313/B/2002. AB határozat
313/B/2002. AB határozat*
2003.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a II. kerület közterületein a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról és a várakozás díjának szabályozásáról szóló 6/2001. (II. 27.) számú rendelete 6. § (1)–(4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat Képviselő-testületének a II. kerület közterületein a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról és a várakozás díjának szabályozásáról szóló 6/2001. (II. 27.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 6. § (1)–(4) bekezdéseiben foglalt ingyenes lakossági és kedvezményes intézményi várakozási engedélyre vonatkozó szabályozását tartja alkotmányellenesnek. Álláspontja szerint az Ör. a II. kerületi állandó lakóhellyel rendelkező lakosok között aszerint tesz különbséget, hogy míg a magántulajdonban álló személygépkocsira ingyenes lakossági közterületi várakozási engedély vehető igénybe, addig a cégtulajdonú személygépkocsi üzembentartói esetében az általánosan alkalmazandó díjhoz képest a parkolási díjkedvezmény mértéke mindössze 30%-os. Az indítványozó kerületi lakosként cégautót használ, így elesik az ingyenes, és időtartam-korlátozás nélküli parkolási lehetőségtől, szemben a saját tulajdonú autót használó vagy üzemeltető kerületi lakosokkal. Megítélése szerint a kifogásolt rendelkezések a diszkrimináció tilalmába ütköznek, ellentétesek az Alkotmány 70/A §-ával, ezért kérte azok megsemmisítését.
II.
Az indítványban hivatkozott jogszabályok:
1. Alkotmány:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. Ör.:
"6. § (1) Kérelemre annak a lakosnak, akinek állandó lakóhelye a várakozási vagy korlátozott várakozási övezet területén, valamint az azt határoló útvonalon van, a 13. §-ban foglaltak szerint díjkedvezményes lakossági közterületi várakozási engedély adható ki az általa megjelölt, tulajdonában álló egy darab személygépkocsira.
(2) Kérelemre annak a lakosnak, akinek állandó lakhelye a korlátozott várakozási, vagy várakozási övezet területén, vagy az azt határoló útvonalon van, az üzemben tartásban lévő egy darab személygépkocsira lakossági várakozási engedély adható, ha tulajdonában lévő gépkocsira lakossági várakozási engedéllyel nem rendelkezik. E bekezdés alkalmazásában üzemben tartásnak minősül:
– a lízing,
– a tartós bérlet,
– minden olyan megállapodás, vagy nyilatkozat, mellyel az üzemben tartás kétséget kizáróan igazolható, és a gépkocsi nem tartozik a (3) bekezdés hatálya alá.
(3) Kérelemre annak a lakosnak, akinek állandó lakhelye a korlátozott várakozási, vagy várakozási övezet területén, vagy az azt határoló útvonalon van, az üzemben tartásában lévő egy darab cégtulajdonú személygépkocsira intézményi várakozási engedély adható, ha a tulajdonában lévő gépkocsira lakossági várakozási engedéllyel nem rendelkezik. E bekezdés alkalmazásában cégtulajdonú személygépkocsinak minősül: a Ptk. 685. § c) pontjában meghatározott gazdálkodó szervezet tulajdonában álló személygépkocsi.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott engedély kiadásának feltétele, hogy a személygépkocsi a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvényben meghatározott gépjárműadó tekintetében a kerület nyilvántartásában szerepeljen és a gépjármű tulajdonosának gépjárműadó tekintetében adóhátraléka ne legyen, vagy a törvény alapján gépjárműadó tekintetében adómentességet élvezzen."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmány 42. §-a értelmében a település választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézését, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlását jelenti. Az önkormányzás egyik legjelentősebb megnyilvánulási eszköze a rendeletalkotás. Az önkormányzati rendeletnek az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében megfogalmazott korlátja, hogy nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az önkormányzati rendelet alkotására a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadók. Eszerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat rendeletet.
A fővárosi és kerületi önkormányzatok közötti feladat – és hatáskörök megosztása körében az Ötv. 63/A. § h) pontja úgy rendelkezik, hogy a fővárosi önkormányzat rendeletében szabályozza a főváros parkolási és parkolás-gazdálkodási rendszerét, a kiemelten védett és védett parkolási övezeteket, az alkalmazható várakozási díjak megállapítását. Az Ötv. 65/A. § (1) bekezdése szerint törvény határozza meg, hogy rendelkezései végrehajtására a fővárosi közgyűlés, illetve a kerületi képviselő-testület alkothat rendeletet. Az Ötv. 65/A. § (2) bekezdése kimondja, hogy a közgyűlés – a feladatkörében alkotott rendelete végrehajtása érdekében – felhatalmazást adhat a kerületi képviselő-testületnek a rendeletalkotásra. A kerületi rendelet azonban nem terjeszkedhet túl a fővárosi közgyűlés rendeletében foglalt felhatalmazáson, nem lehet ellentétes a közgyűlés rendeletével.
A fővárosi közgyűlés a jelzett törvényi felhatalmazással élve alkotta meg Budapest főváros közterületein és erdőterületein a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 38/1993. (XII. 27.) Főv. Kgy. rendeletét (a továbbiakban: Kgy. r.).
A Kgy. r. és az Ör. rendelkezéseinek összevetése alapján az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
A Kgy. r. 17. § (1) bekezdéséhez kapcsolódóan a Kgy. r. 32. § (3) bekezdése adott a kerületi önkormányzatnak felhatalmazást arra, hogy a lakossági várakozási díjat saját rendeletében differenciáltan is megállapíthassa és korlátlan mértékben csökkenthesse. Az Ör. 6. § (1) bekezdése, valamint az Ör. 13. §-a – e közgyűlési felhatalmazás alapján – a lakossági közterületi parkolási engedély ingyenességéről döntött.
A Kgy. r. 17. § (3) bekezdése egy üzemben tartott gépkocsira a lakossági várakozási engedély kiadását – a kerületi képviselő-testület rendeletében foglaltak alapján – lehetővé teszi, ha a kerületi állandó lakóhellyel rendelkező a tulajdonában lévő gépkocsira lakossági várakozási engedéllyel nem bír. Ezzel tartalmilag megegyező rendelkezést tartalmaz az Ör. 6. § (2) bekezdése.
A Kgy. r. 17. § (4) bekezdése a kerületi képviselő-testület számára felhatalmazást adott arra, hogy a cégtulajdonú gépkocsi üzembentartója kérelmére, a kerületi képviselő-testület intézményi várakozási engedélyt adjon. Ennek alapján – ugyanilyen tartalommal – rendelkezett az Ör. 6. § (3) bekezdése az intézményi várakozási engedély kiadásának feltételéről.
A Kgy. r. 16. § (1) bekezdése a várakozási övezet egész területén fizetendő várakozási díj megállapításáról rendelkezik. A Kgy. r. 16. § (2) bekezdése szerint az intézményi közterületi várakozási engedély jogosítottja legfeljebb 50%-os díjkedvezményt kaphat a kerületi önkormányzat döntése alapján. Az Ör. 5. § (2) bekezdése – erre alapítva – az intézményi közterületi várakozási engedély birtokosait 30%-os díjkedvezményre jogosítja fel.
A Kgy. r. 17. § (2) bekezdése és az Ör. 6. § (4) bekezdése azonos tartalmú rendelkezést foglal magába, nevezetesen azt, hogy ingyenes parkolási közterületi várakozási engedélyt csak az kaphat, akinek a gépjárműadó tekintetében nincs adótartozása. A kerületi önkormányzat ennek rögzítésén túl azonban nem élt a Kgy. r. 17. § (2) bekezdésében adott felhatalmazással, amely szerint az engedélyek kiadásának további feltételeit is szabályozhatta volna.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a Budapest Főváros II. kerületi Önkormányzat Képviselő-testülete a Kgy. r. felhatalmazásaival élt, amikor az Ör. támadott előírásait megalkotta, és a szabályozás során a Kgy. ide vonatkozó rendelkezéseinek kereteit nem lépte túl.
2. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint "alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel". [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.] A "diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni." [1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479–480.] A hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmába csak az ütközik, ha az "adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra." [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.]
Az Ör. vizsgált rendelkezéseiből kitűnik, hogy a jogalkotó nem tekinti a szabályozás szempontjából homogén csoportnak, a várakozási övezetre vonatkozó parkolási engedéllyel rendelkező valamennyi kerületi lakost. Az Ör. kifogásolt előírásai aszerint tesznek különbséget a várakozási vagy korlátozott várakozási övezet területén belül parkoló személygépkocsik várakozási engedélyeseinek díj, illetőleg díjkedvezményei megállapítása tekintetében az érintettek között, hogy azok a kerületben állandó lakóhellyel bírnak-e, ezen belül a gépjármű a tulajdonukban áll-e, illetőleg azt üzemben tartják-e (és ez esetben a tulajdonukban lévő – másik – gépkocsira lakossági várakozási engedéllyel nem rendelkeznek), illetőleg állandó lakóhellyel bírnak ugyan a kerületben a korlátozott várakozási területen vagy várakozási övezetben, azonban cégtulajdonú személygépkocsit tartanak üzemben. A lakossági várakozási engedély az Ör. 13. §-a szerint ingyenes, míg a cégtulajdonú személygépkocsit üzemeltetők 30%-os intézményi díjkedvezményre jogosultak és a 2 órás időtartam korlátozás nélkül várakozhatnak az övezetben (Ör. 5. §-a, illetve 16. § a) pontja).
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-a értelmezése kapcsán több határozatában kimondta, hogy az Alkotmány e rendelkezése nem mindenfajta különbségtételt tilt, az ilyen különbségtétel ellentétes lenne a jog rendeltetésével. Sem a jogegyenlőség általános követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik az, hogy a jogalkotó célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, az eltérő jogi helyzetekre figyelemmel levő szempontok szerint ne különböztethetne a jogok és kötelezettségek megállapítása során a jogalanyok között. (1230/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1056, 1058.) Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog, vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [38/1999. (XII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 435, 437–438.; 9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 75.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.]
A jelen eljárásban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az azonos csoporthoz tartozók körére (saját tulajdonú gépjárművel bíró, illetőleg gépjárművet üzembentartó, továbbá cégtulajdonú gépjárművet üzembentartó) a vizsgált rendeleti előírások – külön-külön értékelve – azonos elbírálási szempontokat tartalmaznak. Az Ör. támadott előírásai amellett, hogy nem emberi jogra vagy alapvető jogra vonatkoznak nem is tesznek önkényes, ésszerű indok nélküli különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. A kerületi állandó lakóhellyel rendelkezők tulajdonában (üzemeltetésében) levő egy-egy személygépkocsira vonatkozó ingyenes lakossági parkolási engedély, illetőleg az intézményi díjkedvezményes várakozási engedély kiadásának lehetősége a alkotmányossági szempontból elfogadható különbségtétel a különböző csoportba tartozó kérelmezők között.
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában a különböző mentességek, kedvezmények vizsgálata során elvi jelleggel leszögezte, hogy "a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra, de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. A kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak vizsgálata tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi, gazdaságpolitikai szempontú vizsgálatára." (ABH 1992, 280, 281.) A parkolási díjkedvezmények szabályozása során az Alkotmánybíróság nem észlelte, hogy a képviselő-testület a mérlegelési jogának gyakorlása során az Alkotmánynak az indítványban hivatkozott rendelkezését [70/A. § (1) bekezdés] megsértette volna.
A fentieken túl a sérelmezett önkormányzati rendeleti előírás nem ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében megfogalmazott elvekkel sem. Az Alkotmánybíróság a 725/B/1991. AB határozatában kimondta: "a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály, vagy állami intézkedés, hanem jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez." (ABH 1992, 663, 664.) Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal érintett ügyben jogegyenlőséget és esélyegyenlőséget sértő önkormányzati rendelkezést az Ör. kifogásolt előírásaiban nem tárt fel.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 6. § (1)–(4) bekezdései az Alkotmány 70/A. §-át nem sértik, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2003. június 18.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás