BK BH 2002/301
BK BH 2002/301
2002.08.01.
l. A szerzői vagy a szomszédos jogok megsértésének vétsége megvalósul, ha a vendéglátó-ipari egységet működtető kft. rádiókészülék működtetésével zeneszolgáltatást nyújt, de a kft. ügyvezető igazgatója a zeneszolgáltatás után járó jogdíjat a jogosultnak felszólítás ellenére sem fizeti meg [Btk. 329/A. § (1) bek.; 1969. évi III. tv. 40. § (1) bek.].
II. A szerzői vagy szomszédos jogok megsértése vétségének elkövetési magatartása a jogdíj megfizetésének elmulasztása, amelyet az a természetes személy valósít meg, akinek kötelessége lett volna a fizetési aktus teljesítése, és az közömbös, hogy a jogdíj megfizetése kinek a vagyonát terhelte volna [Btk. 329/A. § (1) bek.; 1997. évi CXLIV. tv. 156. § (1) bek.].
III. A büntetőjogi és polgári jogi felelősség nem azonos fogalmak, és az egyik nem szükségszerűen előfeltétele a másiknak; a polgári jogi felelősség hiányából önmagában nem lehet a büntetőjogi felelősség hiányára következtetni [Btk. 329/A. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2000. július 11-én meghozott ítéletével a terheltet a szerzői és szomszédos jogok megsértésének vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt ügyvezető igazgatója volt a vendéglátóipari egységet működtető kft.-nek, amely itt 1996. november 10. és 1999. március 25. között rádiókészülék működtetésével folyamatosan zeneszolgáltatást nyújtott. A szolgáltatást a kft. nevében a terhelt 1996. november 12-én és annak módosítását 1997. október 7-én be is jelentette.
A zeneszolgáltatás után járó jogdíj megfizetése a jogdíj jogosultjának, az AMSzJ Irodának a felszólítása ellenére nem történt meg.
A városi bíróság jogi álláspontja szerint a vendéglátóipari egységet nem a terhelt, hanem a kft. működtette, a jogdíj megfizetésének kötelezettsége mint jogi személyt a kft.-t terhelte. A terhelt a kft. és a jogvédő iroda közötti jogviszonyban csak a kötelezett képviselőjeként járt el, ezért nem kötelezhető arra, hogy a kft. tartozását megfizesse. A terhelt a kft. ügyvezetését a tőle elvárható gondossággal ellátta, a zeneszolgáltatást bejelentette. A vagyoni hátrányt legfeljebb a kft. okozhatta, a kft. mulasztása az ügyvezetővel szemben büntetőjogi felelősséget nem eredményezhet.
A terhelt terhére bejelentett fellebbezést elbírálva, a megyei bíróság a 2000. október 10-én meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A végzés indokolása szerint a terhelt alkalmazottja volt a kft.-nek, a jogdíj megfizetése nem őt, hanem a kft.-t terhelte; az adatszolgáltatást teljesítette, ezáltal minden kötelezettségének eleget tett, tehát nem követett el bűncselekményt.
A jogerős határozat ellen a megyei főügyész 2000. december 18-án, a törvényes határidőn belül felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Ennek lényege az, hogy az elkövetéskor hatályban volt, a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) 40. §-ának (1) bekezdése érelmében a zeneszolgáltatáshoz való szerzői hozzájárulást a jelen esetben akkor kell megadottnak tekinteni, ha a megállapított díjat lerótták. Ez nem történt meg, a terhelt a szükséges hozzájárulás nélkül folytatta a zeneszolgáltatást, a szerzői jog sérelme és a vagyoni hátrány bekövetkezett. A zeneszolgáltatásról és a jogdíjak meg nem fizetéséről a terhelt hozott döntést, ezért a felelősség őt, és nem a kft.-t terheli, így a bíróságok a terheltet a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével mentették fel.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, az elsőfokú ítélet, valamint a másodfokú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra utasítását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
A jogerős határozatok lényege az, hogy a rádióműsor igénybevétele megtörtént, a jogdíj megfizetése elmaradt, ennek következtében a vagyoni hátrány bekövetkezett, de mivel a terheltet a jogdíj meg nem fizetése miatt polgári jogi felelősség nem terheli, nem terhelheti büntetőjogi felelősség sem. Ez az álláspont téves. A polgári jog azt határozza meg, hogy kinek a vagyona terhére kell a szerzői jogdíjat megfizetni, és közömbös, hogy a kifizetés aktusát ki hajtja végre, vagy ki mulasztja el. A büntetőjogi felelősség viszont azt határozza meg, hogy ki az a természetes személy, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósította. A szomszédos jogok megsértésének a Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott tényállása értelmében a most vizsgált esetben a bűncselekmény törvényi tényállását az valósította meg, aki a szerzői jog megsértésével bűnösen vagyoni hátrányt okozott. A vagyoni hátrány a jogdíj meg nem fizetése miatt következett be, ezért a szerzői jog megsértése mellett a fizetés elmulasztása a bűncselekmény elkövetési magatartása. A mulasztást az követte el, akinek kötelessége lett volna a fizetés aktusát végrehajtani, és közömbös az, hogy a jogdíj megfizetése kinek a vagyonát terhelte volna. Ez a fizetési kötelezettség a polgári jogon alapszik, ha valaki a saját nevében veszi igénybe a szolgáltatást, de más szabály vagy tény is megalapozhatja azt.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 156. §-ának (1) bekezdése értelmében a kft.-nél a társaság ügyeinek az intézését és a társaság képviseletét az ügyvezető látja el. A rádió műsorának igénybevételéről és a jogdíj megfizetéséről való döntés az ügyintézés körébe tartozik. A tényállás szerint a terhelt a kft. ügyvezető igazgatója volt, következésképpen a rádió műsorát ő vette igénybe, s ő lett volna köteles a kft.-t terhelő jogdíjat megfizetni; ő az a természetes személy, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósította. A kifejtettekből kitűnik, hogy a büntetőjogi és a polgári jogi felelősség nem azonos fogalmak, és az egyik nem előfeltétele a másiknak. Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a polgári jogi felelősség hiányából azt a következtetést vonták le, hogy emiatt a büntetőjogi felelősség sem állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság azt helyesen fejtette ki, hogy a szerzői jogról szóló törvény alapján a rádió műsorát csak a jogosult engedélyével lehetett volna felhasználni, és hogy a hozzájárulást akkor kell megadottnak tekinteni, ha a jogdíjat lerótták. Az ítéleti tényállásból egyértelmű, hogy a jogdíj lerovása előzetesen, de utólag sem történt meg. Következésképpen a rádióműsor igénybevétele a szerzői jog megsértésével történt. Az igénybevételről a terhelt mint ügyvezető igazgató saját hatáskörében döntött, és a korábban kifejtettek miatt a jogdíjat neki kellett volna lerónia, s a tényállás szerint a jogsértés következtében a vagyoni hátrány is bekövetkezett.
A szerzői és szomszédos jogok megsértése vétségének a törvényi tényállása hiánytalanul megvalósult, és azt a terhelt valósította meg, ezért a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.
A törvénysértés miatt a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Az új eljárás a Be. 233. §-ának (1) bekezdésében írt módon is lefolytatható. Ennek során fel kell tárni a cselekmény társadalomra veszélyességének a tényleges mértékét, s ennek megfelelően kell állást foglalni a jogkövetkezményekről. (Legf. Bír. Bfv.III.201/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás