az alapítéletekben megjelölt leghátrányosabb fokozat megállapítása indokolt; ha az elítélések között lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt 3 évi szabadságvesztés kiszabása is szerepel ugyan, az összbüntetési ítéletben nincs helye a fegyházfokozat megállapításának, ha az ítélet jogerőre emelkedése időpontjában – vagyis 1999. március 1. napja előtt – a Btk. 42. §-a (2) bekezdése b) pontjának a szigorúbb büntetés-végrehajtási fokozat megállapítására vonatkozó rendelkezése még nem volt hatályban [Btk. 94. §, 42. § (2) bek., b) pont, 43. § a) pont].
A városi bíróság a 2001. június 6. napján kelt ítéletével összbüntetésbe foglalta az elítélt ügyében jogerősen kiszabott alábbi szabadságvesztés büntetéseket:
I. Az E.-i Városi Bíróság által kiszabott 2 év 10 hónap börtönbüntetést;
II. a Sz.-i Városi Bíróság által kiszabott 3 évi börtönbüntetést; és
III. a P.-i Városi Bíróság által kiszabott 3 évi börtönbüntetést, és az összbüntetés tartamát 5 évi fegyházban állapította meg.
Az összbüntetési ítélet indokolásában kifejtettek szerint az elítéltet
I. az E. Városi Bíróság az 1997. április 1-jén kelt ítéletével, amely a megyei bíróság mint másodfokú bíróság határozata folytán 1997. június 24-én emelkedett jogerőre, különösen nagy kárt okozó csalás bűntette, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette, közokirat-hamisítás bűntette, 2 rb. közokirattal visszaélés vétsége, 4 rb. felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt – halmazati büntetésül – 2 év 10 hónapi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A bűncselekmények elkövetési ideje: 1996. július 1. napja és 1996. szeptember 26. napja volt.
II. A Sz.-i Városi Bíróság a 2000. május 25-én kelt ítéletével, mely a megyei bíróság mint másodfokú bíróság ítélete folytán 2000. november 13-án emelkedett jogerőre, társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett, maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés bűntette és kifosztás bűntette miatt – halmazati büntetésül – 3 évi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
III. A P.-i Városi Bíróság a 2001. március 7-én kelt ítéletével, mely a megyei bíróság mint másodfokú bíróság határozata folytán 2001. május 10-én emelkedett jogerőre, társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntette, társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette, közokirat-hamisítás bűntettének kísérlete és felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt – halmazati büntetésül – 3 évi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 4 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A bűncselekmények elkövetési ideje: 1996. augusztus és 1996. október.
Az elítéltet ezen túlmenően a kerületi bíróság a 2000. június 23-án jogerőre emelkedett ítéletével közokirat-hamisítás bűntette miatt 6 hónapi börtönbüntetésre és mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, mely bűncselekmény elkövetési ideje: 1998. október 23.
A Btk. 92. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az elkövetőt több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélik, és az elkövető valamennyi bűncselekményt a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőzően követte el, a jogerősen kiszabott büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni. Az elítélt a vele szemben jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetéseket folyamatosan tölti, ezen elítélések közül az I., II. és III. pontokban jelzettek egymással ún. quasi halmazati viszonyban állnak, mivel az elítélt valamennyi bűncselekményt a közülük legkorábban hozott (I. szám) ítélet jogerőre emelkedését (1997. június 24.) megelőzően követte el.
E fenti elítélésein túlmenően a kerületi bíróság ítéletével szintén végrehajtandó – 6 hónapi – szabadságvesztés büntetésre ítélte, azonban ennek az elítélésnek az alapjául szolgáló bűncselekmény elkövetési ideje – 1998. október 23. – olyan időpont, mely az I. sorszám alatt jelzett alapítélettel nem állhat quasi halmazati viszonyban.
A bíróság figyelembe vette azt, hogy az elítélt vonatkozásában melyik alapítélet összbüntetésbe foglalása lehet kedvezőbb, és megállapította, hogy az E.-i Városi Bíróság I. pontban jelölt alapítéletével kiszabott szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása kedvezőbb helyzetbe hozza az elítéltet, mint a kerületi bíróság fenti ítéletével kiszabott 6 hónapi szabadságvesztés büntetés összbüntetésbe foglalása, az E.-i Városi Bíróság ítéletében kiszabott szabadságvesztés büntetés ugyanis jóval hosszabb tartamú, és nyilvánvalóan az elengedés mértékének a meghatározásánál is kedvezőbb az elítéltre nézve. A fentiekre figyelemmel a bíróság a jelen összbüntetési ítéletében a kerületi bíróság ítéletével kiszabott 6 hónapi börtönbüntetést figyelmen kívül hagyta az összbüntetésbe foglalás során.
Az I. és II. pontokban írt alapítéleteket a Sz.-i Városi Bíróság a 2001. március 26-án jogerőre emelkedett összbüntetési ítéletével már korábban összbüntetésbe foglalta, és annak tartamát 3 év 10 hónapi börtönben állapította meg.
Figyelemmel arra azonban, hogy a III. sorszám alatt jelzett újabb, az összbüntetést szükségessé tevő elítélés alapjául szolgáló bűncselekmények elkövetési ideje olyan, hogy ezen elítélés az I. és II. szám alatt jelzett elítélésekkel quasi halmazati viszonyban áll, ezért a bíróság a Sz.-i Városi Bíróság összbüntetési ítéletében írt alapítéletekre visszatért.
A Btk. 93. §-a szerint az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Az összbüntetés tartamának azonban el kell érni a legsúlyosabb büntetést, de nem érheti el a büntetések együttes tartamát. E szabály figyelembevételével az adott esetben ez azt jelenti, hogy az összbüntetés tartamának el kell érni a legsúlyosabb büntetést, azaz a 3 év szabadságvesztést, de nem érheti el az I., II., III. pontokban jelzett alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztések együttes tartamát, azaz 8 év 10 hónap szabadságvesztést.
Az elengedés mértékének meghatározásánál a bíróság figyelemmel volt a Legfelsőbb Bíróság BK 151. számú kollégiumi állásfoglalásának I/B/2. pontjában írtakra is, így figyelembe vette azt, hogy az I. és III. szám alatt jelzett alapítéletekkel kiszabott szabadságvesztés alapjául szolgáló bűncselekményeket az elítélt egymáshoz időben közel követte el, míg a II. alapítéletben kiszabott szabadságvesztés alapjául szolgáló bűncselekményt ettől időben jóval távolabb; a bűncselekmények pedig a jellegüket tekintve egymástól részben különbözőek voltak, részben pedig hasonlóak. E körülményekre figyelemmel a bíróság a rövidebb tartamú szabadságvesztés büntetések fele részét meghaladó, de a háromnegyed részét teljes egészében el nem érő mértékű elengedést biztosított. A bíróság megítélése szerint az összbüntetés célja, nevezetesen az, hogy az elítéltet utólag hozza olyan helyzetbe, mintha valamennyi terhére rótt bűncselekményt egy büntetőeljárásban bírálták volna el, és vele szemben halmazati büntetést szabtak volna ki, így elérhető.
Az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b) pontja és 1) alpontja, valamint a Btk. 94. §-ának (1) bekezdése alapján fegyház.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az elítélt jelentett be fellebbezést az összbüntetés tartamának további mérséklése végett és a szabadságvesztés fokozatának fegyházban történő megállapítása miatt.
A megyei főügyész az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az összbüntetésbe foglalásnak a Btk. 92. §-ának (1) bekezdésében írt előfeltételei fennállnak. Az összbüntetés tartamának megállapításakor ezért a másodfokú bíróság az elítéltet olyan helyzetbe hozta, mintha vele szemben egy eljárásban halmazati büntetést szabtak volna ki. Az összbüntetés tartamának további mérséklésére azonban másodfokú bíróság nem látott törvényes lehetőséget, amiért is az elítélt e vonatkozásban bejelentett fellebbezését alaptalannak találta.
A fentieket meghaladóan a szabadságvesztés végrehajtási fokozata tekintetében bejelentett fellebbezés azonban alapos. Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság álláspontja szerint tévedett akkor, amikor a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg. Az összbüntetés alapját képező mindhárom alapítéletben az eljárt bíróságok a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapították meg. Az elsőfokú bíróság a végrehajtási fokozatot azért állapította meg fegyházban, mert az E.-i Városi Bíróság I. sz. alatt jelzett, 1997. június 24-én jogerőre emelkedett ítéletével az elítélt bűnösségét lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt is megállapította. E bűncselekmény elkövetési ideje 1996. szeptember 19-től szeptember 26-ig terjed. Az elkövetéskor és az említett ítélet jogerőre emelkedésekor hatályban levő Btk. 42. §-a (2) bekezdésének b) pontja az említett bűncselekményre utalást nem tartalmazza. A lőfegyverrel és lőszerrel viszszaélés bűntettére az összbüntetési eljárásban is alkalmazandó és a végrehajtási fokozatra kiható súlyosabb rendelkezést az 1999. március 1-jén hatályba lépett 1998. évi XXXVII. törvény 3. §-a iktatta be. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az utóbb hivatkozott törvényi rendelkezésnek az elítélt terhére való visszaható hatályú alkalmazására annak ellenére sincs lehetőség, hogy az elsőfokú bíróság az összbüntetési eljárást egyebekben a hatályos törvényi rendelkezések alapján folytatta le.
A másodfokú bíróság a korábban kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletének a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, egyebekben pedig azt helybenhagyta. (Baranya Megyei Bíróság 2.Bf.588/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás