333/B/2002. AB határozat
333/B/2002. AB határozat*
2005.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 171. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 122. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az indítványozó a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: régi Be.) 122. § (2) bekezdése és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 171. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránti kérelemmel fordult az Alkotmánybírósághoz. A két hasonló tartalmú rendelkezés a hatóság tagjának és a hivatalos személynek a hatáskörében tudomására jutott bűncselekménnyel kapcsolatos feljelentési kötelezettségét szabályozza.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 137. § (1) bekezdésének e) pontja szerint a bíró hivatalos személynek minősül. Az indítványozó szerint az, hogy a bírónak a hatáskörében tudomására jutott bűncselekmény esetén feljelentést kell tennie, veszélyezteti pártatlanságát és sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt pártatlanság elvét.
Álláspontja helyességének alátámasztására az indítványozó az Alkotmánybíróság bírói függetlenséggel és pártatlansággal kapcsolatos gyakorlatát elemezte és ismertette az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó döntéseinek lényegi megállapításait. Megemlítette a mindkét testület által alkalmazott „kettős tesztet”, melynek értelmében a bírónak nem csak személyében kell pártatlannak lennie, hanem a külvilág felé is annak kell látszania. Úgy véli, a feljelentési kötelezettség „kizökkenti” a bírót megszokott szerepéből és összemossa a vádnak és az ítélkezésnek a funkciómegosztás elvéből fakadóan egymástól elkülönülten működő tevékenységét. Ráadásul előfordulhat az is, hogy a feljelentő bíró a későbbiekben az általa feljelentett ügyben bíráskodik, vagy pedig valamelyik közeli kollégája teszi ezt, ami önmagában megingatja a pártatlanság látszatát. A feljelentési kötelezettségre visszatérve hozzátette, hogy vád és az ítélkezés egy eljáráson belül azonos személy általi ellátása alkalmas a bíró pártatlanságának megkérdőjelezésére, és a funkciók közötti „átjárhatóság” a tisztességes eljárás követelményével is ellentétes. Végül két példával szemléltette a feljelentési kötelezettségből fakadó lehetséges jogsértéseket és visszásságokat, majd a hivatalos személyként eljáró bíró feljelentési kötelezettségének megszüntetését javasolta és kérte a támadott rendelkezések megsemmisítését.
II.
Az indítvány elbírálásával az alábbi jogszabályi rendelkezések állnak összefüggésben:
Az Alkotmány érintett rendelkezései
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény vizsgált szakaszai
„21. § (1) Bíróként nem járhat el,
(...)
b) aki az ügyben mint terhelt, védő, továbbá sértett, magánvádló, pótmagánvádló, magánfél, feljelentő vagy mint ezek képviselője vesz, vagy vett részt, valamint aki ezek hozzátartozója,”
[vett részt.]
(2) A hatóság tagja és a hivatalos személy, továbbá, ha külön törvény előírja, a köztestület köteles a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt – ha az elkövető ismert, annak megjelölésével – feljelenteni. A feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, ha ez nem lehetséges, a megőrzésükről kell gondoskodni.”
A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény releváns rendelkezései
„35. § (1) A büntető ügyben a hatóság tagjaként nem járhat el:
a) aki az ügyben mint terhelt vagy védő, továbbá mint sértett, feljelentő vagy mint ezek képviselője vesz vagy vett részt, valamint a felsoroltak hozzátartozója;
(...)
(2) Nem kizárási ok, ha a hatóság tagja a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűncselekmény miatt tett feljelentést.”
(2) Minden hatóság és hivatalos személy köteles a hivatali hatáskörében tudomására jutott bűncselekményt – ha az elkövető ismert, annak megjelölésével – feljelenteni. A feljelentéshez csatolni kell a bizonyítási eszközöket, vagy ha ez nem lehetséges, a megőrzésükről kell gondoskodni.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. A Be. 171. § (2) bekezdése a hivatalos személy kötelességévé teszi a hatáskörében tudomására jutott bűncselekmény feljelentését. Ez a rendelkezés a Btk.-nak a hivatalos személyek felsorolását tartalmazó 137. § (1) bekezdésének e) pontja alapján vonatkozik a bíróra is. Pusztán e rendelkezés alapján elméletileg előfordulhatna az az eset, hogy a feljelentőként szereplő bíró később az általa feljelentett ügyben bíráskodik. E lehetőség kiküszöbölése végett alkotta meg azonban a jogalkotó a Be. 21. §-ában foglalt kizárási szabályokat, melyek meghatározzák, hogy adott esetben mely személyek nem járhatnak el bíróként. A 21. § (1) bekezdésének b) pontja a feljelentőt is közéjük sorolja, vagyis a feljelentő az általa feljelentett bűncselekmény kapcsán semmiképpen nem végezhet ítélkezési tevékenységet, ennek megfelelően az indítványozó által leírt helyzet a valóságban nem fordulhat elő. A Be. kizárási szabályai éppen a függetlenség és a pártatlanság elvét szem előtt tartva zárnak ki meghatározott személyeket az eljárásból.
Az indítvány benyújtásakor hatályban lévő régi Be. szabályai – bár tartalmaztak hasonló rendelkezést – eltérő helyzetet eredményeztek. A kizárt személyek felsorolását követően ugyanis a jogalkotó a hatóság azon tagját, aki a hivatali hatáskörében eljárva tudomására jutott bűncselekmény miatt tett feljelentést, kiemelte a kizárt személyek sorából és a kizárási szabályok hatálya alól. Ez azt eredményezte, hogy a feljelentést tevő bírót nem akadályozták törvényi korlátok az általa feljelentett üggyel kapcsolatos eljárás lefolytatásában.
E kivétel a Be. szövegében nem szerepel, a kizárás a bíróra is éppúgy vonatkozik, mint bárki másra, vagyis a bíró feljelentőkénti érintettsége esetén nem járhat el az ügyben. A kizárási szabályok ismeretében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Be. feljelentési kötelezettséget alapító 171. § (2) bekezdése nem sérti az Alkotmánynak a pártatlanság elvét deklaráló 57. § (1) bekezdését, ezért az indítványt elutasította.
2. Utólagos normakontroll esetén az Alkotmánybíróság hatásköre az elbíráláskor hatályban lévő jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatára terjed ki. A régi Be. 122. § (2) bekezdését (ahogyan magát a teljes jogszabályt is) az indítvány benyújtását követően a Be. 605. § (7) bekezdése hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy a rendelkezésekkel kapcsolatos indítványi részek okafogyottá váltak, így ezen jogszabályhelyekre irányuló eljárását az Alkotmánybíróság ideiglenes Ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 31. § a) pontja alapján megszüntette.
Budapest, 2005. október 10.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás