GK BH 2002/322
GK BH 2002/322
2002.08.01.
Ha a kölcsönszerződésben a kötelezett teljesítésének időpontja dátumszerűen meg van jelölve, a határidő lejártát követően a kötelezett késedelme – a jogosult felszólítása nélkül is – beáll. A késedelem beálltával érvényesülnek a késedelem jogkövetkezményei, így a késedelmi kamat fizetésére vonatkozó kötelezettség is [Ptk. 207. § (5) bek., 234. § (1) bek., 274. § (2) bek., 276. § (1) bek., 289. § a) pont, 301. § (1) bek., 302. § a), b) és c) pont, 328. § (1) bek., 329. § (1) bek., 337. § (1) bek., 523. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 2 630 144 Ft-ot, ennek 1997. november 27-étől a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamatát, valamint az államnak a Megyei Illetékhivatal felhívására 75 000 Ft elsőfokú eljárási illetéket. A II-III-IV. r. alpereseket ennek tűrésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és a felperest az I. r. alperes javára 500 000 Ft elsőfokú részperköltség megfizetésére kötelezte.
Útéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes mint az I. r. alperes akkori 100%-os tulajdonosa az 1996. július 15-én kötött kölcsönszerződéssel 300 000 000 Ft kamatmentes kölcsönt nyújtott az I. r. alperesnek 1996. december 31-ei lejáratra. A felek a kölcsönszerződés lejártát 1997. május 31-éig meghosszabbították. Fizetési késedelem esetére évi 20% késedelmi kamat fizetésében állapodtak meg.
1997. május 7-én a felperes és a II. r. alperes abban állapodtak meg, hogy a II. r. alperes tulajdonában lévő R. Rt.-részvényeket elcserélik a felperes tulajdonában álló, a csereszerződésben felsorolt gazdálkodó szervezetek részvényeivel és üzletrészeivel, közöttük az I. r. alperes által kibocsátott részvények 100%-ának tulajdonjogával. E szerződésben a II. r. alperes a fentebb már ismertetett és módosított kölcsönszerződésben írt 300 000 000 Ft tőke viszszafizetéséért készfizető kezességet vállalt.
Az I. r. alperes a fizetési kötelezettségének határidőben nem tett eleget, ezért a felperes 1997. október 7-én felhívta a 300 000 000 Ft összegű tartozás nyolc napon belül történő megfizetésére (/A/6.), majd ennek elmulasztása miatt az 1997. november 11-én kelt és a II. r. alpereshez november 18-án érkezett levelében felhívta a II. r. alperest mint készfizető kezest a 300 000 000 Ft megfizetésére. A II. r. alperes a fizetési kötelezettségének 1997. november 26-án eleget tett. (14/A/II/1.) A II. r. alperes az 1998. március 20-án kötött engedményezési szerződéssel az I. r. alperessel szembeni követelését a III. r. alperesre, a III. r. alperes pedig az 1998. január 5-én kelt, de később hatályba lépett engedményezési szerződéssel a IV. r. alperesre átruházta.
A felperes a módosított keresetében az 1997. május 31- e és 1997. november 26-a közötti 179 napi időtartamra öszszesen 29 424 657 Ft késedelmi kamat, ennek 1997. november 27-étől a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamata, valamint a perköltségek megfizetésére kérte az I. r. alperest kötelezni. Előadta, hogy a II. r. alperes csak a tőkekövetelés kifizetésére vállalt kezességet, a felperesnek a tőke kifizetéséig felmerült késedelmi kamatkövetelése viszont fennmaradt, amit az I. r. alperes a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése szerint köteles megfizetni. A II., III. és IV. r. alpereseket mindezek tűrésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Egyrészt azzal védekezett, hogy a felperes késedelmesen érvényesítette a készfizető kezessel szembeni igényét, a késedelem időtartamára ezért késedelmi kamat nem illeti meg. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes az 1997. május 7-én kelt szerződésben valamennyi követelését, így a késedelmikamat-igényét is átruházta a II. r. alperesre, ezért a jogutódlás bekövetkezése miatt a felperes a késedelmi kamat iránti igényét nem érvényesítheti. Arra az esetre, ha a jogalap fennálltát a bíróság megállapítaná, előadta, hogy a késedelme csak a fizetési felszólítás kézhezvételekor állt be, a lejárat és a felszólítás közötti időtartamra a felperest a késedelmi kamat semmiképpen nem illeti meg.
Az elsőfokú bíróság csak részben találta alaposnak a felperes keresetét. Megállapította, hogy az 1997. május l-jén kelt, a készfizető kezességvállalást is tartalmazó szerződésben a felek a késedelmi kamat átszállásáról nem rendelkeztek, így az 1997. november 27-éig felgyűlt késedelmi kamat tekintetében jogutódlás nem következett be, a felperes ezért azt jogszerűen érvényesíthette. Álláspontja szerint viszont a felperes a II. r. alperessel mint kezessel szemben az igény érvényesítésével késlekedett. A Ptk. 302. §-ának b) pontjában írt jogosulti késedelem az I. r. alperes mint kötelezett egyidejű késedelmét kizárta, ezért a felperes csak az 1997. november 11-e és november 26-a közötti 16 napra járó 2 630 144 Ft késedelmi kamatra tarthat igényt. Jogi álláspontjának alátámasztására hivatkozott a Bírósági Határozatokban 1982/253., 1990/107., 1994/383. és 1995/296. sorszám alatt közzétett eseti döntésekre.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Tagadta, hogy a kezessel szemben az igény érvényesítése tekintetében késedelem terhelné. Előadta, hogy a módosított kölcsönszerződés a teljesítés időpontját dátumszerűen meghatározta, annak elmulasztásával mind az egyenes adós, mind a kezes késedelembe esett. Tekintve, hogy részéről az adós teljesítése érdekében semmilyen intézkedés megtételére nem volt szükség, vele szemben jogosulti késedelem nem állapítható meg. Az adós megintése a teljesítésnek nem volt előfeltétele, és a kötelezett azt sem követelhette, hogy az igénye érvényesítése érdekében a kezes ellen forduljon, így az I. r. alperes késedelembe esése tekintetében a kezessel szembeni igény érvényesítése időpontjának nincs jogi jelentősége.
Az I. r. alperes csatlakozó fellebbezéssel élt, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását és magával szemben a kereset teljes elutasítását kérte. Előadta, hogy az 1997. május 7-én kelt csere- és kezességvállalási szerződés célja az volt, hogy a felperesnek az I. r. alperessel szemben fennálló követelése a II. r. alperesre szálljon át. A készfizető kezességvállalási szerződés valójában tartozás-átvállalást jelentett. A tartozás átvállalása folytán a felperes vele szemben a késedelmi kamat érvényesítésére sem volt jogosult. Másodsorban arra hivatkozott, hogy a késedelmi kamat jogi természetét tekintve kártérítés jellegű fizetési kötelezettség, amelyre alkalmazni kell a Ptk. XXIX. fejezetében foglalt rendelkezéseket. Azzal, hogy a felperes az igényét időben nem érvényesítette, a késedelmi kamatban mutatkozó kárának egy részét maga okozta, amit a Ptk. 340. §-a és a Legfelsőbb Bíróság PK 36. számú állásfoglalása szerint magának kell viselnie. Valójában a közrehatást is figyelembe véve a felperes öt, de legfeljebb kilenc napi késedelmi kamatra tarthat igényt.
Az I. r. alperes a felperes fellebbezésére benyújtott ellenkérelmében az elutasítást tartalmazó elsőfokú bírósági rendelkezés helybenhagyását kérte.
A felperes fellebbezése alapos, az alperes csatlakozó fellebbezése alaptalan.
Az alperes a csatlakozó fellebbezésében arra hivatkozott, hogy az 1997. május 7-én kötött készfizető kezességvállalási szerződés a Ptk. 207. §-ának (5) bekezdése szerint színlelt szerződés volt, a II. r. alperes részéről történt készfizető kezességvállalás ténylegesen tartozás-átvállalást takar, ezért az elsőfokú bíróságnak a felek közötti jogvitát ennek figyelembevételével kellett volna elbírálnia. A Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés semmisségére bárki hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a perben nem álló személyek között létrejött szerződés semmisségét és a leplezett szerződés tartalmát erre irányuló kereset nélkül megállapíthatná. Annak, akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy más személyek közötti szerződés érvénytelensége megállapíttassék, a Pp. 2. §-ára tekintettel pert kell indítania a szerződés alanyai ellen, és a bíróság kontradiktórius eljárásban dönt a kereset tárgyában. Az I. r. alperes ilyen keresetet nem terjesztett elő, a felperessel szerződő MFB Rt. alperesi pozícióban vett részt a perben. Ilyen körülmények között a Legfelsőbb Bíróság a szerződés érvénytelensége és a leplezett szerződés tartalma tekintetében nem foglalt, és nem is foglalhatott állást. A jogvita elbírálásánál abból indult ki, hogy a felperes és a II. r. alperes között érvényes kezességi szerződés jött létre. A kezességi szerződést a kezes és a jogosult (hitelező) köti meg, ezért nincsen annak jogi jelentősége, hogy a kezességvállalásra felkérte-e az adós a kezest.
A felperest megillető késedelmi kamat tekintetében nem fogadta el a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogosulti késedelemmel kapcsolatos jogi álláspontját. Az iratokból megállapítható, hogy a felperes és az I. r. alperes között a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében írt kölcsönszerződés jött létre. A kölcsöntartozást a módosított szerződés szerint az alperesnek 1997. május 31-éig kellett visszafizetnie. Az alperes e kötelezettségének nem tett eleget, így a szolgáltatással a Ptk. 289. §-ának a) pontja szerint késedelembe esett. A szerződésben a teljesítés időpontját a felek dátumszerűen meghatározták, ezért a késedelem az I. r. alperesnek a felperes részéről történő megintése nélkül is bekövetkezett. A késedelem bekövetkezésével beálltak annak jogkövetkezményei is. A fizetési késedelemnek a szerződésben és a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint évi 20% késedelmi kamatfizetése volt a jogkövetkezménye. Az I. r. alperes a kamat fizetési kötelezettsége alól csak akkor szabadult volna, ha a felperes mint jogosult egyidejű késedelme is megállapítható lenne.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperes ún. jogosulti késedelmét megállapította. A felperes mint jogosult késedelme csak akkor lett volna megállapítható, ha a Ptk. 302. §-ának a), b) vagy c) pontjában levő valamely feltétel fennáll, azaz ha a felperes a felajánlott teljesítést nem fogadja el, vagy olyan mulasztás terheli, amely a kötelezett teljesítését akadályozza. A perbeli esetben az I. r. alperes a teljesítést nem ajánlotta fel, a felperesnek pedig semmiféle olyan tevékenységet nem kellett kifejtenie – így számlát kiállítani stb. –, amelynek elmulasztása az I. r. alperest a teljesítésben akadályozta volna. Az elsőfokú bíróság által felhívott eseti döntések a perbeli esetre éppen azért nem alkalmazhatóak, mert az azok tárgyát adó jogviszonyokban a jogosultnak meghatározott lépéseket kellett tennie – pl. váltót fizetés végett bemutatnia – ahhoz, hogy a kötelezett fizetési kötelezettsége beálljon, vagy a kikötött fizetési mód folytán – beszedési megbízás – a fizetés lebonyolításához szükséges lépéseket neki kellett kezdeményeznie. Az I. r. alperes fizetési késedelmének objektív jogkövetkezménye a késedelmi kamatfizetési kötelezettség a Ptk. 301. §-a (1) bekezdésének utolsó fordulata szerint, ezért az a jogosultat akkor is megilleti, ha a kötelezett magát a késedelem tekintetében kimenti.
Tévedett az elsőfokú bíróság a vonatkozásban, hogy a kezessel szembeni igény későbbi érvényesítése a felperes részéről olyan mulasztásnak tekintendő, amely az adós késedelmi kamatfizetés alóli mentesítését megalapozza. A Ptk. 274. §-ának (2) bekezdése szerint a készfizető kezes nem követelheti, hogy a jogosult a követelését előbb a főkötelezettől hajtsa be, és a főkötelezett sem tarthat igényt arra, hogy a hitelező előbb a kezes ellen forduljon. A hitelező akár az adós, akár a készfizető kezes, akár mindkettőjük ellen fordulhat. A Ptk. 337. §-ának (1) bekezdése szerint minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, ez alól bármelyikük annyiban mentesül, amennyiben a másik teljesített. A kifejtettek szerint tehát a felperes nem volt köteles a kezes ellen fordulni, így nem tartozik az I. r. alperesnek mint adósnak felelősséggel azért, hogy a kezest a lejáratkor nem hívta fel fizetésre.
A perbeli esetben a felperes a kölcsöntőkét a kezestől, a lejárattól a kezes teljesítéséig felgyűlt késedelmi kamatokat pedig az I. r. alperestől követelte. Ennek csupán az a jogi következménye, hogy a követelés a Ptk. 276. §-ának (1) bekezdése szerint csak részben, csak a tőkekövetelés tekintetében szállt át a kezesre, az adóstól a kezes utóbb csak az általa kifizetett összegeket követelheti. A II. r. alperes a tőkét 1997. november 27-én kifizette, ezért az addig felgyűlt késedelmi kamatokat az I. r. alperes tartozik megfizetni. E fizetési kötelezettsége alól a Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése és 329. §-ának (1) bekezdése csak szerint akkor szabadulhatna, ha a felperes az őt megillető késedelmi kamatokat harmadik személyre engedményezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen kifejtette, hogy ilyen engedményezésre a felperes részéről nem került sor, annak helyes indokait a Legfelsőbb Bíróság megismételni nem kívánja.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint részben megváltoztatta, és az alperest terhelő marasztalás összegét az összegszerűségében egyébként az alperes által sem vitatott 29 424 657 Ft-ra és annak az elsőfokú ítéletben írt kamataira felemelte. (Legf. Bír. Gf.I.32.454/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás