303/B/2002. AB határozat
303/B/2002. AB határozat*
2007.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az élelmiszer eredetű megbetegedések esetén követendő eljárásról szóló 62/2003. (X. 27.) ESzCsM rendelet 11. § (2)–(3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásairól szóló 40/1995. (XI. 16.) FM rendelet melléklete 1999. március 13. – 2004. április 30. között hatályban levő 82. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás és -forgalmazás feltételeiről szóló 80/1999. (XII. 28.) GM–EüM–FVM együttes rendelet 3. § (2) bekezdése, 3/A. §-a, 3/B. §-a, 3/C. §-a és 3/D. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó az alábbi jogszabályi rendelkezések tekintetében kért utólagos normakontrollt:
1. A Magyar Élelmiszerkönyv kötelező előírásairól szóló 40/1995. (XI. 16.) FM rendelet (a továbbiakban: FMr.) melléklete 82. pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését azért kérte, mert álláspontja szerint a támadott rendelkezés ellentétes az Alkotmány 2. § (1) és 37. § (3) bekezdésével, miután – érvelése szerint – a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 14. § (2) bekezdésében nevesített formalizált eljárási rend megsértésével, valamint a jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet (a továbbiakban: IMr.) 7. § (3) bekezdésébe ütközően „lett a magyar jog része”. Arra hivatkozott, hogy az FMr. 2. § (2) bekezdése értelmében az FMr. az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítést célozza, ennek ellenére az FMr. mellékletének 82. pontjában megnevezett HACCP (Veszélyelemzés, Kritikus Szabályozási Pontok) rendszerre vonatkozóan a jogalkotó nem jelölte meg az irányadó európai közösségi jogszabály számát. Emiatt nem biztosítható a HACCP rendszerre vonatkozó jogszabály megismerhetősége, amit az IMr. 7. § (3) bekezdése a jogalkalmazók tájékoztatása és a megfelelő jogértelmezés érdekében előír. Ezáltal sérül a jogbiztonság, amely „a jogállamiság fogalmi részét képezi” [Alkotmány 2. § (1) bekezdése], és sérül az Alkotmány 37. § (3) bekezdése is, miután a jogszabályra utalás elmaradása „akadályozza a norma jogszabálykénti követését”.
2. A fenti rendelkezés alkotmánysértő voltára hivatkozással az indítványozó kezdeményezte a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás és -forgalmazás feltételeiről szóló 80/1999. (XII. 28.) GM–EüM–FVM együttes rendelet (a továbbiakban: GEFr.) 3. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Állítása szerint a jogbiztonságot sérti, ha egy jogszabály alkotmányellenes jogszabályra utal, ez ugyanis felveti az utaló jogszabály érvénytelenségének a kérdését. Ugyanilyen okból támadta a GEFr. 3/A. §-át, 3/B. §-át és 3/C. §-át is.
3. Az indítványozó kérte továbbá a GEFr. 3. § (1) bekezdése utolsó mondata alkotmányellenességének vizsgálatát is. Vélekedése szerint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény [amely 2007. január 1-jétől egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ehit.) elnevezést visel] rendelkezéseiből egyértelműen megállapítható, hogy az „ÁNTSZ állami költségvetésből működtetett központi hivatal, ezért működésével felmerülő költségeit az állami költségvetés fedezi”. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés azért sérti az Alkotmány 37. § (3) bekezdését, mert „törvényi felhatalmazás nélkül telepíti a hatósági eljárás, vizsgálat valamennyi indokolt költségét a vendéglátóra, a közétkeztetőre”.
4. Indítványának utolsó részében az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe és 70/A. § (1) bekezdésébe való ütközés miatt kezdeményezte a GEFr. 3/D. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Azzal, hogy különbséget tesz a kiszállítható ételmennyiségben aszerint, hogy az közétkeztetés vagy vendéglátás keretében történik-e, a támadott jogszabály – az indítványozó érvelése szerint – szükségtelenül korlátozza a vállalkozás szabadságát és „megvalósítja a vállalkozások közötti hátrányos különbségtételt.”
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„37. § (3) A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
2. A GEFr. támadott rendelkezésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„3. § (1) Vendéglátó és közétkeztetési tevékenység folytatására, vendéglátó termék előállítására szolgáló üzletre, közétkeztető helyre, annak létesítésére, bővítésére vonatkozó közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és kereskedelmi feltételeket külön jogszabályok tartalmazzák. A vendéglátó és közétkeztetési tevékenység során előállított termékek minőségéért, biztonságosságáért, a laboratóriumi vagy epidemiológiai alapon igazolt élelmiszer eredetű megbetegedésért a vendéglátó, közétkeztető felel a külön jogszabályban foglaltak szerint. Az a vendéglátó, közétkeztető, aki az általa előállított termékkel laboratóriumi vagy epidemiológiai alapon bizonyítottan élelmiszer-fertőzést, élelmiszer-mérgezést idézett elő, ezzel az eseménnyel kapcsolatos hatósági eljárás, vizsgálat valamennyi indokolt költségét köteles megtéríteni.”
3. Az élelmiszer eredetű megbetegedések esetén követendő eljárásról szóló 62/2003. (X. 27.) ESzCsM rendeletnek (a továbbiakban: ESzCsMr.) az indítvány elbírálásakor az Alkotmánybíróság által figyelembe vett rendelkezései:
„11. § (2) Az élelmiszer eredetű megbetegedés kialakulásáért felelős élelmiszer-előállító, illetve -forgalmazó köteles megtéríteni az esemény kivizsgálásával összefüggő valamennyi hatósági vizsgálat és intézkedés költségeit.
(3) A költségek megtérítésére, a minőségvédelmi bírság megfizetésére azt az előállítót, illetve forgalmazót kell kötelezni, amely az esemény kialakulásáért felelős.”
III.
Az indítvány – az alábbiak szerint – nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy a megtámadott jogszabályok az indítvány benyújtását követően hatályukat vesztették az alábbiak szerint:
1.1. Az FMr.-t és az azt módosító rendeleteket – így a mellékletének az indítvánnyal érintett 82. pontját hatályba léptető 26/1999. (III. 5.) FVM rendeletet is – a Magyar Élelmiszerkönyv közösségi előírások átvételét megvalósító kötelező előírásairól szóló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet 2. § (2) bekezdése 2004. május 1-jével helyezte hatályon kívül.
1.2. A GEFr. 3. §-át, 3/A. §-át, 3/B. §-át, 3/C. §-át és 3/D. §-át a vendéglátó termékek előállításának feltételeiről szóló 67/2007. (VII. 10.) GKM–EüM–FVM–SZMM együttes rendelete 11. § (1) bekezdésének a), b), illetve c) pontja 2007. július 18-ával helyezte hatályon kívül.
2.1. Eljárása során az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az ESzCsMr.-nek a jelenleg hatályos 11. § (2)–(3) bekezdésének a szövege tartalmilag megegyezik a GEFr. 3. §-ának támadott – és hatályon kívül helyezett – (1) bekezdése utolsó mondatának a szövegével, ezért – állandó gyakorlatának megfelelően – az alkotmányossági vizsgálatot erre a rendelkezésre vonatkozóan végezte el.
2.2. Beadványában az indítványozó az Alkotmány 37. § (3) bekezdésébe ütközőnek tartja az ESzCsMr. 11. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott szöveget, mert eszerint az a (élelmiszer-előállító és -forgalmazó körébe tartozó) vendéglátó, közétkeztető, aki élelmiszer eredetű megbetegedés kialakulásáért felelős, köteles megtéríteni az esemény kivizsgálásával összefüggő valamennyi hatósági vizsgálat és intézkedés költségeit. Véleménye szerint az ÁNTSZ – mint állami költségvetésből működtetett hivatal – köteles viselni a feladatkörébe tartozó hatósági eljárások költségeit és azok törvényi felhatalmazás nélkül kiadott miniszteri rendelettel nem háríthatók át.
A 24/B/1997. AB határozatban az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy „a közigazgatás költségei jogállamban általában közterhet képeznek. Azok a költségek viszont, amelyek egyéni érdek körében, vagy egyéni mulasztás következtében merülnek fel, ráterhelhetők az érdekeltre vagy a mulasztóra. A közigazgatás költségei(nek) ... szabályozása elsősorban jogalkotási és nem alkotmányossági probléma.” (ABH 1997, 709, 713–714.)
Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ehit. még közvetve sem tartalmaz olyan rendelkezést, amely kötelezné az ÁNTSZ-t (az Ehit. 2007. január 1-jétől hatályos szövege szerint: az egészségügyi államigazgatási szervet) az általa folytatott valamennyi hatósági eljárás költségeinek viselésére. Ez a konstrukció összhangban van a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 156. § (2) bekezdésével, amelynek értelmében, hivatalból indult eljárás esetében, ha az eljárást lezáró hatósági határozat az ügyfél részére kötelezettséget állapít meg, a felmerült eljárási költségek – az eljárási illeték és az igazgatási szolgáltatási díj kivételével – (a továbbiakban: egyéb eljárási költségek) viselésére az ügyfelet kötelezni kell. Jelen esetben a hatósági határozat akkor állapítana meg kötelezettséget a vendéglátó, közétkeztető ügyfél számára, ha ez utóbbi felelős az élelmiszer eredetű megbetegedés kialakulásáért. A felelősség és az ebből eredő kötelezettség megállapítása a Ket. fenti szabálya szerint az érintett ügyfélre hárítja át az egyéb eljárási költségek viselését. Következésképpen nem helytálló az indítványozó azon állítása, mely szerint a miniszteri rendelet megtámadott rendelkezésének nincs törvényi alapja.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság nem találta az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével ellentétesnek az ECsSzMr. 11. § (1)–(3) bekezdését.
3. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz, illetve a 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés eseteinek kivételével – csak hatályban lévő jogszabály vizsgálatát végzi el. Mivel jelen ügyben az FMr. és a GEFr. többi támadott jogszabályi rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványi kérelem az Abtv. 1. § b) pontja szerinti utólagos absztrakt normakontrollra irányult, és azok az Indokolás III/1. pontjában részletezettek szerint hatályukat vesztették, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § a) pontja alapján az Alkotmánybíróság az indítvány többi része vonatkozásában az eljárást megszüntette.
Budapest, 2007. szeptember 24.
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás