GK BH 2002/321
GK BH 2002/321
2002.08.01.
A jutalék kikötésével létrejött megbízási szerződés feltűnő értékaránytalanságon alapuló megtámadásának elbírálása során irányadó szempontok [Ptk. 201. § (2) bek., 474. § (1) bek.; Pp. 164. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy adjon ki a felperesnek 5 millió forint névértékű R. Rt. részvényt, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes mint megbízott, az alperes mint megbízó 1995. december 15-én megbízási szerződést kötöttek, amelyben az alperes megbízta a felperest: járjon el annak érdekében, hogy az alperes a belterületi földek értéke után a törvény szerint őt megillető további R. Rt.-részvényekhez hozzájusson. A felek a megbízási díj mértékét a ,,növekvény részvények'' 4 %-ában határozták meg arra az esetre, ha a megbízást a felperes sikeresen teljesíti. A felperes több önkormányzat – többek között az alperes – igényének érvényesítése végett tárgyalt az ÁPV Rt.-vel, és az általa készített anyag szerint az alperes még további 984 514 000 Ft össznévértékű R. Rt. részvényre lett volna jogosult. Az alperes és az ÁPV Rt. 1996. január 30-án megállapodást írtak alá, amelyben az ÁPV Rt.-elismerte az alperes jogát további 975 987 000 Ft névértékű részvényre. Az alperes ezeket a részvényeket meg is kapta, de a megbízási szerződésben vállalat sikerdíjat a felperesnek nem fizette ki. A felpereshez írott 1997. január 10-i levelében úgy nyilatkozott, hogy legfeljebb 5 millió forint névértékű részvény kiadására hajlandó.
Az elsőfokú bíróság e tényállás alapján megállapította, hogy a peres felek között megbízási szerződés jött létre. Nem fogadta el az alperesnek azt az álláspontját, hogy a szerződés annak uzsorás jellege, illetve a jó erkölcsöt sértő volta miatt semmis. A bizonyítékok mérlegelése alapján azonban arra a ténybeli következtetésre jutott; a felperes a díjazás szempontjából eredmény szolgáltatására vállalkozott, és nem bizonyította, hogy a megbízotti tevékenysége eredményeként került sor az alperes részére a részvények kiadására. Tekintettel azonban arra, hogy az alperes a követelést 5 millió forint névértékű részvény erejéig elismerte, a keresetnek részben helyt adott.
A felperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság felülbírálta az elsőfokú bíróság határozatát, és azt ítéletével helybenhagyta. A másodfokú bíróság iratellenesnek minősítette az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy a felperes a megbízási szerződésnek nem tett eleget. Érdemben vizsgálta, hogy az alperes részéről a szerződés megtámadása – kifogás útján – a feltűnő értékaránytalanságra alapozva helytálló-e. Megállapította, hogy a megbízási szerződést a felperes teljesítette, de a 4%-os sikerdíjat az adott tényállás mellett túlzottnak ítélte. A felperes ugyanis a megbízás elvállalásakor kockázatot nem vállalt, mert ismerte az R. Rt. átalakulási vagyonmérlegét, az önkormányzatoknak a belterületi földek után járó részvények kiadása tekintetében már kialakult legfelsőbb bírósági gyakorlatot. Ilyen körülmények között egyértelmű volt, hogy az alperes a jogos igényéhez akár peres úton, akár anélkül hozzá fog jutni. Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság által megítélt összeget arányban állónak találta a felperes által végzett munkával.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben az ítélet megváltoztatásával az alperest további 34 039 000 Ft névértékű R. Rt.-részvény kiadására kérte kötelezni. Álláspontja szerint a másodfokú ítéletben kifejtett jogi álláspont a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésének helytelen értelmezését tükrözi, a megállapított tényállás iratellenes és logikailag hibás. A vonatkozó jogszabály szerint a feltűnően nagy értékkülönbségnek a szerződés megkötésekor kell fennállnia. Az adott esetben viszont az elérhető eredmény és így az ellenszolgáltatás mértéke bizonytalan volt. A szerződésben a felek sikerdíjat kötöttek ki, ezt nem lehet az elvégzett munkához viszonyítani. A felek akarata ennek kikötésével éppen arra irányul, hogy a díjazás független legyen az elvégzett munka mennyiségétől és értékétől, a díjazás kizárólag az eredménytől függő legyen. Alaptalan az az ítéleti ténymegállapítás, hogy a felperes a szerződés megkötésekor nem vállalt kockázatot. Ebben az időpontban ugyanis a jogi helyzet még nem volt egyértelmű. Nem lehetett előre tudni, hogy az ÁPV Rt. hajlandó lesz-e peren kívül megegyezni, így azt sem lehetett előre kiszámítani, hogy mennyi idő alatt, milyen munkával és milyen költséggel érhet el a felperes eredményt. Kockázatot jelentett a díjazás módja is, mert a részvények piaci árfolyama sem kalkulálható előre. Kockázati elemet tartalmazó szerződés esetén viszont a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság 7. sorszámú végzése alapján a II. r. felperes jogutódként, a felperes pertársaként vett részt.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése szerint ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja. A peres felek között a Ptk. 474. §-ának (1) bekezdésében szabályozott megbízási szerződés jött létre, melynek alapján a felperes köteles volt a reá bízott ügyet ellátni. A felperes szerződéses szolgáltatása olyan célratörő tevékenység elvégzése volt, amely hozzásegíti az alperest jogos igényének kielégítéséhez. A felperes ellenszolgáltatásra csak a feladat sikeres, eredményes ellátása esetén tarthatott igényt. A díjazást a felek jutalék formájában, az elért eredmény meghatározott százalékában kötötték ki. Az ilyen típusú – sikerorientált – díjazásnak az a célja, hogy a megbízottat tevékenysége eredményében érdekeltté tegye, nagyobb erőfeszítésre késztesse. A megbízó számára közömbös, hogy az eredményt a megbízott mennyi munkával éri el, mert nem a tényleges munkavégzést, hanem a munka eredményét kívánja díjazni. A jutalék formájában kikötött díj ezért az ügylet értékéhez, a behajtott összeghez igazodik.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az elvégzett munkát vetette össze a kikötött jutalék mértékével, ami azért is törvénysértő, mert a szolgáltatást és az ellenszolgáltatást csak a szerződés megkötésének időpontjában lehet összemérni, ezért a másodfokú bíróság részéről a Ptk. 201. §-a (2) bekezdésének megsértése megvalósult.
Helytelen a felülvizsgálati kérelemben kifejtett az az álláspont, hogy a perbeli megbízási szerződés – a kockázati elemre tekintettel – feltűnő értékaránytalanság címén nem támadható meg. Az, hogy az eredmény elérése végett mennyi munkát, milyen költségráfordítással kell elvégeznivalóban a megbízott kockázata, de nem ez szolgál a díjazás alapjául. A jutalék százalékos mértéke bizonyos típusú tevékenységek esetében az üzleti életben kialakul, egyes tevékenységekhez – pl. ingatlanközvetítő, kereskedelmi ügynök, követelésbehajtó stb. – ún. szokásos díj kapcsolódik. A felperes megbízatása az ügyintéző típusú, képviseleti és követelésbehajtási tevékenységhez állt legközelebb, így a jutalék százalékos aránya ezekkel a tevékenységekkel mérhető össze.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése ellenére az alperes egyetlen olyan összehasonlító adatra sem hivatkozott, amely alkalmas lett volna annak bizonyítására, hogy az üzleti életben a felperes által kikötött jutalék mértéke aránytalanul magas lenne. Ezzel szemben a Legfelsőbb Bíróságnak hivatalos tudomása van – többek között korábban már elbírált, valamint a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében 2001/1/436. szám alatt közzétett ügyekből –, hogy hasonló tevékenység esetén 9-15% közötti jutalék került kikötésre. Az alperes ismerve jogos követelésének pontos mértékét, áralku során 10%-ról 4%-ra csökkentve fogadta el a jutalék összegét, amely nem haladta meg a szerződéskötés időpontjában szokásos megbízói díjakat.
A szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti egyensúly tekintetében nincs jelentősége annak, hogy a megbízó az őt megillető követeléshez – az egyértelmű jogi helyzetre tekintettel – mindenképpen hozzájutna, tehát a megbízott eredményes eljárása biztosított. Az alperes nem kívánt az ügyben maga eljárni, nem szolgálhat viszont a megbízott hátrányára, hogy jutalékos formában olyan ügy ellátására vállalkozik, amely eleve eredményesnek tűnik. Más kérdés, és ez már a jó erkölcs megsértését jelentheti, ha a megbízott jogtalan befolyásának felhasználásával vagy annak látszatával szerzi meg a megbízást. Ez a kérdés azonban nem volt a felül vizsgálati eljárás tárgya.
A szerződés megtámadásának a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdésében írt feltételei tehát nem álltak fenn, ezért a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése szerint a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperest 34 030 000 Ft névértékű R. Rt.-részvény kiadására kötelezte, és rendelkezett a perköltségről is. (Legf. Bír. Gfv.X.31.143/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás