BK BH 2002/300
BK BH 2002/300
2002.08.01.
I. Megvalósítja a csempészet bűntettét, aki a külföldön megvásárolt gépkocsit ott szétbontja, és a motorblokkot, majd a karosszériát más-más alkalommal ún. vámjegy alkalmazásával vámkezelteti, mivel ez a magatartás vámszempontból lényeges körülmény tekintetében a valótlan nyilatkozat megtételeként értékelhető [Btk. 312. § (1) bek. a) pont; 1995. évi C. tv. 127. § (1) és (2) bek.; 45/1996. (III. 25.) Korm. r. 22. §; 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM együttes r. 1. sz. melléklet 2/a pont; 10/1996. (III. 25.) PM r. 29. § (1) bek.].
II. A közokirat ,,hamissága'' mind formai, mind tartalmi vonatkozásban egyaránt értendő; formai szempontból hamis az az okirat, amelynek a kiállítója nem azonos a készítőként feltüntetett személlyel; tartalmi értelemben pedig az az okirat hamis, amelynek a tartalma nem felel meg a valóságnak [Btk. 274. § (1) bek. a) és b) pont].
III. A Btk. 274. § (1) bekezdés b) pont II. fordulatában szabályozott más nevére szóló közokirat felhasználása esetén a közokirat sem formai, sem tartalmi szempontból nem tekinthető sem hamisnak, sem hamisítottnak; e törvényhely I. fordulata alá esik annak a cselekménye is, aki a más által elkövetett ún. intellektuális közokirat-hamisítás útján létrejöttközokiratot használja fel [Btk. 274. § (1) bek. b) és c) pont].
A városi bíróság 2001. március 23. napján kelt ítéletével az I. r. vádlott bűnösségét csempészet vétségében, a III. r. vádlott bűnösségét pedig közokirat-hamisítás bűntettében és magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg. Ezért a bíróság az I. r. vádlottat 100 napi tétel, míg a III. r. vádlottat – halmazati büntetésül – 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte; a pénzbüntetés egynapi tételének összegét az I. r. vádlott esetében 400 forintban, míg a III. r. vádlott esetében 200 forintban állapította meg. Ugyanakkor az I. r. vádlottat a további közokirat-hamisítás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott nős családi állapotú, egy kiskorú gyermek tartásáról gondoskodik. Az általános iskola 8 osztályát és 3 ipariskolát végzett. Egyéni vállalkozó. Büntetve volt korábban két esetben vagyon elleni bűncselekmények miatt felfüggesztett szabadságvesztésre.
A III. r. vádlott férjezett családi állapotú; az I. r. vádlott házastársa. Gimnáziumi érettségivel rendelkezik, foglalkozás- és munkanélküli, büntetve nem volt.
Az I. r. vádlott 1996. őszén megvásárolt egy középpiros színű személyautót. Az üzemben tartó személyében bekövetkezett változás bejelentésére 1996. november 27-én került sor; a III. r. vádlott tulajdonjogát az országos nyilvántartásba ekkor vezették be.
Ezzel szinte egy időben – 1996. november 25-én – az I. r. vádlott Ausztriában egy másik személyautót is megvásárolt, amely fehér színű, az előbbivel azonos típusú személygépkocsi volt. Az I. r. vádlott ez utóbbi gépkocsit még Ausztriában az alkatrészeire bontotta, a karosszériát a kereskedő telephelyén hagyta, míg a motorblokkot 1996. december 5-én hazahozta, azt vámkezelésre be is jelentette. A következő év első harmadában – közelebbről meg nem határozható időpontban – utazott vissza a karosszériáért, majd azt is hazaszállította. Ennek vámkezelése ekkor egyszerűsített formában, ún. vámjegy alkalmazásával történt. A fehér színű, 1984-ben gyártott gépkocsi forgalmi értéke ekkor 247 000 forint volt. Itthon az I. r. vádlott a motorblokkot és a karosszériát összeszerelte, majd arra felhelyezte a piros színű – kevésbé kifogástalan műszaki állapotban levő – autó rendszámtábláit. E személygépkocsi forgalomba helyezéséhez, esetleges értékesítéséhez azonban érvényes forgalmi engedélyre is szükség volt, ezért a III. r. vádlott 1997. június 16-án a rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályára egy valótlan tartalmú kérelmet nyújtott be, ebben a piros színű gépkocsi színváltozásának a bejegyzését kérte: a korábbiról ,,fehér'' színűre. Kérelmének a hatóságok eleget tettek, a forgalmi engedély törzslapján a színváltozást átvezették.
Később ezt a személygépkocsit többnyire a III. r. vádlott használta, egészen 1998. február 25-ig, amikor azt a II. r. vádlott és házastársa részére értékesítették. A jelzett napon került sor az adásvételi szerződés megkötésére és az Ausztriában megvett gépkocsi birtokba adására. A szerződő felek ugyanakkor a személyautó egyedi azonosítására szolgáló adatait – az alváz- és a motorszámot – mindössze a forgalmi engedély alapján rögzítették; azokat a vevők ténylegesen nem ellenőrizték le. Ezzel egyidejűleg az I. r. vádlott tájékoztatta a II. r. vádlottat arról, hogy a gépkocsiban korábban motorcserére került sor, az új motor vámkezelését igazoló iratokat pedig – a forgalmi engedéllyel együtt – a rendelkezésére bocsátotta. Megkérte továbbá őt egy másik adásvételi szerződés aláírására is; ez az okirat – a tartalma szerint – a motorblokk tulajdonjogának az átruházásáról szólt. A II. r. vádlott ezt a megállapodást részben üresen írta alá, a keltezés csak később került a papírra. A II. r. vádlott és házastársa az üzembentartó személyében bekövetkezett változást az illetékes rendőrkapitányságon nem jelentette be.
Ezt követően – pontosan meg nem állapítható időben – az I. r. vádlott a piros színű gépkocsijának erősen korrodálódott karosszériáját a II. r. vádlott háza elé szállíttatta, erről azonban őt előzetesen nem értesítette. Ez utóbbi személyautó motorjának az átadására ugyanakkor nem került sor, az az I. r. vádlott birtokában maradt, a karosszériát pedig néhány hónap múlva a II. r. vádlott ócskavasként adta tovább.
A vádbeli – fehér színű – gépjármű tulajdonosának a személyében legközelebb 1999 februárjában történt változás. Ekkor a II. r. vádlott a gépkocsit S. L.-nek adta el anélkül azonban, hogy erről akkor írásbeli szerződést készítettek volna. A gépkocsi alváz- és motorszámát az új tulajdonos sem egyeztette a forgalmi engedélyben szereplő adatokkal, megelégedett a II. r. vádlottnak a motorcserére vonatkozó rövid tájékoztatásával, ehhez kapcsolódóan pedig ők is megkapták a vámkezelésről készült papírokat.
Később – pontosan nem tisztázható személy közreműködésével – valótlan tartalmú adásvételi szerződés készült. Ezen az 1999. február 12. napjára keltezett megállapodáson a személyautó vevőjeként S. L., míg eladóként a III. r. vádlott szerepelt. Ez utóbbi személy névaláírása nem a III. r. vádlottól származott. S. L. 1999. március 31-én nyújtott be kérelmet a személyautó tulajdonjogának az átírása iránt, kérelméhez csatolta a fenti adásvételi szerződést. Néhány nappal később – 1999. szeptember 23-án – őt a lakóhelyén, egy közúti ellenőrzés során igazoltatták. A forgalmi engedélyben szereplő adatok és a tényleges egyedi azonosító jelek – az alváz- és motorszám – különbözőségére csak ekkor derült fény; emiatt a gépjármű ekkor lefoglalásra került.
Az I. r. vádlott a fenti magatartásával megszegte az 1995. évi C. törvény (Vtv.) 127. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt rendelkezéseket.
A városi bíróság ítéletének az indokolása szerint a motorblokk, majd különösen a karosszéria – alkatrészekre bontott állapotban való – behozatala már eredetileg is a forgalomba helyezés céljával történt. Ekként pedig ez utóbbit ún. vámjegy alkalmazásával nem lehetett volna vámkezelni. A vámjegy ugyanis – a 10/1996. (III. 25.) PM rendelet 29. §-ának (1) bekezdése szerint – kizárólag a természetes személyek utazási forgalmában a nem kereskedelmi mennyiségű, illetve a 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 22. §-ában meghatározott értékhatárt meg nem haladó vámáruk belföldi forgalom számára történő vámkezelésére szolgál, lényegében tehát a vámkezelés egyszerűsített formája. Látszólag a karosszéria behozatala meg is felelt ezeknek az előírásoknak. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy néhány hónappal korábban – 1996. december 5-én – az I. r. vádlott a karosszériához tartozó motorblokkot szétszerelt állapotban már külön vámkezeltette. Márpedig a Kereskedelmi Vámtarifa kihirdetéséről szóló 64/1995. (XI. 24.) IKM-PM együttes rendelet 1. számú mellékletének 2/a. pontja az össze nem állított vagy szétszerelt állapotban behozott, bemutatott teljesen kész vagy befejezett áruk vonatkozásában az összeszerelt (összeállított) áruk vámtarifaszáma alá történő osztályozásának a kötelezettségét írja elő. Azaz a vádbeli karoszszéria tekintetében az I. r. vádlott akkor járt volna el helyesen, ha azt – a motorblokk korábbi behozatalának egyidejű közlésével – használt személyautóként vámkezeltette volna.
Az 1995. évi C. törvény (Vtv.) 127. §-ának (2) bekezdése szerint a vámteher vagy a vámbiztosíték megállapítása és beszedése szempontjából lényeges minden olyan körülmény, amely a vámterhek fizetését, a vámmentességet vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását befolyásolja. Az I. r. vádlott büntetőjogi felelőssége ekként lényegében a Vtv. 127. §-ának (1) bekezdésén alapul, azon a tényen, hogy e lényeges körülmény tekintetében – a fentiek szerint – valótlan nyilatkozatot adott. (A vádbeli személyautó behozatalára egyébként nem is kerülhetett volna sor; annak vámkezelését a vámhatóság – valamennyi körülmény, így különösen a gyártási év ismeretében – megtagadta volna.)
Az I. r. vádlott felelősségre vonását – az állami vámpolitika érvényesüléséhez fűződő érdeket sértő cselekménye mellett – az ügyészség közbizalom elleni bűncselekmény, közelebbről a Btk. 274. §-a (1) bekezdése b) pontjának II. fordulatában meghatározott közokirat-hamisítás bűntette miatt is indítványozta.
Az kétségtelen, hogy a III. r. vádlott közreműködése – a rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztályához 1997. június 16-án benyújtott kérelme – folytán a hatóság valótlan adatokat foglalt közokiratba. Ennek során ugyanis – a személygépkocsi vonatkozásában – olyan forgalmi engedély kiállítására került sor, amely a további egyedi azonosító jelek (az alváz- és a motorszám) tekintetében nem felelt meg a valóságnak. Kérdéses azonban, hogy ennek a forgalmi engedélynek az átadása (felhasználása) alkalmas-e további bűncselekmény megállapítására, ahogyan azt az ügyészség indítványozta. A Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott bűncselekmény elkövetési tárgya a hamis, a hamisított vagy a más nevére szóló valódi közokirat. Hamis az, amelynek a kiállítója nem azonos a készítőként feltüntetett személlyel vagy szervezettel, hamisított pedig az, amely nem a kiállítóként feltüntetett személy vagy szerv nyilatkozatát tartalmazza. (Az előbbiek csoportjába tartozik a nyomdatechnikailag másolt közokirat, míg az utóbbiakhoz sorolhatóak azok, amelyeknek a tartalmát utólag jogellenesen megváltoztatták, például a járművezetői engedélybe további vagy más kategóriákat írtak be.) A más nevére szóló valódi közokirat fogalma nem igényel különösebb magyarázatot. A fenti felsorolásban a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt bűncselekmény elkövetése során keletkezett közokirat azonban láthatóan nem szerepel, mivel az nem tekinthető sem hamisnak, sem pedig hamisítottnak. Természetesen nem kizárt, hogy az más nevére szóló legyen; a jelen esetben azonban ennek az ellenkezője bizonyos. A III. r. vádlott tulajdonjoga ugyanis már korábban – 1996. november 27- én – bejegyzést nyert, következésképpen a forgalmi engedély személyi lapja is őt tüntethette fel üzemben tartóként. Mindezekre tekintettel – a bíróság álláspontja szerint – a forgalmi engedély további felhasználásával, átadásával az I. r. vádlott bűncselekményt már nem valósított meg.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a bíróságnak mindenekelőtt a II. r. vádlott gépkocsivásárlásának a körülményeit kellett tisztáznia, nem utolsósorban azt, hogy a vádbeli esztendőben az I. r. vádlott ténylegesen hány személyautót értékesített a részére. Ebben a kérdésben ugyanis egymásnak ellentmondó és – a szembenálló védekezések tartalmából adódóan – legalább annyira következetes terhelti nyilatkozatok születtek. Az I. r. vádlott szerint a külföldről származó fehér és a Magyarországon vásárolt piros színű, azonos típusú gépjárműveket egy időben adta el a II. r. vádlottnak, ezzel szemben a II. r. vádlott csak az előbbi személyautó megvételét ismerte el; védekezése szerint az utóbbit már nem vásárolta meg, annak karosszériáját az I. r. vádlott az előzetes hozzájárulása és értesítése nélkül egyszerűen csak lerakta a házuk előtt. A bizonyítékok mérlegelése során a bíróság a II. r. vádlott vallomását fogadta el a határozathozatal alapjául szolgáló tényállás kialakításakor, nevezetesen azt, hogy a II. r. vádlott az I. r. vádlottól mindössze egy személygépkocsit vásárolt meg, ennek pedig – közvetett módon – a II. r. vádlott terhére megállapítani indítványozott pénzügyi bűncselekmény tekintetében volt jelentősége.
A vámorgazdaság elkövetési tárgya: a csempészett vámáru. Ennek megfelelően az elkövető tudatának át kell fognia azt, hogy az általa – vagyoni haszon végett – megszerezni (elrejteni, vagy elidegenítésében közreműködni) kívánt dolog csempészett eredetű, azaz annak behozatalára a vámhatóság megtévesztésével vagy egyenesen a vámellenőrzés alóli elvonással került sor. Minderre pedig – a terhelti nyilatkozat mellett – a vámáru megszerzésének körülményeiből lehet következtetni. Az adott esetben azonban a bizonyítékok nem támasztották alá a vádindítványban foglaltakat. A II. r. vádlott ugyanis egyetlen vallomásában sem adott számot arról, hogy az általa megvásárolt fehér színű gépkocsi eredetével tisztában lett volna, így közelebbről azzal, hogy az a vámhatóság megtévesztésével – alkatrészekre bontva – került be az országba. A fentiekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy az I. r. vádlott elkövette a Btk. 312. §-a (1) bekezdése a) pontjának II. fordulatában meghatározott csempészet vétségét, míg a III. r. vádlott a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítás bűntettét és a Btk. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás vétségét.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére, a bűnösségének közokirat-hamisítás bűntettében történő megállapítása érdekében, illetve a II. r. vádlott terhére megalapozatlanság miatt, hatályon kívül helyezés végett jelentett be fellebbezést; az I. r. vádlott felmentésért fellebbezett.
Az elsőfokú bíróság ítélete a III. r. vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett.
A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést az I. r. vádlott tekintetében fenntartotta, míg a II. r. vádlott vonatkozásában azt visszavonta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéleti tényállását hiánytalannak, iratellenes megállapítástól, illetve téves ténybeli következtetéstől mentesnek, tehát megalapozottnak találta, mely a másodfokú eljárásban irányadó volt. E tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett az I. r. vádlott bűnösségére a pénzügyi bűncselekmény kapcsán, és ennek a cselekménynek a minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. A felmentést célzó fellebbezés tehát nem megalapozott.
Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a közbizalom elleni bűncselekmény tekintetében a büntetőjogi felelősség hiányára következtetett. Az ügyész ezt sérelmező jogorvoslata alapos.
Az okirat hamisságának fogalmát a jogtudomány, illetve ennek nyomán a bírói gyakorlat kétféle – formai és tartalmi – értelemben is használja. A formai jellegű értelmezés megegyezik az elsőfokú bíróság által adott meghatározással: hamis az az okirat, amelynek kiállítója nem azonos a készítőként feltüntetett személlyel vagy szervezettel; tartalmi értelemben azonban hamisnak tekintendő az az okirat is, amelynek tartalma nem felel meg a valóságnak. A törvényhozó a közbizalom elleni bűncselekmények szabályozásakor a szóban levő fogalom használatában nem következetes: az formai [Btk. 275. § a) pontja, Btk. 276. §-a] és tartalmi [Btk. 275. § b) pontja] értelemben egyaránt előfordul. Ugyanakkor a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontjában szereplő hamis szót a formai és tartalmi hamisság gyűjtőfogalmaként kell értelmezni. A más nevére szóló valódi közokirat felhasználásának önálló elkövetési magatartásként történő megfogalmazása ezért nem azt jelenti, hogy a valótlan tartalmú közokirat felhasználása nem büntetendő cselekmény, hanem arra utal, hogy a más nevére szóló valódi közokirat sem formai, sem pedig tartalmi szempontból nem tekinthető hamisnak, de hamisítottnak sem. Ezért a bírói gyakorlat a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző magatartásnak tekinti a más által elkövetett ún. intellektuális – Btk. 274. § (1) bekezdésének c) pontja – közokirat-hamisítás útján létrejött okirat használatát is. Ennek feltétele azonban, hogy az, aki felhasználja, felismerje annak hamis vagy hamisított voltát.
Hasonló következtetés adódik a Btk. 274-276. §-ainak logikai értelmezése nyomán is. A bűntetti és vétségi szabályozás, de a büntetési tételek egybevetésével is nyilvánvaló, hogy a közokirat vonatkozásában tanúsított visszaélések társadalomra veszélyessége meghaladja a magánokiratok vonatkozásában elkövetett hasonló jellegű cselekményekét. A Btk. 276. §-a pedig büntetni rendeli a hamis, hamisított mellett a valótlan tartalmú magánokiratok felhasználását is. Elképzelhetetlen tehát, hogy a fokozottabb büntetőjogi védelmet igénylő közokiratok vonatkozásában ez az elkövetési magatartás büntetlen maradjon. Ezen indokok alapján a másodfokú bíróság az I. r. vádlott bűnösségét a Btk. 274. §-a (1) bekezdése b) pontjának II. fordulatában meghatározott közokirat-hamisítás bűntettében is megállapította.
A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az elsőfokú bíróság helyesen tárta fel, a büntetőjogi felelősségnek újabb bűncselekményben történt megállapítása folytán azonban további súlyosító körülmény a halmazat.
Erre figyelemmel az I. r. vádlottal szemben a Btk. 12. §-ának (1) bekezdése és a Btk. 85. §-ának (1) bekezdése értelmében halmazati büntetés kiszabására került sor, melynek alapja a Btk. 85. §-ának (2) bekezdése folytán – a Btk. 2. §-a szerint alkalmazandó és a cselekmények egyéb elbírálását lehetővé tevő, az elkövetéskor hatályos büntető törvény alapján – a Btk. 274. §-ának (1) bekezdésében írt büntetési tétel, három évig terjedő szabadságvesztés.
A másodfokú bíróság az ekként megváltozott körülményekre figyelemmel sem találta eltúlzottan enyhének a pénzbüntetés alkalmazását – melyre ennélfogva a Btk. 87. §-ának (1) bekezdése és a (2) bekezdés e) pontja alapján kerülhetett sor –, a napi tételek számát azonban 250 napi tételre emelte fel, következésképpen a pénzbüntetést 100 000 forinttal súlyosította. (Baranya Megyei Bíróság 3.Bf.411/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás