BK BH 2002/302
BK BH 2002/302
2002.08.01.
I. A feljebbvalót – a függelemsértő bűncselekmények körében – a verbális sértésekkel szemben a fokozott büntetőjogi oltalom csak a szolgálati szabályzat által előírt intézkedési kötelezettségek és szolgálati feladatok teljesítése körében illeti meg; az e körön kívüli (magántermészetű) szóbeli sérelem becsületsértésként értékelhető, amely csak magánindítványra büntethető [Btk. 356. § (1) bek. b) pont és (2) bek.].
II. A magánindítvány hiánya – mint büntethetőséget kizáró ok – megállapítása esetén nem felmentő ítéletet, hanem eljárást megszüntető végzést kell hozni [Btk. 22. § h) pont; Be. 213. § (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság katonai tanácsa 2001. március 1. napján kelt ítéletével a honvéd vádlottat az ellene szolgálati tekintély megsértésének bűntette miatt emelt vád alól, a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja – büntethetőséget kizáró ok – alapján magánindítvány hiánya miatt felmentette.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett jelentett be fellebbezést, amelyet a katonai főügyész fenntartott. A tárgyaláson a főügyész annak az álláspontjának adott hangot, hogy az első fokon eljárt katonai tanács jogi álláspontja kialakításánál a szolgálati feladatot szűken értelmezte, és ez eredményezte az álláspontjának téves kialakítását. A Szolgálati Szabályzat 194. pontja szerint a tényállásban megjelölt kijelentés során a sértett napi szolgálati tevékenységét az elöljárójának a parancsára végezte. Ezért a vádlott kijelentése a szolgálati tekintélyt sértette, s mivel két honvédtársa jelenlétében hangzott el a sértő kijelentés, ezért a bűncselekmény bűntetti alakzata valósult meg, a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása tehát indokolt.
A védő a fellebbezés elutasítását indítványozta, utalt azonban arra is, hogy a vádlott nyolc hónapja leszerelt, amennyiben a büntetőjogi felelőssége fennáll, az intézkedés is alkalmas a büntetési cél biztosítására.
Az ügyészi fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a katonai ügyész perorvoslata alapján felülbírálta, megállapította, hogy a katonai tanács a katonai ügyész vádindítványával egyezően állapította meg a tényállást, amely minden tekintetben a rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban áll, és a felülbírálat alapjául szolgál.
A tényállás lényege szerint a vádlott 2001. január 11-én 9 óra 30 perckor észlelte, hogy a szakaszvezető feljebbvalója az alakulat területén gereblyézik. Mintegy 10-20 méter távolságból – két honvédtársa jelenlétében – a feljebbvalójának azt mondta, hogy ,,dolgozz kutya szakaszvezető''.
A katonai tanács jogi indokolásában kifejtette, hogy a Btk. 356. §-ában foglalt szolgálati tekintély megsértése a parancs kiadására jogosult elöljárót, illetve a másokra akaratát jogszerűen kényszerítő feljebbvaló vagy a szolgálati közeg tekintélyét védi. A védelem e személyeket csak a szolgálati feladatának ellátása során illeti meg. Ez utóbbi körülmény a feljebbvaló esetén akkor áll fenn, ha a feljebbvaló jelenlétében az alárendelt fegyelemsértést követ el. Ilyen esetben ugyanis a Szolgálati Szabályzat 733. pontja szerint a feljebbvaló intézkedni köteles. Amennyiben a feljebbvalót ilyen intézkedés közben éri sérelem, úgy a cselekmény a Btk. 356. §-a szerint értékelhető, a feljebbvaló külön védelemben részesül. Egyéb esetben a feljebbvalót ért verbális tekintélysértések a Btk. 180. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti becsületsértésként értékelhetők, a becsületsértés viszont magánindítványra üldözendő. Az adott ügyben a szakaszvezetőt mint feljebbvalót nem az intézkedési kötelezettsége közben érte a sérelem. A vádlottal szemben nem intézkedett, nem lépett fel, így őt a speciális védelem sem illette meg. A cselekmény nem minősülhet szolgálati tekintély megsértése bűntettének, csupán becsületsértés vétségeként értékelhető. A sértett kifejezett akaratára lett volna büntethető, magánindítványt azonban nem terjesztett elő, ezért a bíróság a vádlottat magánindítvány hiánya mint büntethetőséget kizáró ok miatt mentette fel.
Az elsőfokú bíróság helyesen indokolta álláspontját a Btk. 356. §-a szerinti szolgálati tekintély megsértésével kapcsolatban. A Legfelsőbb Bíróság az indokolást annyiban egészíti ki, hogy a Magyar Köztársaság Fegyveres Erői Szolgálati Szabályzatának V. Fejezete részletesen taglalja, hogy kik tekinthetők szolgálatos személyeknek. A katonai főügyész által megjelölt 194. pont pedig a napi szolgálati tevékenység fogalmát rögzíti. Ezt az elöljárók és a kiképzési terv, valamint más rendelkezések határozzák meg. Ide tartozik tehát a napi szolgálati tevékenység, pl. a kiképzés, a különböző napi feladatok ellátása. Ezek eredményezik, hogy a katona ezáltal a függelemsértő bűncselekmények megítélése szempontjából szolgálatban levőnek tekintendő. Erre figyelemmel az adott tényállás alapján a szakaszvezetőt nem lehet szolgálatban levőnek tekinteni. Mindezekre figyelemmel a vádlott a szolgálati tekintély megsértésének bűntettét nem valósította meg. Az iratokból kitűnően a vádlott és a sértett nyilatkozataira is figyelemmel baráti kapcsolatban állottak, a ,,dolgozz kutya szakaszvezető'' kijelentést a szakaszvezető a barátjától ugratásnak, viccnek értékelte, ugyanígy a két jelenlevő sorállományú katonatárs is. Számára nem volt sértő, ezért nem alkalmas a becsület csorbítására, tehát a becsületsértés vétsége sem valósult meg, emiatt nem is kérte a sértett a vádlott felelősségre vonását.
Mindezekre tekintettel az első fokon eljárt katonai tanács tartalmában helyes, felmentő rendelkezést hozott, a felmentés jogcímében azonban tévedett, mert a felmentés a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontján alapul, mert a vádlott nem követett el bűncselekményt.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy amennyiben a magánindítvány hiánya lett volna a büntetőjogi felelősségre vonás kizárását előidéző ok, nem felmentő ítéletet, hanem a büntetőeljárást megszüntető rendelkezést kellett volna hoznia. A Be. 213. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján ugyanis a bíróság az eljárást megszünteti, ha az eljárás megszüntetéséhez szükséges magánindítvány, feljelentés, kívánat hiányzik, és a hiányt nem pótolták, illetve az nem pótolható. Kétségtelen tény, hogy a Btk. 22. §-ának h) pontja a magánindítvány hiányát mint büntethetőséget kizáró okot jelöli meg, azonban a magánindítvány kettős arculatú jogintézmény, az anyagi jogban, illetve az eljárásjogban is szabályozott, és egyértelmű, hogy az erre alapított ügydöntő határozat minden esetben megszüntető végzés. (Legf. Bír. Bf.V.805/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás