PK BH 2002/306
PK BH 2002/306
2002.08.01.
A fokozott veszéllyel járó tevékenység fogalmához tartozó kör a technika fejlődésével bővül, ezért a bíróságnak egyedileg kell eldöntenie, hogy az adott ügyben vizsgált tevékenység fokozott veszéllyel jár-e [Ptk. 339. § (1) bek., 345. § (1)–(2) bek., 474. § (2) bek.].
Az I. r. felperesnek házastársa, a IV. r. felperesnek pedig édesapja volt B. Z., aki V. T.-ral – a II. r. felperes fiával és a III. r. felperes testvérével – együtt 1995. szeptember 21-én a V. Gmk b.-i részlegén megbízási jogviszony keretében végzett munkát. V. T.-nak és társának – S. G.-nak – az volt a feladata, hogy a silóba előző napon betárolt szőlőcefrét préselésre szedjék ki. Ehhez a siló alján levő ajtót B. Gy. engedélyével kinyitották, és a munkavégzéshez rendszeresített vasvillával megkísérelték a szőlőcefre kikaparását. Ez nem sikerült, a cefre megakadt, ezért azt felülről akarták elmozdítani, de ez sem vezetett eredményre. S. G. ezért létráért ment, miközben V. T. – ezt meg nem várva – a tartályba beugrott. S. G. segélykiáltására B. Z. szaladt a silóhoz, és társa kimentése érdekében maga is a silóba ugrott. Az ott termelődött széndioxidtól mindketten megfulladtak.
A felperesek keresetükben hozzátartozójuk halála folytán bekövetkezett káruk megtérítésére kérték az alperes kötelezését.
A bíróság jogerős közbenső ítéletével megállapította, hogy 1995. szeptember 21-én a B. Z. és V. T. halálát eredményező káresemény bekövetkezésében az alperest 50%-os mértékű felelősség terheli. A bíróság álláspontja szerint az alperes tevékenységének jellege, az alkalmazott technológia veszélyesnek minősül, mert a silóval végzett tevékenység során szükségszerűen mérgező, az egészségre ártalmas anyag keletkezik. Az alperes felelőssége ezért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint vizsgálandó, és nincs jelentősége annak, hogy az adott esetben a felperesek hozzátartozói a munkát megbízásos jogviszony alapján végezték. Az alperes a felelősség alól nem mentesülhet, mert a kár oka objektíve nem volt elháríthatatlan, és a fokozott veszéllyel járó tevékenység körében jelentkezett. A károsultak azonban a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében nem úgy jártak el, ahogyan az az adott helyzetben általában elvárható. V. T. ugyanis az alperes tájékoztatása ellenére felülről beugrott a silóba, majd mentésére B. Z. is ezt tette. Közrehatásuk arányában az alperest kártérítési felelősség nem terheli.
A jogerős közbenső ítélet felülvizsgálatát és a kereset elutasítását az alperes kérte. A jogszabálysértést a Ptk. 345. §-ának téves alkalmazásában jelölte meg. Változatlanul azt állította, hogy tevékenysége és az alkalmazott technológia nem veszélyes üzem, az általa megbízási szerződés alapján foglalkoztatottak irányában a felelősség kérdését a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kell elbírálni. A megbízási jogviszony keretében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és kizárólag a megbízottak magatartására vezethető vissza a káros eredmény. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az ügyben eljárt munkaügyi és a büntetőeljárásban eljárt munkavédelmi szakértők véleményét, holott munkajogi és büntetőjogi szempontból egyértelműen megállapították a károsultak kizárólagos magatartására visszavezethető kárt. Másodlagosan a kármegosztás arányának mérséklését kérte.
A felperesek ellenkérelmükben a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése a fokozott veszéllyel járó tevékenységért fennálló felelősséget szabályozza, de nem határozza meg a fokozott veszéllyel járó tevékenység fogalmát. Az ebbe a körbe tartozó magatartások kimerítő felsorolása sem lehetséges, mert e tevékenység tartalma és köre a technika fejlődésével változik, bővül, ezért a bíróságnak egyedileg kell eldöntenie, hogy az adott ügyben felmerülő tevékenység fokozott veszéllyel jár-e. Az adott esetben egyértelműen megállapítható, hogy az alperes tevékenysége során olyan technológiát alkalmaz, amelynek során veszélyes és ártalmas mérgező anyagok – gázok – keletkeznek, ezért nem tévedtek a bíróságok, amikor az alperes tevékenységét veszélyes üzemi jellegűnek minősítették, és felelősségét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint vizsgálták.
A veszélyes üzemi tevékenység folytatója az alperes volt, az üzem az ő érdekében működött, és a felperesek hozzátartozóinak – következményképpen a felpereseknek – a károsodása is a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozati összefüggésben következett be. Az alperes tehát az ebből eredő kárért való felelősség alól csak a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső objektíve elháríthatatlan ok bizonyítása esetén mentesülhet. Felelőssége szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a károsultak a munkát a Ptk. 474. §-ában szabályozott megbízási szerződés keretében végezték – ez a felperesek esetében egyébként is érdektelen –, mert az alperes felelősségének alapja a veszélyes üzemi tevékenység. A megbízottak felróható közrehatása – a munkavégzésre irányadó utasítás megsértése – csupán a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdése szerinti kármegosztásra ad alapot, magatartásuk ugyanis elhárítható lett volna.
A másodfokú bíróság az általa kirendelt igazságügyi munkavédelmi szakértő véleményére alapította az elsőfokú bíróságéval egyébként azonos döntését, de lényegében mérlegelte a perben rendelkezésre álló bizonyítékokat – közöttük az egyéb szakértői véleményeket –, amikor úgy látta, hogy ezek az egyéb szakértői vélemények nem tekinthetőek a perben irányadó igazságügyi szakértői véleményeknek. Ezek valójában olyan szakmai vélemények, amelyek a bizonyítékok mérlegelése körében értékelendők, de a polgári jogvita, az itt eldöntendő kérdések szempontjából a másodfokú bíróság által kirendelt szakértő véleménye tekinthető olyannak, amely az alperes polgári jogi kártérítési felelőssége szempontjából lényeges kérdések megválaszolásához adott segítséget.
A perben rendelkezésre álló bizonyítékokból pedig egyértelműen megállapítható, hogy a károkozás folyamatában a károsultak csupán közrehatottak, s miután magatartásuk elhárítható volt, önhibájuk esetén sem merülhet fel a kizárólagos károkozásuk. A károsultak kizárólagos önhibája ugyanis csak akkor vezethetne teljes mentesülésre, ha a baleset elháríthatatlan lett volna; erről azonban a perbeli esetben nem lehet szó. Az pedig fel sem merült a perben, hogy a kár a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esne.
A kármegosztás arányát a felróható közrehatás mértékében helyesen állapította meg a bíróság, így a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére vagy megváltoztatására nincs alap.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.III.21.285/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás